Adolf Hitlert próbálja meggyilkolni Tom Cruise egy félszemű, félkarú német katonatiszt: Claus von Stauffenberg szerepében. A Valkűr egy megtörtént esetet feldolgozó – egyszerre tragikus és ugyanakkor tökéletesen adagolt feszültségű – remek történelmi film.
Aki egy kicsit figyelt történelemórákon, vagy legalább a padtársa megsúgta neki dolgozat közben, az jól tudja, hogy Hitler nem merénylet áldozata lett, hanem 1945. április 30-án – pár nappal Berlin elfoglalása előtt – öngyilkos lett. (Legalább is történelem jelenlegi tudása alapján…) Több merénylettel is megpróbálták megölni (összesen 15-el), de mindegyik meghiúsult. Ez a film a leghíresebb, legutolsó merényletet mutatja be, amely során Claus von Stauffenberg (Tom Cruise), egy fiatal, háborús rokkant katonatiszt és az általa irányított összeesküvők csoportja megpróbálja a háború utolsó szakaszában Hitlert megölni és átvenni az irányítást a Valkűr hadművelet segítségével.
Hátha mégis sikerül…
Brian Singer filmje így tulajdonképpen egy olyan küldetést mesél el, amelyről – történelmi hűsége révén – eleve tudjuk, hogy bukásra van ítélve. Stauffenberg és társainak merénylete meghiúsult, büntetésük pedig egyértelmű lehet mindenki számára, aki csak egy kicsit is képben van a történelemmel: egytől-egyig kivégezték őket. Mégis, a megtörtént eseményeket Singer olyan precizitással és feszültséggel tálalja, hogy folyamatosan az motoszkál a néző fejében, és titkon valahol – szinte a tudat alattijában – reménykedik: hátha mégis sikerül a részletesen kitervelt gyilkossági kísérlet, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a befejezés tragikus lesz.
Ez a mission impossible…
Ez tehát az igazi „mission impossible” – a szó legteljesebb értelmében véve. És itt kell megjegyeznem, hogy – szcientológia ide, vagy oda – Cruise ismét tökéleteset alakított. A hideg, visszafogott, de mégis rámenős és intelligens, nemesi származású német tiszt szerepét mintha csak neki találták volna ki. Hab a tortán, hogy Stauffenberg korabeli képeire még hasonlít is a színész a filmben. Se a forgatókönyv, se Cruise sem bukott el történelmi hiteltelenségeken: míg „Stauffenberg” című német filmben (amelyet néhányan hitelesebbnek tartanak, pusztán azért, mert nem amerikai mozi) a katolikus és mélyen konzervatív német tisztből liberálist csináltak, addig Singernél semmilyen hasonló baromsággal sem találkozunk.
Hiteles
Általában véve hiba nélkül alakítanak a mellékszereplők is – különös tekintettel Bill Nighy-ra, aki a Karib tengeres filmek Davy Jones-a, és az Underworld gőgös fővámpírja után megint képes megmutatni, hogy mennyire sokféle – egymástól teljesen különböző – szerepet képes tökéletesen eljátszani. Ezúttal is egy rendkívül összetett figurát alakít: Olbricht tábornok alapvetően becsületes, mégis rettenetesen gyáva összeesküvő katonatiszt, aki a körülményekhez képest igyekszik „összeszedni magát”, bár állandó habozása és félelmei miatt majdnem még a végkifejlet előtt kudarcba fullad a merénylet.
Egyedül a Hitlert alakító David Bamber gyengécske – különös tekintettel a 2004-es Der Untergang után, amelyben Bruno Ganz alakításához mérten Bamber csak halovány árnyéka a diktátornak. Ezt az apró malőrt leszámítva egy jól megkomponált, remek második világháborús filmmel van dolgunk.
-BadSector-
