TESZT – Azt simán kijelenthetjük, hogy a Battlefield sorozatok erős érzelmi hullámokat okoztak szerte a világon. Volt köztük epikus harcot boncolgató, némelyikük meghitt volt, valamelyik nehezen emészthető és abszolút túlzásba eső. Ehhez elég beírni a youtub-ba, hogy battlefield, és számtalan felhasználók által feltöltött videó áradat fog ránk zúdulni, ahol mindennek szem- és fültanúi lehetünk. A Battlefield 4 viszont azt kívánja elérni, hogy aki játszik vele, az sokkal több izgató élménnyel, epikus ütközetekben való részvétellel legyen gazdagabb, mint elődei. Ehhez nem csak egy feljavított egyjátékos küldetés sorozatot adnak nekünk, hanem egy álleejtős, teljesen új kampánysorozatnak lehetünk részesei.

A BF4 jelentős előrelépést tett az elődjeihez képest mind online illetve offline téren is. Ez kiemelkedik az egyjátékos kampányban, ahol érzelmileg sokkal jobban fogunk kötődni emberünkhöz, mint az elődökben. A csapattársaink teljesen emberi módon viselkednek, viccelődnek, kiabálnak, veszekednek, ha harc van még meg is ijednek, olyan, mintha tényleg a harctéren lennénk. Ez az érzés messze kiemeli a kategóriájában hasonló játékok közül, mert minél jobban haladunk előre a történetben, annál inkább komolyan vesszük az egészet. Ez tényleg nem csak az előre megírt szkriptekről szól, hogy menjünk már, csak történjen már meg aminek meg kell, hanem képesek leszünk annyira beleélni magunkat az egész légtérbe, hogy az előbb említett jelenségek egyáltalán nem fognak zavarni minket. Csapattársainkról is egyre több információt tudunk meg a történet előrehaladtával.

Például Pac, amikor liftezünk fel az épület tetejére egyszer csak táncra perdül, mert tetszik neki a zene. Viszont ezek ellenére, sajnos akadnak hiányosságai a játéknak. A történetnek komoly baklövései vannak, például a játék vége felé nem volt elég egyértelmű a számomra, hogy ki kicsoda a karakterek között. Az internetet átbújva később rájöttem, az egyik karakter volt a kulcs, ami az elején nem derült ki, akiért tulajdonképpen majdnem szétlőttem az egész kínai illetve orosz hadsereget. Bocs. Ez egyébként nagy hiba, mivel érződik a játékon, hogy végig azon fáradoztak a készítők ne csak a többjátékos mód vigye el a babérokat. Ez látszik azon is, hogy a rengeteg negatív kritikát ért BF3 többjátékos része teljesen elkülönült az egyjátékos módtól. Ez a BF4 esetén nem így van. Az egyjátékos módban található epikus harcterek között visszaköszön a többjátékos módban az átszakadó gát környéke, vagy a trópuson történő harckocsi ütközetek és még hosszasan sorolhatnám a többit.

A többjátékos rész is rengeteget fejlődött. Sokkal inkább pusztíthatóbb lett a környezet. Bizonyos helyzetekben tényleg úgy érezzük magunkat, mintha egy csatatéren lennénk. Lövedékek süvítenek el a fülünk mellett, egy fedezék mögött sem érezhetjük biztonságban magunkat. A lapulj le és maradj nyugton szinte használhatatlan taktika lett, de ez nem is baj, hiszen ez a játék nem arról szól, hogy egyedül vagyunk 64 ember ellen. Bizony nem. Nagyon erős hangsúlyt kapott a csapatjáték fogalma. Ha nem gondolkodunk csapatban, akkor szinte biztosan elvesztünk. Ez segít abban is, hogy minden embert automatikusan kisebb csapatokba oszt be a játék. A csapatoknak van egy vezetője, aki közvetlen utasításokkal láthatja el társait. Ezeket az utasításokat eldönthetjük, hogy követjük-e vagy sem, de tényleg nem éri meg külön utakon járni.

A pályákon lévő épületek illetve tereptárgyak mind elpusztíthatóak. Egyik remek példa erre, a Siege of Shanghai pályán lévő felhőkarcoló, ha meglehetősen sok rakétával találjuk el, akkor az bizony ledönthető. Innentől kezdve a pálya más felépítésű lesz. Ez segít abban, hogy a pályák nem lesznek repetitívek és jelenti azt is, hogy más és más taktikát igényelnek. Arról nem is beszélve, hogy egyedivé és epikussá válnak a csaták. Átmegyek egy tankkal a házon, erre az összedől. Kifutok a jetskivel a partra, majd azzal a lendülettel elgázolok egy embert. Állok egy felhőkarcoló tetején távcsövessel és leszedek egy embert a helikopterből. Igen, ezek azok a pillanatok, amik emlékezetessé tesznek egy játékot, és mindez a BF4-ben lehetséges.

Azért akad a többjátékos módnak egy-két idegesítő része is. Van a Defuse mód, 5 ember 5 ellen, egy élet egy kör alapon. Kimondottan a Counter Strike kedvelőinek akartak evvel kedvezni. Ez egy kicsit félresikerült, mert egy idő után nagyon el tud laposodni. Most komolyan, van aki egy szoba sarkában akar campelni 10 percen keresztül? Az ne játsszon a BF4-el! Már csak azért is, mert ez a játék nem így működik. Hangsúlyozom, többjátékos csapatorientált háborúszimulációs játék. Mit kapunk ezért? Tökéletes harctéri érzetet, csapat orientált játékmenetet, 63 másik őrült játékost, akik ugyanezt szeretnék várakozás nélkül.

Van még a Commander mód, amit iPadon keresztül játszhatunk. Bár ez hosszútávon szintén unalmassá válhat, mégis nagyon fontos szerepet képez. Itt kétdimenzióban úgy láthatjuk a csatateret, hogy mindenki más mozgását figyelhetjük. Különféle eszközökkel segíthetjük csapattársainkat, illetve hátráltathatjuk ellenfeleinket. Amellett, hogy egy idő után unalmas lesz, mégis kell, hiszen a Commander lát mindent, ezáltal utasíthatja a csapatokat a vezetőkön keresztül, ezért elengedhetetlen a szerepe.

Egy másik érdekes mód az Obliteration. Itt egy szerencsés játékos kap egy bombát és a többinek el kell őt kapnia. Hasonlít egy kicsit az iskola udvarán játszott, kapjuk el a labdás gyereket szösszenethez. Nos, ez van akinek bejön, van akinek nem.

Összességében a többjátékos mód sokkal agresszívebb és gyorsabb lett. Ettől függetlenül ne aggódjunk, azért még mindig nem és soha nem is fogja megközelíteni a CoD játékérzetet. Az osztályok jól kiegyensúlyozottak és nincsenek olyanok kiépítések, amik szuperkatonává változtatnának bennünket. Sőt, még arra is figyeltek a készítők, hogy egyetlen osztály se uralhasson egy bizonyos pályát. Vagyis sikerült az egyensúly, lehetnek kedvelt kiépítések, de leginkább rajtunk áll vagy bukik, milyen sikereket érünk el.

A vége felé egy kicsit beszélek még a játék futásáról is. A grafikát nem kell ecsetelnem, ahogy az ma már elvárható, konkrétan zavarba ejtően valósághűek a részletek. Meglepő módon jól fut PS4-en és PC-n is, köszönhető ez annak, hogy a játékot remekül optimalizálták. 60 FPS-re zárolták a felső határt, ezáltal mind a többjátékos, mind az egyjátékos módban gördülékeny és sima a megjelenítés, legyen az a sziklás havas, vagy a gátnál lezajló csata pályája.

Bár az egyjátékos rész történetében akadnak baklövések, az eddig megjelent BF sorozatból bátran kijelenthetem, ez a legsikeresebb darab. Sok energiát fektettek a sztoriba, ez látszik is rajta, de még így is a többjátékos rész viszi el a babérokat. Ha van egy kis időnk, repkedjünk egy kicsit a repülővel a pályákon, vagy járjuk be őket gyalogosan, mert csak így láthatjuk mennyire részletesen és időigényesen építették fel őket. És az, hogy minden lerombolható rajtuk, csak emeli a harctéri élményeket. Járjuk be Rolmund Railway elhagyatott gyárát, érezzük, amikor az aknavetők lövedékei ránk zuhannak a levegőből, vagy küzdjünk le csapattársainkkal egy ellenséges harckocsit. Ezek azok a pillanatok, amiket csak a BF4 tud megadni nekünk, csak ebben az esetben tudunk beleszeretni a játékba. Nekem mindez sikerült.

-Malachit-