Elegáns design, brutális teljesítmény – a tavaly megjelent Sony Xperia Z tablet után nem is várnék kevesebbet a Sony-tól. A szinte nevetségesen vékony, könnyű és nagy teljesítményű Xperia Z tavaly mély benyomást tett rám, szóval „valami csodálatosat” vártam az Xperia Z2-től, csak hogy Dave Bowmant idézzem a „2010: A kapcsolat éve” című filmből. Vajon eljött az a „valami csodálatos”?

Először is az új tabletnek most elég nehéz dolga van, hiszen komoly versenyhelyzetben áll nagyon erős riválisokkal. Az egyik oldalon ott figyel az iPad Air, az amerikai óriás Apple üdvöskéje, a másikon pedig a Samsung Galaxy Tab 10.1 – mindketten hasonló árfekvésben kaphatóak a Sony Xperia Z2-höz. Ilyen kemény riválisokkal a Sony-nak alaposan fel kellett kötnie a kimonót, hogy a saját tabletjével érvényesülni tudjon.

A külső sosem változik

Vagy szereti az ember a Sony féle szögletes, minimalista designt, vagy utálja, de átmenet ritkán jellemző. Szerintem elegáns és én speciel szeretem, de az Apple izgalmas és prémium designját persze nehéz felülmúlni. Az iPad Airben az is jó, hogy női és férfikézhez egyaránt illik, az Xperia Z2 viszont inkább az erősebbik nemhez tartozik. Sohasem adnám a barátnőmnek ajándékba, viszont tőle szívesen elfogadnám. A Sony design elegáns, de kicsit szigorú és katonás, talán egyesek ridegnek is mondanák. A Z2 egyébként hasonlít a Bravia HD tévékre, ami ugye nem meglepő. A szegélyen lévő ezüstös csík pedig a mostani Xperia stílust képviseli. Összességében most is elégedett voltam a designnal, egyetlen olyan részt találtam, ami nem tetszett: a csatlakozókat eltakaró, kipattintható fülek, amelyeket eleinte is nehézkes megtalálni és később pedig macerás „pattintgatni”. Persze ez a szükséges rossz a vízállósághoz, melyről lejjebb még értekezem.

Színes, szélesvásznú

A Sony legnagyobb ereje kijelzők terén a gazdag, telt színekben rejlik és ez itt is maximálisan igaz. A Z2-esnek a leginkább vibráló, leggazdagabb színárnyalatai vannak, amelyeket valaha is láttam tableten. Sokkal mélyebbek a színei, mint az LCD képernyőknek, ugyanakkor nem annyira túltelitettek, mint egyes Amoled képernyők. A Sony ezt a technológiát Live Colour LED-nek hívja, amely nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy vörös és zöld elemeket adnak minden fényt kibocsátó diódához. Ennek köszönhetően a vörös színek mesteriek, legyen akár egy Grand Theft Auto: San Andreas-ról, vagy egy 1080p-s moziról szó – például a The Shining című film vérhulláma sehol sem volt olyan hatásos, mint az Xperia Z2 kijelzőjén. Persze a többi szín is rendkívül élettel teli és gazdag, csak ne felejtse el kikapcsolni a Z2 automatikus fényerő kapcsolóját és told fel maximumra a fényerőt. Nem Amoled kijelzőről van szó, tehát nem fog „beégni” a képernyő, ne aggódjon.

Kicsit alacsony felbontás

Szóval a színek gyönyörűek, azonban egy apró probléma akad, amely emberi szemmel is kivehető: az Xperia Z2 kijelzője egy ilyen prémium minőségű, 10.1-es tablethez képest nem elég magas felbontású. Amikor a más tekintetben szintén kitűnő Xperia Z tavaly kijött a maga 1920*1200-as felbontásával, már akkor is kicsit elmaradt a Nexus 10-es 2560*1600-as felbontása mellett és az Xperia Z2-vel a Sony idén is az 1920*1200 mellé tette le a voksát. Az Xperia Z2 224 PPI pixelsűrűséggel az iPad Air 264-es pixelsűrűség mellett szintén elmarad egy hangyányit, a különbséget pedig akkor lehet észrevenni, amikor egy részletesebb honlapot nézünk, egy könyvet olvasunk, vagy egy kis betűs applikációt használunk.

Ugyanakkor a gazdagabb, mélyebb, élethűebb színek bőven kárpótolnak a kép élességének hiányosságaiért, szóval filmnézés, vagy játék közben csak azt vesszük észre, hogy mennyivel szebb a Z2 képe, ezen a téren tehát a Sony gépe abszolút győztes. Mindenki másban erős…

A tablet audio része tisztán és szépen szól, csak talán egy kicsit gyenge a hangereje és basszusban mindenképpen visszafogottabb, mint más tabletek. Szokásomhoz híven kedvenc együttesem, a Nine Inch Nails Youtube-os 1080p koncertfelvételeivel próbáltam ki az Xperia Z-t és miközben a HD kép szebb volt, mint valaha, illetve szép tisztán is szólt a zene, azon a hangerőn azért még szívesen toltam volna egy picit. Ugyanakkor az is igaz, hogy a hangszórók pozicionálása is kiváló, remekül kihasználja a tablet méretéből adódó előnyeit. Továbbá, mivel a Z2 első részén található a hangszóró, így nem fogjuk véletlenül eltakarni őket, amikor a kezünkbe vesszük a készüléket.

Úszkáljunk a KitKattel!

Az Xperia Z család egyik sajátos, sokat reklámozott tulajdonsága, hogy tökéletesen víz- és porálló. Ez vajon mennyire praktikus? Nos, ha szeret a kádban ülve, vagy a medencében olvasgatni, vagy esetleg a víz alatt fényképeket készíteni, akkor jól jöhet. Összességében azért nem mondanám, hogy a vízálló tulajdonság hétköznapi használatra olyan elképesztően fontos lenne, viszont a porálló rész tényleg praktikus, ha nem vagyunk gondos bocsok, amikor kimegyünk vele az utcára, vagy berakjuk a táskába.

A kezelőfelület tekintetében én mindig is szerettem a Sony egyedi Androidos változatait, amely egyszerű, elegáns és nem annyira erőszakoltan más, mint más cégeknél (például: LG kezelőfelületek). Nincs ez másképpen az Xperia Z2 4.4.2.-es Android „KitKatjával” sem, amelyet talán még kevésbé változtatott meg a Sony, mint a régebbi Android verzióknál. A KitKat egyébként egyértelműen a Google eddigi legjobb Android verziója. A kezelőfelület tökéletes, a rendszer gyors, bug-mentes, azon pedig hatalmasat kacagtam, amikor a rendszer teljesen saját magától készített egy rövidfilmet, úgy, hogy véletlenszerűen felvett videofelvételeket, elkattintott képeket összevágott, a helyszínhez illő (!) zenét alápakolt, és különféle effektekkel összerakta a kész filmet! Ez a jövő: minek ide filmrendező, az Android majd megoldja, haha.

Végre tényleg „gyorshajtottam” San Andreas-ban

A teljesítmény tekintetében az Xperia Z2 a Snapdragon 801-es, 2.3 GHz-es processzorával és 3GB RAM-mal felvértezve mindenképpen upgrade a tavalyi Xperia Z-hez képest, tehát gyors és erős a „kicsike”, igaz, a Samsung Galaxy S5, a Galaxy Note 3, illetve HTC One azért a teszteredmények alapján nem sokkal, de lehagyják. Geekbench 3 és Antutu tesztekkel is néztem és mindkét benchmarking program ezt az eredményt hozta ki. Persze ezzel még mindig az óriási lista élén található. A legtöbb felhasználó úgyis a mindennapi használatot és nem a teszteredményeket nézi, arra pedig az Xperia Z2 kiváló. 1080p-s filmeket röccenés nélkül képes lejátszani és a már említett Grand Theft Auto: San Andreas maximum beállítások mellett is szaggatásmentes, kiváló FPS-t produkált (egy-két helyen szaggatott be csak picit, alig-alig észrevehetően), pedig eddig ez a játék minden más eddigi okostelefonomon és tabletemen totálisan elhasalt, nemhogy maximum, de közepes beállításokkal is. No és ne feledkezzünk meg az akkumulátor élettartamáról sem, amely szintén kiváló: bőven kibír egész napos intenzív használatot is.

Summa Xperium

Összességében tehát a Z2-es az ultravékony kivitelezésével, a könnyűségével, az erős processzorral, a 3GB RAM-mal és persze a Live Colour technológiájával lehagyja a tavalyi Z1-est, illetve az idei komoly vetélytársak figyelembe vételével is ott van az élen.

Egyértelműen ez a mostani egyik legjobb, sőt, bizonyos tekintetben talán a legjobb tablet a piacon, amely relatíve magas ára (140.00 Ft. árgép.hu szerint a legolcsóbb helyen) ellenére is megéri a befektetést, ha a csúcsminőségre vágyunk.