TESZT – Úgy vélem, hogy manapság kevés olyan játék jelenik meg, amely azért a humorra összpontosít a leginkább. Szerencsénkre ilyen az Octodad: Dadliest Catch, amely a nevéből adódóan egy érdekes főszereplőt ad a kezünkbe: ugyanis egy családapa szerepét töltjük be – mégpedig egy polipként!

 

A legelején tisztázni kell valamit, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Octodad irányítását meg kell tanulni. Persze, humoros látvány a polipmozdulatok (már ha van ilyen kifejezés…) véletlenszerűnek tűnő látványa, de tényleg szükség van arra, hogy kezelni tudjuk őpolipságát. Például a konyhába való kijutás is mosolygásra késztethet egyeseket – de egy idő után már-már intuitív módon menni fog! Persze ennek ellenére is feltűnt számomra valami: a játék rövid. Hiába volt szükségem egy kevés időre, amíg rászoktam az irányításra, kb. 4 óra alatt végigjátszottam első látásra a Dadliest Catch-et. Igaz, ez nem egy JRPG, hogy 15-20 órát szánjak rá…

 

Azt sem szabad elfelejteni, hogy végtére egy indie játékról beszélünk. Ez nem egy olyan cím, amely AAA-nak tekinthető; arra ott van a készülőfélben levő The Order 1886. Nem; a Dadliest Catch egy sokkal alacsonyabb árral belőtt produktum, amelyet a Store-ból le lehet bátran húzni. Viszont ne feledjük: nem nagyon érdemes egy húzásra végigjátszani. Sokkal hatásosabb az, ha finoman adagolva, mondjuk fél órás részletekben teljesítjük! Így megmarad az újdonság hatása, ha vakon vágunk neki a játéknak.

Hatás?

Igen, az Octodad-nek van egy bájos oldala. Ez nem egy agresszív öldöklés, sőt, mégcsak egy veszélyes dolgokat mutató játéknak sem nevezném. Tipikusan családbarát, ám a szerepét a papának eljátszania nem sikerül. Poénos, egyszerre elgondolkodtató. Miért is poénos? Nos, amellett, hogy Octodad mozdulatai nem biztos, hogy olyan könnyen sikerülnek, a mellékhatások okozhatnak néhány kacajt. Véletlenszerűen ledöntött pizzásdoboz bevásárás közben, az asztal szélén (indirekt módon) eltalált tejes pohár – nem lehet nem szeretni. A hatás maga az irányítással együtt egy jó ízt ad a játékmenet képletes levesének.

Miért elgondolkodtató? Most képzeljük el: van két embergyerekünk, illetve egy szintén humán feleségünk. Ez önmagában is már szemöldököket képes megemelni. De nem kell tartani semmi beteges csápos pornótól; egyszerűen egy furcsa család még furcsább családfőjének szerepét öltjük magunkra. (Aki viszont az előbbire gondolt, az hentai játékokkal próbálkozzon… biztos van ilyen, én mindenesetre nem tudok róla. Jó keresést!)

Történet?

Nem nevezném valami egetrengető dolognak a sztorit, de azért érdemes – vagy talán kötelező? – megemlíteni, hogy mi is folyik a háttérben. A polipokat fogyasztani szokták. Van egy szakács. A szakács ínyencséget készítene. Polipot.

Mondtam én: nem nagy szám, de legalább van. Ezzel kapcsolatban meg is említeném, hogy a játék audiója milyen: itt sincs valami kiemelkedő dolog, ám a kommentár, amit néha hallunk a szereplőktől, humorosak! Folytatják a főszereplő milétéből kiinduló, nem normális-de mégis-poénos vonalat. A zene is kb. ezt hozza, direkt próbál nem komoly lenni és ez sikerül is neki!

Extrák

A Young Horses csapata azért valamilyen szinten megvalósította az újrajátszhatóságot. Azon felül, hogy három nehézségi szint közül választhatunk (érdemes a középsőt választani elsőre is), vannak rejtett tárgyak is. Ezek nyakkendők. Családapaként nem lep meg, ugye? A rulett mód nem egy orosz rulettet takar, hanem a szerepeket borítja fel alaposan. Ez akkor lép érvénybe, amikor egy feladat teljesítésre kerül. Egyszer érdemes csak ezért is végigjátszani a játékot!

 

Extraként érdemes szót ejteni a kooperatív játékmódról is. Nem, nem kell megijedni; nem lesz hirtelen két polipfater a játékban, hanem az egyik játékos a „kezeket”, míg a másik a „lábakat” irányítja. Mondjuk ki: ez okozhat pár elborult, humoros pillanatot – és ezzel eléri a játék a célját: szórakoztatni akar egy kicsit új módon, nem is olyan sok pénzért (talán 15 dollárba kerül, és akkor még sokat is mondok talán).

Megéri

Kontraként a beakadást, a clippinget, illetve a kicsit elhanyagolt történetet lehetne felhoznom. A beakadás ritkán is, de előfordulhat – ilyenkor végtagjaink mozgatása egyfajta imádkozás is lehet a játék folytatásáért. Vagy sikerül, vagy nem! A clippingről még nem esett szó, de néhol megfigyelhető, hogy egyes dolgok belenyúlnak a falba/padlóba. Nem számottevő, de észre lehet néhol venni.

Összességében ez egy olyan játék, amelyet tilos komolyan venni. Egyszer mindenkinek érdemes lecsapnia rá. Igaz, a PS4 ennél többet érdemel, de mivel még messze a konzol életkorának elején járunk, lesz ez még így sem!

-V-

---

---