TESZT – Bátran merem kijelenteni: a Rayman Legends egy kitűnő játék lett, amelyre bár nem aggatható a korszakalkotó jelző, igenis minőségi produktum sült ki belőle. A Child of Light pedig erre épít: a Ubisoft Montreal ugyanis fogta a Framework engine-t, amelyre rápakolt egy JRPG játékmenetet. Pazar.

Nehéz, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Nem is az a baj, hogy a játékról nem tudnék mondani bármit is, hanem az a gond, hogy nem tudom, hogy hogyan kezdjek hozzá. Ez egy művészi játék. Nehéz megérteni. Aki nem érti meg, és kizárólag a 1080p/4K felbontású hipertextúrákban élvezkedik, nos… neki nem tudom ezt a játékot ajánlani. A Child of Light ugyanis bár technikailag nem tűnik revolucionálisnak, de nem kell forradalminak lenni, hogy minőségi legyen bármi is. Ezt a montreali Ubisoft csapat megtette.

Művészi

A Child of Light erőssége a kivitelezésben rejlik. Nem mondok semmi túlzót azzal, hogy a látványvilág és a zene mixtúrája egy élménnyel teli játékmenetet ad. De tényleg: néha azon kaptam magam, hogy egyszerűen megálltam játék közben hallgatni a háttérzenét. Művészlélek révén ez nálam egy átütő siker.

Ez vonatkozik a menü zenéjére is… és a menüben néha azért el fogunk tölteni egy kis időt, de erről majd kicsit később. Szóval a zenére csillagos ötös, fülig érő mosollyal. Látványvilág? Na emlékezzünk vissza csak! Nem a felbontása a telitalálat, hanem a kivitelezése.

Ilyet talán még sosem láttam. Ne tessék félreérteni, nem ódákat zengek, de ezt le kell szögeznem: hihetetlenül eltalálták a világot. A sötétség és a fény kombója Lemuria világában egyszerűen káprázatos megoldás.

Elvont, de szerethető

A történet lassan, de fokozatosan lopakodik be szívünkbe. Egy kis időutazás 1895-be, azon belül is Ausztriába (jó, legyünk hivatalosak, Osztrák-Magyar Monarchia…). Innen csöppen Lemuria világába Aurora. A név ezúttal sokat mond: a kislány neve ugyanis a sarki fény (ismétlem: FÉNY) fogalmát takarja. És a játék címe…?

Nos… nem lesz tehát meglepő, hogy Aurora lesz a fény gyermeke, akinek vissza kell hoznia a békességét és a fényt, amelyhez persze a sötétség királynőjét, Umbrát is le kell győznie. Persze addig megtaláljuk édesapánkat, illetve azért alakul a csapat is körülöttünk. Persze már a játék elején is csatlakozik hozzánk valaki, aki a csatákban veheti ki igencsak hasznos lesz – erről is később -, nem hiába: Igniculus vakító képessége aranyat ér.

Rímekben

Még valami, amely felhívja magára a figyelmet: a játék többnyire rímekben beszél hozzánk. Ez megerősíti a művészi stílust, amelyet lefektetett a grafikával és a zenével: szokatlan, de aki ráérez az ízére, rászokik, mégpedig nagyon könnyen. Az egész játék során ez lesz megfigyelhető, szóval itt is tipikusan hate it or love it áll fenn: megszokod, vagy megszöksz.

2D?

Igen, a játék két dimenzióban játszódik. Mi ezzel a probléma? A Rayman: Legends (és az Origins is) ezt a stílust vetette be, és mi lett a végeredmény? Két nagyszerű játék, amelyet büszkén tehetünk fel a polcunkra.

Az eggyel kevesebb dimenzió egyszerűbb irányítást eredményez, amelyet könnyen megtanulhatunk. A 2D-hez abszolút nem meglepően társul a platformer műfaj is, hiszen Aurora néhol puzzlemegoldási képességeit igénybe véve jut el A pontról B pontra. És a csaták? Vannak azok is. Hoppá, RPG-be megyünk át.

Nem mindegy, hogy hogyan lépünk be a harcokba: az ellenfél támadt le minket? Mi lopakodtunk mögéjük? Nem mindegy: utóbbi esetben ugyanis kapásból mi nyitjuk a kört, ami egy sok időt igénylő varázslathoz, vagy akár gyógyításhoz életmentő megoldás lehet. (Ehhez jó megoldás, ha elvakítjuk az ellent, mögé ugrunk, majd úgy lépünk be a csatára!)

S ha már harc: mindenkinek (vagyis: csak kettő karakternek, mert ennyi lehet csak harcban!) külön menüje van. Támadás, ezen belül fizikai/mágikus, védekezés, tárgyhasználat, vagy menekülés. Eközben pedig Igniticust is alkalmazzuk, hiszen a fénye belassítja az ellenfeleket! …Hogy mi?

A játék egy ATB rendszert alkalmaz: mindenkinek külön csíkja van, hogy mennyi felkészülési idő kell az aktivizáláshoz. Igniticus ezt lassítja be az ellenfeleken, akik megfordíthatják a sorrendet, ha sebességnövelő skillt lő be. Nehéz elmagyarázni, de ilyesmi van mondjuk a Chrono Triggerben, vagy a Final Fantasy némelyik részében. S mivel RPG, így szintlépés is lesz, amely a skillfát növelheti.

Bizony, itt azért már játékostól függ, hogy merrefelé fejlesztünk. Több MP? Nagyobb spellek? Az egészt az Oculi önti nyakon: drágakövekből kombinálhatunk extra tulajdonságot (például ellenállás adott típusú spellek ellen), amely még jobban testreszabhatóvá teszi azt, hogy hogyan is szeretnénk játszani.

Abszolút ajánlott

Kicsit rövidebb szegmensekben átütő élmény, de a végére (kb. 11-12 óra, ha lazára vesszük) elfárad véleményem szerint. De ennek ellenére is egy kitűnő alkotás lett. Ilyen művészi játékokkal támad a Ubi, de akkor sikeres.

-V-