A PlayStation 4-en elég sok indie játék jelenik meg; közülük nem egy mutat be egészen elképesztő minőségű történeteket – ráadásul úgy, hogy a legtöbbjük nem a szemkápráztató látványvilágra törekszik. Ezek közé tartozik a Fez is, amelyet minden „platformeres” játékosnak csak ajánlani tudok!

Kétdimenziós játék-e ez? Igen is meg nem is. Na, ezzel konkrétan rá is tapintottam arra, hogy miben is alkotott maradandót a Polytron játéka. De nem kizárólag emiatt mondom azt, hogy vétek lenne kihagyni a Fez-t – emellett ugyanis nagyszerű zenével, illetve nyugtató, ám mégis játékra ösztökélő hangulattal rendelkezik…

Kocka!

Egy átlagos nap Gomez életében. Kap a postaládájába egy üzenetet, miszerint a „tetőn” várnak rá. Már ekkor is feltűnő lehet, hogy egyfajta retrópixel látványvilággal rendelkezik Phil Fish alkotása. Ez nem is probléma, valahogy gyorsan meg sikerült szoknom azt, amit látok. És ez még csak a kezdet: a tetőre történő feljutás után egy arany kockával találtam szembe magam, amely szemem láttára esett szét darabjaira. De hősünk fejére a névadó fejvédő hull, illetve egy új képesség üti pixeles kezeit. Megtudván, hogy a világának létezik egy harmadik dimenziója is, elképeszti… olyannyira, hogy a játék maga poénosan újraindul!

Kockák!

A „reboot” után immáron képesek vagyunk elforgatni környezetünket 90 fokkal. Ott egy ház, de oda nem tudunk felugrani – egy forgatás, és máris megjelenik a falon az inda, amit kihasználva feljuthatunk célpontunkra. Ez kifejezetten kreatív élményt nyújt, ráadásul ezt úgy hajtja végre, hogy gondolkodásra készteti a játékost. Ezt 2014-ben előadni merész dolog, de bejött neki. Hihetetlenül élménnyel teli a feladatunk végrehajtása, ami nem más, mint az intróban látott kocka újjáépítése. Minden egyes darab – nem meglepő módon – hat részletből áll, s mivel 32 darabból áll a kollekció, nos… el leszünk a Fezzel egy kis ideig!

Nyugtató

A legtöbb videojáték manapság bünteti, ha a játékos esetlegesen elszúrna valamit. De a Fez nem! Kiestünk a pályáról? Nem gond, visszakerülünk oda (mégpedig büntetlenül!), ahonnét lepottyantunk. Ellenfelek? Nem, itt arra sem számíthatunk. Ezt nem szabad negatívumként értékelni, hiszen így ténylegesen csak a platformok közötti navigációra kell törekednünk.

De mégis miért nevezném ezen felül a Fezt nyugtatónak? Tessék csak a soundtracket meghallgatni. Rich Vreeland parádés talpalávalót készített eme játéknak – kellemesen feldobja a korrekt hangulatot, nyugisan a háttérben duruzsolva, miközben a kockarészleteket gyűjtögetjük bőszen.

Homázs

A grafikán felül más játékoknak is tiszteleg a Fez. Nem lesz szerintem nem feltűnő, ha a levegőben Tetris-alakzatokat vélünk felfedezni, illetve a ládák is erősen a The Legend of Zelda első két részére emlékeztet engem. A kihagyhatatlan (tényleg, mostanában mindenkinek ez a mániája?) szennyvízcsatornás szinteken pedig a monokróm Game Boy látványvilágát fedezhetjük fel. Finom, kedves utalások – csak annak, aki kéri.

Ajánlott!

Szóval a Fez egy jól összerakott platformer lett. Szerethető látványvilággal, nagyon kellemes audióval (itt a hangeffekteket nem említettem még meg, de az a retró vonal felé tart), nyugtató játékmenettel, illetve a játékost nem büntető felépítéssel bír. Ezt tipikusan egy hétvégi, esős délutánon érdemes előszedni, amikor ne zavarjon senki és semmi, csak kerüljön egy finom forró csoki az asztalra a kikapcsolt mobiltelefon mellé, aztán elő a Dual Shock 4-gyel.

S hogy mi a Fez negatívuma? Ez kicsit furcsának fog hangzani, de az, hogy nem fog kapni folytatást! Phil Fish tavaly júliusban, a 2. rész E3-as bejelentése után egy hónappal összeveszett mindenkivel, majd bejelentette, hogy erről ennyit, viszi a pénzt és fut…
…s vele a folytatás lehetősége is odaveszett. Ez csak értékesebbé teszi az első részt, amit egyszer mindenkinek érdemes kipróbálnia, ha valaha is lekötötte magát 5 percnél tovább egy platformer játékban.

-V-

Kiadó: Trapdoor, Polytron Corp.
Fejlesztő: Polytron Corp.
Stílus: Platformer
Megjelenés: 2014 augusztus 6 (PS Plus)