Ha mindössze egyetlen összetett mondatban kellene összefoglalnom eme játékot, minden bizonnyal úgy tenném, hogy „bár a környezet jelentős része ártatlan, kihívásban, színekben és igényes háttérzenében nem lesz hiány, miközben a művészien kivitelezett játék kellemesen szórakoztat”.

Hozzá kell tennem, hogy erőszakban igenis hiány lesz. Nyugodtan lehet fiatalabb gyerekeknek (is) ajánlani a The Last Tinker: City of Colors-t. Igaz, hogy erősen szokatlan – mégpedig több okból is -, de nem nevezhető rossz alkotásnak. Olyan… kedvesen bájosnak tartom én is.

RGB!

A történet a színek városába kalauzolja el a játékost, aki első gondolatában biztosan egy drogos utazásnak könyveli majd el a látványvilág miatt a The Last Tinker: City of Colors-t. Van-e benne valami? Kétlem. Tény, hogy tényleg nagyon tele van pakolva színekkel a környezet, de ez valamilyen mértékben el is várható. Engem valamiért egyszerre emlékeztetett a shovelware Ninjabread Man-re (rémlik valami? jobb, ha nem!), illetve a készülőfélben levő Sunset Overdrive-ra.

A főhős nem más, mint Koru. Első blikkre felismertem benne a Nyugati utazás című regényből Szun Vu-kung majomkirályt. És tényleg! Úgy tűnik, hogy a néhány éve megjelent Enslaved inspirálta Dominik Abé-t. Kis termete ellenére igenis veszélyes ellenfél tud lenni (ritkán is, de néha tényleg le kell püfölni pár ellenfelet), mindemellett kifejezett mozgékony is, simán átszökdécselve kis platformról kis platformra.

Koru és kisállatkája, Tap a város külső peremén él – ez maradt az egyetlen terület, ahol a színek kavalkádja tökéletes együttélésben maradt. Azért is fontos ezt megemlíteni, mert a város belsőbb kerületeiben a három fő szín, a piros, a zöld és a kék – melyek mind egy-egy hangulatot is képviselnek! – gárda tagjai mind elkülönültek egymástól. Hát persze, hogy nekünk kell majd rendet raknunk… 🙂

Platformer?

Műfajilag nehéz besorolni a The Last Tinker: City of Colors-t. Miért is? Tény, hogy lesznek olyan pályarészek, ahol tényleg át kell jutnunk egy szakadékon, de ebben kihívás nem lesz. Elég lesz jóformán lenyomva tartani egy gombot, hogy Koru gond nélkül átjusson. Szóval megvan a 3D-s szökdécselés élménye, de nem olyan formátumban, mint ahogy 1996-ban a Super Mario 64 megjelenésével történt. Akciójátéknak sem nagyon nevezném a korábban már megemlített „alig kell harcolni” miatt… viszont itt a legelején feltűnő minimalisztikus harcok ne tévesszenek meg: a későbbiekben a színekkel is bekeverhetjük a bunyót, miközben szinte elengedhetetlenné válik az, hogy kikerüljük a támadásokat. Lesz lopakodás is például, de ezek csak minimálisan befolyásolják a műfajt.

Akkor mégis platformer? Úgy tűnik: a klasszikus gyűjtögetés itt is felbukkan, mégpedig két módon. A fizetőeszköz a dobozokban/dobokban elrejtett gyémánt lesz, amelyet akár feladatok elvégzéséért is kaphatunk; emellett pedig a pályákon elszórva pemzliket is fellelhetünk. Érdemes mindig körülnézni, és nem baj, ha esetleg a vízbe ugorván elrontanánk: a The Last Tinker: City of Colors elég kedves módon bánik a checkpointokkal. Szinte ugyanoda rak vissza, ahol elszúrtuk, de ezen felül büntetésre nem kell számítanunk.

Pőzli, összerakós játék!

A játék erőssége a puzzle. Lesz nem egy alkalommal egy először egyszerűnek tűnő, de fokozatosan nehezebbé váló feladat is. Részletekbe nem mennék bele, de kimondhatom: ez talán képes is elvinni a hátán a teljes játékélményt.

Elvont – vagy bejön, vagy nem

A színekből felépülő – és számomra tetszetős – világ megosztja a játékosokat, hiszen biztosan lesz olyan, akinek nem fog tetszeni a tarka-barka környezet, míg mások pont ezért lesznek oda. Igen ám, de van ám a szemeken túl is érzék… mert a zenékről, illetve a hangokról nem volt szó. A zenék kifejezetten jók! Annyira jól összerakott mind a 32 szám, hogy tényleg csak gratulálni tudok. Az audiót viszont visszahúzza a karakterek szinkronja: a heblety-hablaty hangokat feliratokon keresztül érthetjük meg. Gond ez? Szubjektív.

Kár kihagyni

Az értékelés ne tévesszen meg. Csak és kizárólag azért alacsonyabb, mert rétegjáték lesz ez is. Igen, tény, hogy vannak jó pillanatai is, de nem hiszem, hogy a Mimimi játéka (tényleg ez a nevük) kasszasiker lesz. De aki művészi, ártalmatlan és hangulatos játékra vágyik, amely platformer gyökereitől képes elszakadni, akkor a The Last Tinker: City of Colors-ben megleli azt, amit keresett. Igaz, hogy ez sem tekinthető a PS4 húzócímének, de nem lett ez rossz…

-V-

Kiadó: LOOT Entertainment
Fejlesztő: Mimimi Productions
Stílus: Akció, Platformer, 3D
Megjelenés: 2014 Augusztus 19