TESZT – Emlegettük őt, mint a megváltót, vártunk rá, mint a messiásra, hogy amikor kinyújtja felénk kezét, hirtelen minden jobb lesz. Teltek-múltak a véget nem érő hónapok, rövidültek a centik, játékok jöttek, mentek. De már nincs visszaút, elfogytak a napok, véget ért a visszaszámlálás. Elérkezett végre 2014.09.09. Felizzottak a rajongók véres szemei, dörzsölik markukat az üzletek tulajdonosai. Innentől kezdve akkor lőhetjük magunkat keresztül-kasul a galaxison, amikor csak akarjuk, ugyanis megjelent a sokunk által várt Destiny. A Bungie és az Activision pedig izgulhat, és felteheti magának a kérdést, amire szerintem már tudja a választ. Vajon tényleg ki fog tartani 10 éven keresztül?
Ha létezik olyan médium, amelynél ökológusok, környezetvédők és a világvége eljövetele miatt kárálók igazolva látják tragikus jövőnket, akkor az a videojátékok világa. A legtöbb sci-fi témájú játékban a Föld sorsa megpecsételődöt, általában „eljött már az apokalipszis”, s a galaxis jövője eléggé kétséges. Pontosan ez a helyzet a Destiny-vel is, ahol az „egykoron szépséges planétánkat” vérszomjas idegen lények rohanják le.
Intergalaktikus zúzda
Márpedig az idegenek nem viccelnek, amikor galaktikus invázióról van szó. A történet szerint sok évvel ezelőtt érkezett meg Anyabolygónk mellé a Traveler. Ezt követően bőség és jólét köszöntött civilizációnkra. Ez sajnos nem tartott sokáig, ugyanis egy eddig számunkra ismeretlen faj kezdte uralma alá hajtani a Földet. Hatalmas véres háború dúl, sőt igazából még csak most kezdődik. A történet során olyan különleges harcost alakítunk, aki tudományának nagy részét a Travelerből nyeri. Ő Guardian. Utunk során fel kell tárni a múlt titkait ahhoz, hogy a jövő biztonságba kerüljön.
Röviden ennyit a beharangozott történetről, ami olyan, mintha összekeverték volna a Mass Effectet és a Halót. Mondjuk, inkább legyen átlagos, mintsem rossz. Persze nagy titkokkal, meglepetésekkel, fordulatokkal fogunk találkozni, de azok nem lesznek annyira számottevőek. Abban az esetben, ha normál tempóban haladunk előre, körülbelül 13-15 óra egyjátékos játékidőre lehet számítani. Ami, valljuk be őszintén, egy ilyen típusú lövöldénél nem is rossz. Ráadásul, ha hozzávesszük a játéktér felfedezését, akkor ez bizony több idő lesz. Ugyanis nagyméretű területekkel kell számolnunk. Hogy pontosan hány óra lesz a végigjátszás? Az csak rajtunk, játékosokon múlik.
A Jó a Rossz és a Csúf
Bizony, ugyanis a Destiny nem csak móka és kacagás. Grafikailag is topon van. Itt most nem csak a kidolgozottságra gondolok, hanem azokra a megvalósításokra, amik élettel töltik meg a játékidőnket. Ide tartozik például a fény. Amikor egy sötét alagútból kiérünk a nyílt terepre, hirtelen nagyon világos lesz minden, mivel a szemnek hozzá kell szoknia a hirtelen változáshoz. Ezt az effektust remekül kidolgozták. De e körbe tartozik még a robbanás, valamint a víz kidolgozottsága is.
Mielőtt feltámasztja hősünket a Peter Dinklage (Trónok Harca –Tyrion Lennister) által szinkronizált Ghost, létre kell hoznunk saját karakterünket. Bár ilyen trehány módon összerakott generáló képernyőt rég láttam. Alig van választék. Nem találtam normális arcot és festést sem. Még a hajak tekintetében sem erőltették meg magukat a fejlesztők. Nincs olyan meggyőző frizura, ami hőshöz illene. Mind köztudott, 3 féle kaszt közül választhatunk. Ide tartozik a Titan, Aki nehézfegyverek forgatásában jártas. Huntert inkább azok válasszák, akik kedvelik a távolsági harcot. Végül pedig Warlock bőrbe is bújhatunk, kinek az arcane energia lesz segítségükre.
Ezen, remélem változtatni fognak, ugyanis három választható kaszt bizony elég kevésnek bizonyul. Ennél egy kicsit több kell, hiszen a sima Diablo 3-ba is már kezdésnek 5 volt jelen. Szóval ezeken a területeken kicsit vérzik a játék. Ennyi fejlesztési idő alatt a Bungie egy picit jobban is megerőltethette volna magát.
NEMMORGP
Bár a Destiny-nek vannak MMO beütései, azért echte MMORPG-nek egyáltalán nem nevezhető. Persze alaposan kifejleszthetjük a karakterünk tulajdonságait ,és rengeteg jobbnál jobb tulajdonsággal ellátott szuperfegyvert adhatunk a kezébe.
Az elmaradhatatlan központi rész sem hiányzik, ahova a küldetések után visszatérhetünk: ez a Torony, az emberiség utolsó bástyája, ahol béke honol, remek cuccokat vehetünk, vagy kaphatunk, egy-két küldetést is itt vehetünk fel, és természetesen itt találkozunk a többi játékossal is. Azért nem egy World of Warcraft-féle Ironforge vagy Ogrimmar. A Torony elég gyorsan bejárható, kevés helyszínen fordulhatunk meg, és ha végeztünk a „bevásárlással”, ráuntunk a táncolásra, meg a pacsizásra, akkor akár mehetünk is vissza a harcmezőre – erre még a játék is figyelmeztet.
A küldetések során persze találkozni fogunk a többi játékossal, akár a PSN barátainkkal, vagy idegenekkel. Ez néha jól jön, máskor egy kicsit szívjuk a fogunkat. Hogy mire gondolok? Egy alkalommal A 13 év körüli PSN-ismerősöm, aki nagyon szeret beszélni, beszabadult a játékomba. Be nem állt a szája és a játék hangulatát eléggé tönkrevágta, hogy állandóan cserfelt a maga stílusában.
Persze, nyilván elnémíthattam volna, de a Diablo III-al ellentétben, ahol ezt meg is szoktam tenni, itt tényleg fontos a verbális kommunikáció, mert a játék helyenként elég nehéz. Nincs bajom azzal, hogy a Destiny játékmenete a Halóhoz képest kicsit a Call of Duty irányába ment el, de amikor egy CoD-os kissrác tönkrevágja a játék egyébként igen egyedi hangulatát, az az Activision korábbi lövöldéivel ellentétben időnként rendkívül zavaró. Mivel megbántani azért nem akartam, annak sem volt értelme, hogy hirtelen elnémítsam, és ne halljuk egymást, így bármilyen furcsa, de nem tudtam más megoldást találni, minthogy egy időre kiléptem a játékból. (BadSector)
Ezeket a malőröket leszámítva a többjátékos rész általában véve nagyon ott van. Mivel a játék elég nehéz, a kooperáció igencsak javallott, és ha igazán ügyes játékossal játszol együtt, a Destiny hatalmas élmény. A PVE pályákon a játékosok száma attól függ, hogy milyen küldetésben vesztek részt. A sztorit érintő főküldetésekben legfeljebb négy játékos vehet részt, a „felfedezős” területeken pedig maximum hat. Nem egy World of Wacraft raidelés, de még csak nem is egy Guild Wars 2 event, ahol egyszerre húszan ütnek egy hatalmas szörnyet. Probléma? Nem, nekem egyáltalán nem volt az, sőt, jobban örültem, hogy nem próbálták a készítők feleslegesen klónozni a szokásos MMORPG részeket, szóval ez is piros pont.
Hello Halo!
A first person shooter részek viszont természetesen óriási rokonságot mutatnak a Halóval. Mivel a helyszínek kellőképpen változatosak, egyaránt találkozhatunk „csőshooter” részekkel, illetve hatalmas területeken folytatott gigantikus küzdelmekkel is, ami pontosan azt a nagyszerű élményt adja vissza, mint a Bungie korábbi FPS-eiben.
Mesterséges intelligencia terültén viszont sajnos nem tapasztaltam számottevő újdonságot a megszokottnál. Amikor elkezdőik egy tűzharc, az ellenfelek fedezékbe bújnak, majd miután biztonságosnak ítélik, lőnek. Túlságosan nem törekednek arra, hogy bekerítsenek. Mászkálnak fedezékből fedezékbe. Mindezek ellenére egészen izgalmas harcokban lesz részünk.
A közelharc különösen élvezetes. A hunteremmel (BadSector) egy-két brutális késszúrással könnyedén tudtam elintézni az ellenfeleket – legalábbis, amikor jól helyezkedtem. Egy kicsit a Killzone: Shadow Fall közelharca jutott eszembe, igaz, ez a játékelem itt kicsit azért egyszerűbb.
Mivel itt ugye nem egy Master Chief kaliberű galaktikus szuperhőst irányítunk, jobb képességekre, páncélokra és fegyverekre folyamatosan szükség van, és a játék elején ne csodálkozzunk, ha könnyedén lemészárolnak – különösen szólóban.
Persze nagy különbség van a három kaszt közötti játékmenetben is. A titán jobb közelharcban és általában véve egy igen erős karakter, a vadász inkább mesterlövészet terén profi, a warlock meg a mágikus képességek tárházát vonultatja fel a harcok során.
Lőni persze mindenkinek kell. Összesen három fegyvertípus lehet nálunk. Az elsődleges fegyver valamilyen általánosabb félautomata puska, a másodlagos speciális mesterlövész fegyver, vagy shotgun, a harmadik pedig rakétavető, vagy másféle rendkívül erős, különleges fegyver – ezt viszont csak később tanuljuk meg használni a játék során.
„Nem WoW ez, gyermek…”
Hiányait leszámítva a Destiny nagyon jól irányt mutat a műfajnak. Sajnos sokan egyből World of Warcaft vetélytársnak titulálták, de nem az. Ezt már az utóbbi időkben megszokhattuk. Inkább a jelenlegi konzoltársadalom azon címe, amit, ha lehet, mindenképp ki kell próbálni, mert felejthetetlen élményben lesz részünk. Úgy fogalmaznék, hogy a konzoltulajdonosok World of Warcraft-ja. Mennyire lesz tartós? Ha nem változtatnak rajta, akkor sajnos nem lesz nagy jövője, pedig van benne fantázia. Apró dolgokon sok minden múlik. Ezeket kell kijavítani és tökéletes leht. Egy kicsivel több tartalom szükséges a jövőre nézve, de abból a félmilliárd dollárból bőven telik majd tartalmas és jól kidolgozott DLC-kre az elkövetkezendő tíz évben.
-BadSector- és -Parzifal-
Pro:
+ Hatalmas multiplayer élmény
+ Hangulatos, látványos, jól kidolgozott univerzum
+ Bungie-ra jellemző profi FPS akció
Kontra:
– Több karakter nem ártott volna
– Kicsit egyszerű sztori, kevés érdekes NPC
– Helyenként repetitív játékmenet és pályaszerkezet
Kiadó: Activision
Fejlesztő: Bungie
Stílus: akció, FPS, MMO, többjátékos
Megjelenés: 2014 Szeptember 9
Destiny
Játékmenet - 8.8
Grafika - 9.2
Sztori - 5.8
Zene/audio - 8.8
Hangulat - 8.5
8.2
KIVÁLÓ
Hiányait leszámítva a Destiny nagyon jól irányt mutat a műfajnak. Sajnos sokan egyből World of Warcaft vetélytársnak titulálták, de nem az. Ezt már az utóbbi időkben megszokhattuk. Inkább a jelenlegi konzoltársadalom azon címe, amit, ha lehet, mindenképp ki kell próbálni, mert felejthetetlen élményben lesz részünk. Úgy fogalmaznék, hogy a konzoltulajdonosok World of Warcraft-ja.
