TESZT – Első ránézésre a Hohokum egyszerű játéknak tűnik. Az irányítás sincs túlbonyolítva, tulajdonképpen csak jobbra, illetve balra tudjuk vezetni sokszínű repülő kígyónkat a 2D-s környezeten belül. A pályákon található tárgyak, illetve egyéb lények megérintésével különböző reakciókat válthatunk ki belőlük. A Hohokum igazi szürreális játék, egy kicsit olyan, mintha valamilyen szer hatása alatt állnánk.

Repkedésünk során semmi sem jelent különösebb veszélyt ránk, vagyis nem kell félnünk attól, hogy valahol életet veszthetünk. A játékból szinte árad ez a furcsa meditatív nyugalom, ezért nincs szükség semmi sietségre, nyugodtan élvezhetjük a színek kavalkádját, lényeink különös táncait. Fő célunk megtalálni a pályákon található többi kígyót, azok megérintésével igazi követővé válnak, és úgy fognak utánunk kajtatni, mint egy árnyék, leutánozva összes mozdulatunkat.

Ha megtaláltuk az összes barátunkat, megnyílik egy térkapu, ami átvezet minket egy másik kihívásokkal és furcsaságokkal teli pályára. Az egész játék olyan, mint egy transzdimenzionális bújócska. A látványvilág, a hangulat olyan érzést sugároz, mint egy pop-up-okkal teli interaktív mesekönyv, és ezek a furcsaságok, ötletek adják meg a játék igazi élvezetét.

Ez tényleg ilyen egyszerű

A játék egyszerűsége és szépsége a Long Mover mozgással kombinálva érdekes rugalmasságot ad, ennek következtében különböző játékstílusokat próbálhatunk ki. De a végeredmény minden esetben az, hogy a burjánzó és vibráló hatalmas tereken egyedi hanghatásokkal, zenékkel felépítve elérjük célkitűzésünket. Először maga a felfedezés élménye lesz a jutalom, körül vagyunk véve mindenféle bizarr és színes dologgal, ezek érintésre átalakulnak a szint teljesítéséhez szükséges elemekké.

Akad olyan is, amikor hirtelen több színes, repkedő lényekkel vagyunk körbevéve, és úgy táncolunk, mintha karneválon lennénk. Szinte hipnotikus élménnyel gazdagodunk, főleg ha rájövünk, milyen sorrendbe tudjuk bekapcsolni az adott feladat teljesítéséhez a tárgyakat. Az egyik pályán, amikor átúszunk a hegyoldal fölött, teraszos farmot láthatunk, itt a domb oldalán segíthetünk a virágok kinyílásában, és a frászt hozhatjuk az ottani árnyékmunkásokra, akik ijedten fognak menekülnek előlünk. Persze közben ez az egész történés furcsa nyugalmat sugároz, és ez a feladat nem tűnik túl nehéznek a szint teljesítéséhez.

Az ismeretlenbe és tovább

Egyes pályák túl üresnek tűnhetnek, és megoldásuk sem úgy működk, mint amihez eddig hozzászoktunk. Ilyenkor biztosra vehetjük, itt valami cseles megfejtés lehet. Minden pálya tartalmaz valamilyen kirakóst – és ez lesz az első feladatunk, megtalálni a kiinduló pontot. De ne aggódjunk, azért nem lesz olyan nehéz, mint amilyennek hangzik, kis kutakodással és gondolkodással meg lehet találni a legnehezebb feladvány kulcsát is. Legtöbbször azt a tárgyat kell megtalálnunk, amelyik megérintésével kiváltunk valamilyen vizuális eseményt, s ez rávezet minket a következő lépésre.

Lehet, hogy a megoldás titkos szobában rejlik, vagy olyan objektum, ami körül csillagok keringenek. Léteznek olyan szobák is, amelyek nem kimondottan a főküldetéssel vannak összefüggésben, csak valamilyen látvány-,  illetve hangeffekteket váltanak ki. Ezeket érdemes több repülő kígyóval meglátogatni, ugyanis azok színes kavalkádjai fogja eredményezni a megfelelő élményfaktort.

Most akkor betéptünk?

Az egyszerű pályák csak ízelítőül szolgálnak a később következő tisztább, látványosabb, összetettebb szintekhez. A többrészes rejtvények szolgálják leginkább a Hohokum emlékezetesebb és élvezetesebb pillanatait. Nagyon jó érzéssel tölti el az embert, mikor sikerül rájönni a rejtvény megoldására: megfejteni az elátkozott vízi park problémáját, vagy a vákuumlényeknek segíteni a begyűjteni a pacákat. A feladatok sikereivel járó szín- és hanghatások külön élményt okoznak.

Azért a készítők arra is figyeltek, hogyha teljesen belerévednénk a környezettel járó színorgazmusba, akkor is egyértelmű jelet kapjunk, ha egy pályával végeztünk. Ilyenkor egy kígyóhaverunk előjön egy rejtett kis szobából és folyamatosan kísér minket. Egyébként, ha ez megtörténik, akkor sem kötelező továbblépnünk, ha nagyon megtetszett egy szint, akkor ott maradhatunk és nyugodtan élvezkedhetünk benne, vagy éppenséggel kutathatjuk a még meg nem talált titkos szobákat.

Summa Hohokum

A Hohokum a hatalmas, nyílt területek és megoldandó rejtélyek kiváló keveréke, ami nagyrészt szórakoztató is, viszont van egy sötét oldala. Nincs egyértelmű linearitás a szinteken, mindegyik  mágikus portállal van összekötve, amin bármikor távozhatunk, viszont nehéz nyomon követnünk, mikor merre haladtunk, illetve nincs semmi jel arra, hogy ezek a portálok hova is vezetnek.

Közel hat órányi játékideje van a Hohokumnak, és ha elértünk egy szakasz végére, nehezen fogjuk megtalálni visszafelé haladva, mit is hagytunk ki. Lényegében minden portál teljesen ugyanolyan és egy idő után úgy fogjuk érezni, mintha körbe-körbe haladnánk, ami unalmassá teheti a játékmenetet. De szerencsére ez az érzés hamar elillan, mikor sikerül átlépnünk egy teljesen új világba, és kereshetjük annak megoldásait.

-Malachit-

Kiadó: SCEA

Fejlesztő: Honeyslug Ltd

Stílus: ügyességi, logikai, fun

Megjelenés: szeptember 2014