PS VITA – A Velocity 2X interaktív mestermű. A játékrendszer minden egyes darabja, mozdulata és mechanikája zökkenőmentesen fut. Ez a folyamatos mozgás, akció és gyorsaság egyvelege végül mégis összeáll egésszé, és egy olyan felfoghatatlan, állandó áramlásérzetet eredményez, amely magával ragad, és nem ereszt. Egy elkésett mozdulat, egy rosszul irányított lövés, és máris megvan a baj. A pályákon sok gondolkodási lehetőségünk nem lesz, bármit is teszünk a reflexünkre, a gyors helyzetfelismerő képességünktől fog függni életünk. A Velocity játékmenete hasonló klasszikusokon nyugszik, mint a Metroid vagy a Mario. Ezeknek az eltérő stílusú játékok keveréke eddig nem hozott sok sikert, de most a Velocity 2X-nél mindezt jól összekeverték a készítők.

Nagyon gyors űrhajó kapitányaként vehetjük fel a harcot az ismeretlen ellen. Segítségünkre lesz a hajó fő lövegén kívül még a teleportáló rendszer, hiszen a pályákon bizonyos akadályokat csak ezzel a technikával küzdhetünk le. A játék a főszereplő Kai foglyul ejtésével kezdődik, majd szemtanúi lehetünk a rajta végrehajtott kibernetikai kísérleteknek. Ettől lesznek rendkívüli képességei, amikre nagy szükségünk lesz a későbbiekben.
A történtek ellenére főszereplőnk igen szimpatikus marad, bár bizonyos tettei miatt néha túl agresszívnak, szemtelennek vagy morbid humorúnak tűnik majd. A fenomenális grafika, amely éles és prizmás hatású, segíti megerősíteni bennünk ezt az érzelmi spektrumot, amin főhősünk átesik. A Cel-Shading és némi ügyes világítás keveréke megérteti velünk Kai világát. A Velocity 2X egyszóval magával ránt furcsa 2D-s világába, és amint haladunk előre a küldetésekben, meg is értjük, miért fontos ez.

Mintha már jártam volna itt egyszer

A Velocity 2X sokkal többet nyújt, mint a lenyűgöző látványvilága. Korai szakaszaiban fokozatosan vezet be minket a különböző játékstílusaiba, így könnyebben elsajátítjuk azok kezeléseit. Később, amint megtanultuk azokat, ügyes keveréket fogunk kapni minden egyes szakaszból. Ez nagyon fontos lesz, ugyanis a kampány ezekre az elemekre épül. A Velocity 2X érdekessége még, hogy a kampány első része egy tutoriallal kezdődik, majd fokozatosan fogunk belecsúszni a történet főszálába.

Mindezt szinte észre sem fogjuk venni, ugyanis az átvezetők olyan ügyesen lettek felépítve, hogy csak a játék folyamatosságára fogunk figyelni és ki leszünk éhezve a következő tömény akcióra. Ahogy haladunk előre a történetben, minden egyes pályán érezni fogjuk az erősödő nehézséget. Ezt fokozni fogja az is, hogy a későbbi szakaszokban elő fog fordulni, hogy a már leküzdött pályán fogunk még egyszer harcolni. Ez mégsem baj, mert a folyamatosan erősödő nehézségi szint miatt már érezhetjük a fejlődést, így legalább vállon veregethetjük magunkat, milyen frankón sikerült fejlődni az első alkalom után.

Egyetlen hátulütő talán az, hogy amikor elérkezünk a fináléhoz, pont emiatt maradhat el a siker kibontakozó érzése. Mondjuk ez csak kisebb probléma, ami nem vesz el a Velocity 2X kiemelkedő játékélményéből, és akinek ez bejön, akkor annak úgyis teljes jó marad az érzés. A feszültség szintről-szintre nő, nem lazíthatunk a vége felé sem, amikor hatalmas akcióbombává válik az egész játék.

Akkor kezdjük el még egyszer!

Az első pár pálya az űrhajó alapmozgásait fogja nekünk megtanítani. Itt sajátítjuk el még a teleportálás használatát is, ami a szerves részét fogja képezni a játéknak. Lesz olyan küldetés, ahol többet fogjuk ezt használni, mint a lövegünket. Ez egy újfajta mozgá kultúra, és bizony ez a kulcsa a területek teljes bejárásának. Lesznek olyan szituációk, amikor csak ennek használatával fogunk tudni életben maradni. A játék készítői arra is figyeltek, hogy a teleportugrás közben hallható éles hangeffekt, valamint a vele járó animáció nagyon baróvá tegye ezeket a mikrougrásokat. Jól célozzuk be, ahová érkezni akarunk, ugyanis egy apró rossz célzás után máris felpasszírozzuk magunkat a falra.

A halál szerencsére nem okoz nagy veszteséget. Ez is nagyszerű, hiszen amint valahol meghaltunk, azonnal újjáéledünk, ezzel segítve a gyors és pörgős játékmenetet. Ha esetleg annyira nem menne, hogy a második, harmadik vagy negyedik alkalommal állna be a halál, akkor sincs semmi baj, akkor már amúgy is ismerős lesz a terep, hogy meg tudjuk pontosan tervezni a továbbjutást.

A teleportálás leegyszerűsítése érdekében csak a négy fontos irányt kell mérvadónak  tekintenünk (előre, hátra, jobbra, balra), valamint a falakat nem számítja bele az intelligens rendszer, ezzel tartva fel a felesleges halálokat és a pergő akció folyamatos menetét. Ha mindezt összegezzük, akkor ez az elegánsan kidolgozott rendszer a későbbi szinteken nagy hasznunkra lesz és erősen megnöveli a játékélményt. Későbbi pályákon Kait gyalogosan vezethetjük egy oldalt scrollozó platformon. Ilyenkor az idő szűkössége mellett a környezeti veszélyek fognak komoly kihívást jelenteni számunkra.

Valamit valamiért

Amint a pályákat és az irányítást rendesen kiismertük, valamint sikerült teljesen alkalmazkodnunk a környezethez, a Velocity 2X elkezdi a nehézségi elemeket kombinálni, s  feszegetni fogja tudásunk határait. Ebben a labirintus endszerben telepodok segítenek majd nekünk, amit felhasználhatunk a gyorsabb előrejutás reményében. Ezek kisebb rejtvényt alkotnak, és akkor lesznek hasznosak, ha újra visszawarpolunk a pálya elejére, mert azok megfejtésével bizonyos levágások fognak aktivizálódni.

Ezt megpróbálom példával illusztrálni. Az egyik pályán, ami „A labirintus” nevet kapott, az egész pályán ki kell találnunk, hova állítsuk fel ezeket a telepodokat, majd ismétlőlegesen vissza kell warpolnunk a küldetés elejére, hogy kinyissunk új zónákat. Igaz, ezt elsőre unalmas, és jogosan érezhetjük a játékmenet szándékos lassításának, viszont ez annyira  gördülékenyen illeszkedik a Velocity 2X játékmenetébe, hogy egyáltalán nem zavaró.

Mikor engedhetjük ki végre a gőzt?

A játék folyamatos nyomást gyakorol ránk, hogy haladjunk előre, legyünk minél gyorsabbak, de szerencsére ezeket a mikro kockázatokat kisebb jutalommal fogja meghálálni. Gyalogosan nem a fő fegyverünket használhatjuk majd, hanem hozzájuthatunk nagyobb fegyverhez is, amivel lehet jobbra is és balra is lőni. Ez a lehetőség viszont áldozattal jár, ugyanis ekkor veszíteni fogunk a sebességünkből, és lesz, amikor éppen fordítva .
Ok, mikor a játék belekényszerít miket a kockáztatásba, és arra ösztönöz, hogy szaladjunk bele a veszélybe, mint a veszett kutya. Ez a hajónk esetében úgy néz ki, hogy folyamatosan nyomjuk a Boost gombot, a pálya őrült módon scrollozódik lefelé, miközben keressük az ideális teleportálási lehetőségeket. Ez valamilyen furcsa adrenalinfröccsöt kényszerít az agyunkba, ami folyamatosan ott fog dübörög, hogy” még toljad még”.

Summa Verlocitarum

Amint már említettem, ez a folyamatosság, ami a játékmenetből dübörög, állandó érzést közvetít nekünk. A Velocity 2X úgy lett felépítve, hogy zavartalanul haladjunk előre – és csakis előre. A halál nem végállapot, csak pillanatnyi kudarcot jelent. A változatos történet és a hozzátartozó zene csak hab a tortán. A másodperc tört része alatt vált át a hajó harcból a platform részre. Sosem érezzük magunkat bénának, nincs olyan pillanat, amikor nem rohannánk valahová, és tényleg el kell hinnünk, hogy minden pályán lehetünk jobbak és gyorsabbak.

-Malachit-

Kiadó: FutureLab
Fejlesztő: FutureLab
Stílus: akció, oldalnézetes, scrollozós shoot-um-ep
Publication: 2014 Augusztus