PS VITA – Platformerekből mintha egyre igényesebb alkotások jelennének meg mostanság. Legtöbbjük nem is veszi igénybe a harmadik dimenziót, ám cserébe kárpótol a kitűnő hangulattal, a korrekt audióval és a néha zseniális környezettel. A Guacamelee! legújabb kiadása (amely talán már az utolsó is lesz) teljes mértékben kielégíti az igényeket.

A lassú történetkezdet ebben az esetben nem jellemző. Adott Juan, a főhősünk, aki normális emberként kezdi el a történetet, amelyben fontos szerepet játszik Az Elnök lánya, a Calaca névre hallgató csontváz-főmufti, illetve egy maszk, amelyet Juan a Tostada névre hallgató nőnemű pankrátortól vesz át.

Itt egy nagyon minimális kitérőt kell tennem, hiszen a játék alaposan épít a mexikói lucha libre hagyományaira. Ez a kifejezés nem mást takar, mint a tarka színekben tündöklő maszkokat viselő, dinamikus előadással szórakoztató pankráció műfaja. A pankrátorok: a luchadorék. Juan a sztori elején rátalál egy maszkra, ezáltal ő is közéjük lép.

Fejlődj

Harcosunk a maszk felvétele után komoly erőre kap, amelyet még tovább is tudunk majd a későbbiekben fejleszteni akkor, ha kellő mértékű pesó-val (mexikói fizetőeszköz – újabb utalás!) rendelkezünk, eljutván a gyakran elszórt checkpointok egyikéhez. Ez a „csonti” egyszerre több dologban segíthet nekünk: először is automatikusan elmenti a játékot nekünk, eközben maximumra tekeri az energiánkat, de új képességeket és felszerelést is vásárolhatunk nála.

A képességek többnyire új mozdulatokat takarnak, de szívdarabkákat is vásárolhatunk, amelyből három darab megnöveli életerőnket. A felszerelések pedig a perkeknek felelnek meg a Guacamelee!-ben. Lehet, hogy például sokkal több pesót pakolhatunk el, de cserébe sokkal nagyobb sebződés lesz a büntetés. Csak egy példát hoztam fel, de lesz ott még bőven más is.

Fedezd fel

Gyakori elnevezés eme játékra a Metroidvania szó. Mit is takar ez? Nos, az 1986-ban a Famicom-on debütált Metroid arról volt nevezetes, hogy a(z amúgy nőnemű) Samus névre hallgató karakter mindenféle segítség nélkül a mélyvízbe dobta a játékost, aki önnönmagára volt bízva a végigjátszás tekintetében. Arra mehetett, ahová szeretett volna, szinte nem volt korlát. A „-vania” rag pedig értelemszerűen a Castlevania stílusa felé bólint – mindkét franchise akkoriban egy korrekt oldalnézetes platformer alapjait fektette le, amelyből a Guacamelee! is merített dögivel.

A játék elején jóformán csak annyit vágnak hozzánk, hogy menjünk az erdőbe… és ennyi. Lesznek színes blokkok, amelyeket csak az adott képesség megszerzése után üthetünk szét, csak ez gátolja meg a játékost a teljes szabadságban. Amint meglesz például a Csirke Felütés (ez nem vicc, tényleg ez a neve!), akkor már kicsaphatjuk azokat a piros falakat. Érdemes azért minden egyes területre belesni, hiszen egyrészt így szétverhetünk néhány csontvázat, másrészt ebből pénzünk lesz, harmadrészt pedig a térkép is így teljesebb lesz. Érdemes is lesz rá hivatkozni, hiszen így szinte elhanyagolható az elakadás, eltévedés esélye.

S ha már mozdulatok: az Intenso mód a düh adaptációjának felel meg – kis ideig bivalyerősek leszünk, gyógyítván magunkat sikeres támadásainkkal – de csak óvatosan!

Guacamelee Metroid Samus Easter egg!

Finomhangolt

A STC Edition elnevezés számomra a Street Fighter II-re emlékeztet. A Capcom már akkor is többször kiadta a SF játékokat. Persze ez a Drinkbox Games esetében nem gond, hiszen ez a kiadás a DLC-ket beletolta alapból a sztoriba, amelyben eggyel több főgonosz, illetve az ezüst pénznem is képviselteti magát – ebből vehetjük meg a kosztümöket.

Nem emiatt zseniális a játék: a parádés az, hogy BÁRMIKOR beszállhat valaki a játékba! A drop-in, drop-out multiplayer komolyan megdobja a hangulatot és a játékmenetet egyaránt. Egyszerűen jó érzés, amikor ketten összeülünk játszani, a jó csapatmunka jó pénzt hozhat.
Csak egyetlen újítást mondok: most már látjuk ellenfeleink HP-ját. Taktikailag nagyon sokat számíthat, így készülhetünk akár defenzíven is.

Frenetikus

Ez a játék továbbgondolta a PS3/PSV verziót. Alapjaiban ugyanaz, de tartalmasabb, izgalmasabb és még mindig nagyon hangulatos. Nem csak hangjaiban hordozza a latin tüzet, hanem látványra is! Tény, hogy nem grafikai mestermű, viszont nem is akar annak tetszelegni. A platformerek között új trónkövetelőként lépett fel Juan, aki parádés mozdulataival talán jogosan lép fel a Shovel Knight mellé, kicsit arrébb tolva a Rogue Legacy-t.

-V-

Kiadó: DrinkBox Studios, Spike Chunsoft, Activision

Feljesztő: DrinkBox Studios

Stílus: platformer, metroidvania

Megjelenés: 2014, augusztus