TESZT – Orkokat ütni, vágni, amputálni még sohasem volt ennyire szórakoztató, mint a Monolith Productions open world akció-kalandjátékában. Az Assassin’s Creed, illetve a Batman: Arkham játékokból sokat merítő Shadow of Mordorban egy élőhalott kósza, Talion csízmájába bújhatunk, akit Szauron egy szolgája mészárol le családjával egyetemben – méghozzá úgy, hogy végig kell néznie szerettei halálát. Taliont rejtélyes módon felélesztik és az élőhalott kósza bosszút esküszik. Egyetlen társa egy különös elf nemes kísértete, akit szintén a szolga gyilkolt még egykoron és aki Talion testét is megszállja.

A Gyűrűk Ura franchise videojátékos életben tartása nem egyszerű történet. Bár természetesen még most is rendkívül népszerű, ugyanakkor annyira agyonhasználták már más – többnyire közepes, vagy annál gyengébb – játékokban, hogy nehéz már olyan készíteni, amire mindenki felkapja a fejét, hogy hűha. A hagyományos – eléggé egyszerű – hack’n’slash játéksorozatokat annak idején jómagam teszteltem még a GameStar hasábjain, de azóta készült már belőle több RPG is, egy elég nagyot bukott MMORPG, és pár LEGO játék, amelyek… köhöm… hát mondjuk úgy, hogy inkább a fiatalabb korosztályt célozták be velük. Hála a jó égnek a Monolith Productions elkerülte a szokásos, most már agyonhasznált Gyűrűk Ura elemeket és amit most kézhez kaptunk, az egy Assassin’s Creed jellegű akciójáték, némi szerepjátékos elemekkel nyakon öntve Mordor világában.

Kettő az egyben

Az Assassin’s Creed sorozat és a Shadow of Mordor között hasonlóságokat kár is lenne tagadni. Itt is egy open world világban járunk, több-kevésbé magas épületeket mászhatunk meg, orkokra ugrálhatunk és meggyilkolhatjuk őket, illetve a parcour és harci elemek is a Ubisoft népszerű sorozatából köszönnek vissza, sőt Talion bizonyos speciális képességei is ismerősek, mint például a különleges látás képességének aktiválása, amely során fontos tárgyakat, és karaktereket tud észrevenni. A harc egyébként olyannyira hasonló, hogy még az a meg nem erősített pletyka is elterjedt, hogy az animációhoz az Assassin’s Creed II programozási kódjából használtak fel elemeket.

A hasonlóságok ugyanakkor ezen a ponton megállnak. Egyetlen hős helyett egy two-in-one főszereplő karaktert kapunk, ugyanis egy meglehetősen cinikus és kegyetlen elf kísértet is Talion testét lakja, neki pedig egészen más képességei vannak. Amikor Talion éppen a vegetációban rejtőzködik, vagy egy sakkban tartott ork parancsnok lelkét szívjuk ki, akkor a kísértetet irányíthatjuk. Emellett tulajdonképpen Talion és a játékos mentorának is tekinthetjük és ez kicsit hátborzongató szellemi „összefogás” is az egyik oka annak, hogy Talion nem tud békében nyugodni. Elég nagy klisé lett volna, ha egy egyszerű badass kószát irányíthatunk, ez a két karakter egy testben, különféle képességekkel féle megoldás viszont tényleg eredeti ötlet.

Valahonnan ismerős

Mindezek ellenére történet eléggé ismerős és egy kicsit visszaköszön más játékokból, vagy filmekből. A különféle főgonoszok például gyakran a legelemibb történetbeli felvezetés nélkül tűnnek fel és nem mondhatni azt sem, hogy túlzottan komplikált karakterek lennének. A történet eléggé egyszerű és kicsit összecsapottnak is érződik.

A játék legelején Szauron egyik parancsnoka, a Black Hand elvágja Talion egyetlen fiának és csinos feleségének a torkát, majd miután hősünk tehetetlenül végignézi szerettei halálát, rá is ugyanez a sors vár. Amikor ismét feléled – ismeretlen okokból – akkor csatlakozik hozzá a különös elf kísértet és ketten együtt indulnak el gyilkos útjukon, hogy megtalálják a Black Handet és bosszút álljanak mindketten sérelmeikért.

Összességében tehát egy eléggé hagyományos bosszúálló történettel van dolgunk, amelynek talán egyedüli fénypontja a jól ismert Gollam, akinek szinkronhangja, Liam O’Brien még az eredeti színésznél, Andy Serkis-nél is Andy Serkis-esebb hangon tudja megszólaltatni a jól ismert lényt. Emellett találkozunk olyan eredeti, csak a játékban található figurákkal is, mint Ratbag, a rendkívül sunyi, de annál ambiciózusabb lény, aki az „szövetségesünké” válik a játék folyamán, annak érdekében, hogy a mi gyilkos karunknak köszönhetően egyre magasabbra jusson az Uruk ranglétrán.

Mindezek tükrében sem gondolom, hogy a Tolkien rajongók majd a Shadow of Mordort fogják a rendkívül igényes történetű Gyűrűk Ura játék példájaként emlegetni. Szerencsére a történeten túl a Shadow of Mordornak más aduászai vannak.

Nehéz munka, de valakinek ezt is meg kell csinálnia

Talion legfőbb ellenfelei az orkok, illetve azon belül is az Uruk-hai harcosok, akiket a Gyűrűk Ura filmekből is jól ismerhetünk. Talion igazi kardtáncot, és különleges képességek garmadáját veti be ellenük, amely leginkább az Assassin’s Creed, illetve a Batman: Arkham címekre emlékeztet. A legtöbbször hősünkkel villámgyorsan és látványosan tudjuk szanaszét kaszabolni az orkokat, ugyanakkor bizonyos esetekbe a pontos mozdulatuk hiánya, vagy a rosszul implementált animáció, illetve néhány kameranézet időnként okozhat néha bosszúságot. Szerencsére ezek azért elég ritkák és a harc megvalósítása összességében rendkívül élvezetes.
A nehézségi szint is sokkal magasabb, mint amit az eddigi Assassin’s Creed, vagy Batman Arkham játékokban megszokhattam. Időnként egy teljes hadseregnyi ork vesz körül és szinte záporoznak hősünkre az ütések. Éppen ezért a lopakodás és az orkok kikerülése kiemelt fontosságú, még akkor is, ha ez egyébként az adott küldetésben nem kötelező. Jó ötlet, ha fokozatosan tizedeljük a soraikat, különösen, ha egy Uruk kapitányt vagy hadvezért kell majd jobblétre szenderíteni.

A hadvezér színre lép

Amikor az említett Uruk vezető végre kapcsol, hogy itt valami gubanc van: az élőhalott kósza nyirbálja az embereit, akkor a kamera mindig rázoomol és egy rövid jelenetet láthatunk, amely során az öklét rázva fenyegetőzik, vagy saját magát fényezi, hogy ő mekkora bajnok és majd hogy el fogja kenni a szánkat. Mivel a játék elég nehéz, biztos előfordul majd, hogy kétszer kell nekimenni az Uruk hadvezérnek és ilyenkor rendkívül mulatságos azt hallgatni, ahogy azon csodálkozik bosszankodva: hogy a viharban tértünk vissza az élők sorába, amikor ő már egyszer megölte hősünket?! Máskor pedig amiatt szidják a hadvezérek Taliont, amikor „sunyi módon” hátulról támadunk, vagy azon gúnyolódik, hogy nem tudjuk valamilyen trükkel megkerülni, mert ő arra éppen immunis. A játék adatbázisa a lehetséges válaszok tekintetében hatalmas lehet, mert talán sohasem hallottam kétszer ugyanazt a mondatot.

Emellett az összes kapitány és hadvezér külseje különbözik, ha pedig megölik hősünket, akkor jutalomként feljebb lépnek a Nemezis rendszerben, gyakran úgy, hogy más Uruk hadvezéreket is megölnek. Emellett erősebbé is válnak, és a külsejük is megváltozik.

Az Uruk ranglétra

Az Uruk vezérek erősségei és gyengeségei között is nagy különbségek vannak. Egyeseket például nyílvesszővel hiába lövünk, meg sem érzik, másokat a hátulról lehetetlen megsebezni, vagy frontális támadással nem jutunk velük dűlőre. Hogy melyik vezér miben erős, vagy gyenge, azt tudhatjuk meg, ha az alvezéreiket kikérdezzük a kísértet rettenetes képességeinek köszönhetően.

A játék később szakaszában még inkább összezavarhatjuk az Urukok elméjét, és igazi hatalmi játékot folytathatunk velük hála a Nemezis rendszernek. Nemcsak a csatáikban vehetünk részt, de szinte bábként is irányíthatjuk őket. Egy kicsit olyan, mintha egy ork parlamentről beszélnünk, ahol egy külső hatalom machinálja a hatalmi harcokat.

Szép vagy Mordor, legalább Szauronnak szép?

A játék vizuális megvalósítása nagyon rendben van. Minden helyszín kidolgozása rendkívül részletes és hangulatos, bár tény, hogy elég sötét, depresszív, lerombolt helyeken fordulhatunk meg. Időnként talán nem ártott volna némi változatosság. Mondjuk, itt nem arra gondolok, hogy egy napfényes lugasban elf szüzek hárfán énekeljenek, vagy a Megyében vidám hobbitok között töltsük az időt, mert az nem passzolt volna ehhez a játékhoz, de azért állandóan lerombolt, poszt-apokaliptikus romok között rusnya orkokat kaszabolni egy idő után kicsit lehangoló, bármilyen szép és részletes is a grafika.

A készítők nem fukarkodtak speciális effektektől és az animációk is a topon vannak – különösen Talioné, de a kivégzésekről is hasonló jókat mondhatunk el. A hanghatásoknál tekintetében sem lehet panaszunk – az orkok horkanása, röfögése, vagy a környezeti zörejek rendkívül meggyőzőek és egy 5.1-es, vagy 7.1-es hangrendszerrel olyan érzésünk van, mintha Mordorban lennénk. Audiovizuális téren sem kell tehát panaszkodunk, egyedül a framerate röccenések mutatják, hogy lehetett volna még optimalizálni a játékot.

Egy játék mind felett?

A Shadow of Mordor egyértelműen az eddigi legjobb Gyűrűk Ura játék, még úgy is, hogy amúgy a Gyűrűk Ura világ szigorú szabályait annyira nem vették komolyan a fejlesztők. A rendkívül élvezetes és jól kidolgozott harcrendszer mellett elismerést érdemel a karakterfejlesztő rész is, illetve a Nemezis rendszer is kiváló – bár azt leginkább a játék második felében fogjuk értékelni. Az Assassin’s Creed: Unity jó lesz, ha alaposan felköti azt a forradalmár nadrágot, ha felül akarja múlni a Monolith gyöngyszemét.

-BadSector-

Kiadó: Warner Bros.
Fejlesztő: Mononlith Entertainment
Stílus: akció, RPG, open world, tps
Megjelenés: 2014 Szeptember 30