Amikor a War Thunderrel játszunk, úgy érezzük majd magunkat, mintha egy nagy háborús film egyik főszereplőjévé válnánk. Ez az érzés a Gaijin Entertainment új harci szimuláció játékfelfogásának köszönhető, ami minden egyes pályán történő szárazföldi,  illetve légi harc hatalmas, epikus ütközetté való egybeolvadásáról szól. Több tucat repülőgép, harckocsi csatáját élhetjük át, mind az öt fő nemzet képviseletével, együtt harcolva egy eszméért, az 1930-40-es években lezajló háborús küzdőtereken. Bár a harcok néha kesze-kuszának tűnhetnek a kezelőfelület rengeteg beállítási lehetősége miatt, de az intenzív, gyors tempójú harcmenet és a nehézségi szint széles választéka kiegyensúlyozza a játékmenetet.

Azt meg kell jegyezni, hogy ha a War Thundert részeire bontjuk, akkor olyan egyszerű lesz, mint egy fakocka. A játék teljes verziója ingyenesen letölthető, viszont játékon belül a saját váltópénzéért vásárolhatunk újabb járműveket, illetve tulajdonságokat fejlesztések gyanánt. Szerencsére ezt a pénzt akkor is megkapjuk, ha simán játsszuk a játékot, de így elég lassan fogunk fejlődni. A harc két fontos részre bontható. Ha a repülőket választjuk, akkor két kaszt közül választhatunk, a harci, illetve a bombázók közül. A földi egységek eseténél pedig a szokásos páncélozott harckocsik között szemezgethetünk. Minden egyes pályán a maximális résztvevők száma 32 fő lehet, aki több tízezer online játékos közül kerül ki, világszerte több szerveren pörögnek a pályák, egyszóval minden rendelkezésünkre áll, hogy belevessük magunkat a II. világháborús környezetben zajló,  az utolsó emberig tartó epikus küzdelmekbe.

A földön is,  és a levegőben is?

Amikor légi harcra kerül a sor, megjelenik előttünk a három választható nehézségi szint közül az általunk beállított, ez könnyíti meg azok esélyeit, akik nem töltötték fél életüket az ilyen típusú játékok előtt. Mit is jelent ez? A repülés fizikája az arcade módtól egészen a realisztikus módig állítható, de akik tényleg igazán profinak érzik magukat, azok megpróbálhatják a szimuláció módot is. Az arcade nehézségi szint a legegyszerűbb választása a játéknak, minden kezdőnek ez ajánlott, már a levegőben kezdjük a csatát, korlátlan lőszerrel rendelkezve. Realisztikus módban már a fel-, illetve leszállással is bajlódnunk kell, mindamellett már a repülés irányítása is eléggé büntet. A szimulációs módban egy teljesen más környezetben találjuk magunkat. Egyből a pilótafülkébe huppanunk, a third person nézetet el is felejthetjük, és az ellenség mellett  a newtoni fizikával is fel kell vennünk a harcot. Akik ezt választják, azoknak legalább több éves Flight Simulator-os tapasztalattal kell rendelkezniük, máskülönben élvezhetetlen lesz számukra a játék.

Nem is csoda, hogy a legtöbb játékos inkább az Arcade játékmód mellett dönt, ami nem más, mint maga az igazi tiszta adrenalintöltet az agyunkba. A repülés fizikája megbocsájtó, nyugodtan belemehetünk őrültebb manőverekbe is, nem kell félni az áteséstől, vagy, hogy egy komolyabb kanyar esetén egyszerűen kiszakad a szárnyunk a helyéről. A lövöldözéskor sem kell pontosnak lennünk, és az újratöltés is pár másodperc alatt megvan, ami azért egy komolyabb ütközet esetén hatalmas segítség lesz. Így legalább jobban tudunk koncentrálni a tiszta harcra, jobban tudjuk lekövetni az ellenfelünk mozgását, bombázás esetén meg jobban tudunk célozni a menekülő földi egységek feje tetejére.

Tényleg ilyen egyszerű?

A dolgok sokkal nehezebbekké válnak, ha realisztikus vagy a szimulációs mód mellett döntünk. Ebben az esetben sokkal taktikusabban kell gondolkodnunk. A fizika sokkal szigorúbb lesz, ez inkább a repülők esetében fog komoly nehézséget okozni. Ez különösen a korai, az 1930-as évek környékén lévő repülőgépek esetén lesz feltűnőbb, a II. világháborús Spitfire-ek vagy a Hurricanok esetén kicsit könnyebb dolgunk lesz. A támadásoknak sokkal kimértebbeknek és óvatosabbaknak kell lenniük. Menekülés esetén óvatosan kell manővereznünk, mert a gépünk könnyen elszenvedheti az átesést, vagy letörhet a szárnyunk a helyéről. Az átesés elég gyakori eset lesz a manőverek közben, nem fogunk tudni mindig figyelni a megfelelő sebességre.

Ha mégis bekövetkezne, annak kikerülése sok időbe telik és rengeteg gyakorlást fog igényel, főleg megfelelő magasságra lesz szükségünk. Erre mindig igyekezzünk figyelni. Hasonló türelemre és nyugodtságra lesz szükségünk, ha lőni szeretnénk. Mivel a lőszerünk mennyisége véges, ezért kimondottan ügyelnünk kell arra, hogy tiszta célpontra tüzeljünk. Ha elpocsékoljuk az összes lőszerünket, akkor a fontos pillanatban az üresen kattanó géppuska hangja biztosan tönkre fogja tenni a napunkat.

A türelem kiemelt fontosságú a légi harcok színterén. Lényegesen kevesebb játékos játszik itt, vagyis maga a játék elkezdése is lassú folyamat. Előfordul, hogy több mint 5 percet kell várni egy menet elkezdéséhez, de a legrosszabb az, amikor az emberek feladják a várakozást és visszaváltanak arcade módba, ahol kevesebb, mint 30 másodperc alatt játékba kerülhetnek. Ez azért elég gáz, mert ez a játékmód más gondolkodást és taktikát igényel, ami azért nem elhanyagolható.

A négy páncélos meg a kutya

A harckocsis ütközetek játszhatósága sokkal általánosabb, persze a nehézségi szint beállításától függően. Itt az arcade, realisztikus és szimulátor mód a tankunk irányításában tesz különbséget. Sokkal fürgébben fordulunk arcade módban, nehezebben tudjuk magunkat beásni a földbe, mint a szimulációs módban. Ez okozza azt, hogy a földi harcok inkább egy egyszerű shooterre fognak emlékeztetni, ezért sokkal népszerűbbek, mint a légi csaták. Minden típusú harckocsi tökéletesen lemodellezett, egészen az irányításától a páncélzatáig. Ez remek taktikai lehetőségeket nyújt nekünk, ugyanis nem csak arról szól a játék, ki milyen gyorsan tud lőni, hanem kihasználhatjuk harckocsink adottságait is. Bizonyos tankokkal bizony bujkálnunk kell, és sutyiban a bokrok alól lőnünk, míg másokkal meg nyugodtan bemehetünk a csata közepébe, mert bírni fogja a gyűrődést.

És az irányítás menni fog-e?

Éles különbség van földi, illetve légi ütközet esetén. A PS4 kontrollere tökéletesen megfelel ennek a célnak, csak speciális esetekben veszthetjük el a fonalat. A szimulátor mód igencsak próbára teszi képességünket, főleg ha analóg kontrollert használunk. Nagyon finom mozdulatokra lesz szükség, és ha egy picit is túlmozdítjuk az irányítókart, könnyen végzetes dugóhúzóba kerülhetünk. A harckocsiknál szintén fennáll ez a probléma, hiszen ha nagy sebességgel rombolunk előre, egy rossz mozdulat bőven elég ahhoz, hogy leboruljunk a domb oldaláról. Azt említenem sem kell, hogy egy hirtelenül jövő rossz mozdulat eléggé befolyásolni fogja célra tartásunkat. Igaz lehetőségünk van a touch padra átvezetni vagy az irányítást, vagy a célzást, így olyan lesz, mintha a PC-n egérrel irányítanánk a játékot. Bár aki képes azon a kis touch padon bármit is irányítani, az előtt meg fogom lengetni a nem létező kalapomat.

Igaz azért nem teljesen használhatatlan a touch pad, mert amíg irányításra nem vesszük sok hasznát, addig a menüben való mozgásra tökéletesen megfelelő lesz. Mivel maga a játék kimondottan a harcra lett felépítve, azért mind PC-n, és PS4-en a menüben lévő navigálás ugyanaz a felületen zajlik. Ez egyedül PS4-en jelenthet némi kihívást, ugyanis a játék menürendszere meglehetősen összetett. A nehézségi szintektől kezdve a járművek felépítése mind a menüből történik. Ebben az esetben a touch pad kiváló irányítási mód, bár kis mérete miatt okozhat némi kellemetlenséget, hogy hova is mutat az a pointer.

Akkor most fizessek, vagy ne?

Az egyik legjobb tulajdonsága a War Thundernek, hogy járműveinket, illetve a személyzetet rengeteg úton fejleszthetjük. Több mint 100 féle repülő és harckocsi található a játékban, de ezeket csak akkor tudjuk használni, ha játékon belüli pénzért megvásároljuk őket. Ezt a pénzt kétféléleképpen szerezhetjük meg. Vagy játszunk és minden egyes csata után kapunk valamennyit, vagy valós pénzért vásároljuk meg. Ugyanez vonatkozik a fejlesztésekre is, mint például jobb lövegek, erősebb motorok, vastagabb páncélok, de ide tartozik még a személyzet fejlesztésének vásárlása is.

De bármennyire is tűnik bonyolultnak a War Thunder fejlődésrendszere, nem kötelező valós pénzt költenünk benne. A játék nem kényszeríti rá az embert a folyamatos vásárlásra, ha nem akarunk villámgyors fejlődést elérni, és türelmesen, minden egyes felszerelt plusz eszközért kőkeményen meg akarunk küzdeni, akkor lassabban is elérhetjük.

Hát a hangulat ott van-e?

Már amikor a menübe beesünk, azonnal megcsap minket a játék karakteres zenéje, ami tökéletesen megadja az alaphangulatot. Olyan érzetet kelt, mintha egy rezesbanda kíséretével sétálnánk diadalittasan a harcmező kellős közepébe, és egy hatalmas kasszasikerre ítélt II. világháborús filmben lennénk. A pályák nagyon hangulatosak, némelyik megtörtént II. világháborús csatákat dolgoz fel. A játszható járművek száma kiemelkedően magas, szinte már zavarba ejtő, tökéletesen lemodellezve, a csaták nagyon hangulatosak, ahogy robogunk a zöld füves domboldalon tele lerombolható tereptárgyakkal, egyszóval tökéletesen megvan a háborús érzés. A legnagyobb probléma talán az, hogy nem tudjuk részleteiben kiélvezni a pályák gyönyörű tájait, és a környezetünkben található legapróbb részleteket. Nagyon sok online játék van a piacon, viszont nagyon kevés az olyan, amit nagy létszámmal ilyen részletességben élvezhetünk, ráadásul mindezért nem kell feláldoznunk a gyorsaságot.

Summa War Thunderum

A War Thunder tökéletesen felépített online akciójáték, ahol könnyen elveszhetünk a pályák részleteiben, kiélvezhetjük pörgős harcmenetét, hatalmas mennyiségű járműparkból válogathatunk, személyre szabható kihívásokkal teli nehézségi szintet választhatunk, és mindemellett folyamatos frissítéseket kapunk. Ebben az egy mondatban remekül össze tudtam foglalni, mivel is állunk szemben. Ne feledjük el, a fejlesztők nem hagynak minket kihívások nélkül, hiszen a következő nagy lépés a haditengerészet bevonása lesz, ahol újabb járművek és harcmód vár majd ránk.

-Malachit-

Kiadó: Gaijin Entertainment
Fejlesztő: Gaijin Entertainment
Stílus: akció-szimulátor, szimulátor, MMO
Megjelenés: 2013 december 12 (béta), 2014 Június (végleges)