Őrült, moziszerű akciójelenetek, futurisztikus fegyverek és járművek, illetve maga Kevin Spacey, aki egy hiper-intelligens, rendkívül veszélyes és gátlástalan üzletembert alakít: ezek az aduászai a Sledgehammer fejlesztő csapatának, amelynek tagjai azt a nem csekély ígéretet tették, hogy az általuk fejlesztett Advanced Warfare-rel tökéletes Call of Duty élményt nyújtanak majd. A tét rendkívül magas volt, szóval a tömérdek kedvcsináló trailer után már csak egy kérdés maradt: vajon az Advanced Warfare tényleg képes-e beváltani a hozzá fűzött nem csekély reményeket?

Nehéz ellenállni Kevin Spacey karizmatikus meggyőző erejének. Ha már nem derült volna ki a trailerekből, hogy ő lesz a rosszfiú, akkor én hinnék Kevin Spacey-nek. Amolyan „Harvey Dentesen”. Az általa alakított Jonathan Irons egy gátlástalan multi-milliárdos vállalkozó, akinek saját magánhadserege van és a legmodernebb, futurisztikus fegyvereket fejlesztette ki a modern (vagy inkább: „fejlett”) hadviselés terén. Spacey egyértelműen a játéktörténelem egyik legprofibban kidolgozott főgonosza, leginkább amiatt, ahogy a karizmája, meggyőző ereje és energikussága révén könnyen a szimpátiánkba férkőzik – csakúgy, mint Mitchellébe, aki a játék általunk irányítható főszereplő karaktere.

Spacey tehát tökéletes, de a kérdés igazából továbbra is az, hogy vajon a Call of Duty: Advanced Warfare-rel a fejlesztők képesek voltak-e valami újdonságot hozni a sorozatba? A rövid válasz: igen is és nem is. A hosszabb válasz? Hagy fejtsem ki…

Profin színész egy átlagos sztoriban

A hadjárat befejezése után az első benyomásom az volt, hogy a játék sok mindenben ennél a résznél sem változott. Ebbe beletartozik a történet is, amely szintén hasonló volt az előző részekhez képest. A játék irányítható karaktere a veterán Jack Mitchell (gondolom, mindenki számára „óriási meglepetés” lehet, hogy már MEGINT Troy Baker alakítja a főszereplőt), aki elveszítette a fél karját egy az észak-koreaiak ellen folytatott kegyetlen összecsapás során. Mitchell egyetlen szerencséje, hogy legjobb barátja, és harcostársa, Will Jonathan Irons (Kevin Spacey) fia, aki konkrétan egy elképesztően sikeres katonai vállalkozás, az Atlas tulajdonosa. Irons új esélyt kínál Mitchellnek azáltal, hogy egy többfunkciós kibernetikus műkart szerelnek fel rá és az ATLAS soraiba is felveszi zsoldosnak. Az ATLAS tényleg rendkívül jövedelmező vállalkozás, hiszen a különféle országok nagyon szívesen bízzák Ironsra a katonai akcióikat – kvázi outsource-olják a háborúsdit.

Irons eleinte rendkívül szimpatikus emberei számára, hiszen az igazságról és szabadságról szeret szónoklatokat tartani, de igen hamar érdekes kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ő maga melyik oldalon áll morális kérdések tekintetében. Az Advanced Warfare igyekszik egy kicsit mindenhez hozzányúlni: a magánzsoldosok etikai kérdéséhez, az USA nemzetközi politikájához, de igazából nem megy túl mélyre semelyik témában sem és megreked egy átlagos háborús akciófilm szintjén.

Bár maga Spacey kiváló mindegyik jelenetben, de sajnos az elég egyszerű forgatókönyv nem hagy neki túl sok teret a színészi játékra, illetve arra, hogy egy komplex karaktert tudjon megformálni. Spacey-n kívül egyébként a legtöbb színész eléggé átlagos alakítást nyújt. A történet egyébként szinte minden téren megreked az átlag szintjén és – Spacey karakterét leszámítva – sajnos nem múlja felül a Call of Duty: Ghostét sem. Ebbe amúgy az iszonyatosan klisés befejezés is beletartozik, amely leginkább a nyolcvanas évek akciófilmjeit idézi.

Michael Bay azért bevállalná

Összességében a történet eléggé átlagos, viszont ezért ismét kárpótol a szokásos akciódús, és látványos FPS játékmenet, amely ezúttal is épp olyan dinamikus és adrenalin-pumpáló, mint a korábbi részekben. Bár ha filmről van szó, annyira nem csípem Michael Bay bugyuta alkotásait, viszont a Call of Duty játékokban ez a fajta szünet nélküli, harsány akció tökéletesen működik – csakúgy, mint itt. A játék legtöbb szakaszában olyan érzésed van, mintha egy hollywoodi filmben vennél részt, ami azért egy HDTV-n, 1080p-ben, 60 FPS-sel tényleg nagy élmény. Állandó pörgés és feszültség vezeti végig a játékot, még akkor is, amikor lopakodnod kell, vagy egy járművel kell eljutnod valahová.

Persze ebbe az Advanced Warfare csőshooter jellege is beletartozik. A Sledgehammer alkotása ezen a téren semmit sem változtatott: továbbra is egy behatárolt pályán haladhatunk csak, még akkor is, amikor a lebegő motorokra pattanunk. A játék emellett erősen szkriptelt – talán még a Ghostnál is jobban. Nem mentem emiatt a Dunának, de azért észrevehető volt.

No és természetesen nem hiányoznak a futurisztikus fegyverek sem, amelyeket mind-mind profin kidolgoztak. Olyan mennyiségű fegyvert fogunk találni – gyakran a lelőtt ellenségek hulláinak merev kezéből kirángatva – hogy igazából csak a bőség zavarában fogunk szenvedni.

Ha buta az AI, told meg egy exoskeletonnal!

Sajnos ugyanezt a változatosságot nem lehet elmondani a mesterséges intelligenciáról, amely ugyanolyan hübelebalázs módjára harcol, mint eddig. Nincs ez másképp a magasabb nehézségi szinteken sem, ahol annyiban nehezebb a játék, hogy bár az ellenséges katonáknak ahhoz most sincs nincs agyuk, hogy védjék magukat, viszont akkora mesterlövészek, hogy kapásból telibe trafálnak minket jó messziről. Magyarán: irreálisan viselkedik, „csal” az AI.

Ugyanakkor az exoskeleton kibernetikai módosítások tényleg ütősek a játékban, és ennek fontos szerepe van egyjátékos és többjátékos módban is – utóbbiban lényegesebb is. Az extra képességek közé tartozik például, hogy magasabbra tudunk ugrani, mint egy átlagember, a speciális karunkkal úgy mászhatunk a falon, mint Spider-Man és sok egyéb speciális képességgel is bír Mitchell: a mi szuperkatonánk és ATLAS-os kollégái. Egyébként mindezeknek köszönhetően gyakran az volt az érzésem, hogy egy Halóval játszottam, amelyet még jobban felerősített az a tény, hogy itt is ugyanaz a „bujkálj, amíg meggyógyulsz!”-féle játékmenettel van dolgunk.

Ütős látvány

Ugyanakkor, ha van egy dolog, ami egyértelmű csak pozitívum, az a játék látványvilága. A Sledgehammernek sokkal több ideje volt, hogy az Advanced Warfare-t kifejlessze, illetve hosszabb ideig tanulmányozhatta az újgenerációs konzolokat is, úgyhogy sikerült tényleg az eddigi legszebb CoD-ot összehozniuk. A grafika sokkal életszerűbb és látványosabb, melyet leginkább a hadjárat résznél figyelhetünk meg.

Szöul, Dél Korea fővárosa az első küldetésnél egyszerűen álleejtően szép a tömérdek neontól, hi-tech reklámoktól és futurisztikus környezeti elemektől hemzsegő pályán. A grafikus részleg elképesztő munkát végzett, hogy egy olyan jövőbeli világot fessen le számunkra, amely nemcsak iszonyúan látványos, de teljesen hihető is.

Ne feledkezzünk meg az emberi arcok kidolgozásáról sem, amely szintén elképesztő minőségi változáson ment keresztül, különösen Kevin Spacey, illetve Troy Baker esetében. Végül meg kell még említeni a töltések során látható átvezető animációkat, amelyek úgyszintén elsőrangúak.

A változás szele?

Nem igazán. Az egyjátékos játékmenet gyökereiben még mindig ugyanaz a Call of Duty, a kisebb-nagyobb kozmetikai változtatásokat leszámítva, amelyek multiplayerben sokkal jelentősebben. Ugyanakkor, ha elvonatkoztatunk az olyan apró bosszúságoktól, mint a buta, de mégis mesterlövész AI, a mindörökké kitartó csőshooter játékmenet, vagy a közepes sztori, akkor a Call of Duty: Advanced Warfare továbbra is rendkívül szórakoztató.

Hogy mitől? Az állandóan pörgős, adrenalin-pumpáló játékmenet, a tényleg ütős grafika, és főleg Kevin Spacey remek alakítása sikeresen elfeledetik azt a tényt, hogy ez bizony még mindig ugyanaz a „CoD”.

-BadSector-

A játékot az Überkonzol bocsájtotta rendelkezésünkre, ahol bármikor megrendelhetitek!

Kiadó: Activision

Fejlesztő: Sledgehammer

Stílus: FPS, 3D, shooter

Megjelenés: 2014 November 4