Újabb ráncfelvarrással készül a Koei és az Omega Force közös gyermeke, a 2007-es Bladestorm: The Hundred Years’ War, ám ezúttal nem egy egyszerű plasztikára, hanem egy Nightmare címre hallgató, teljes értékű játékmódra, valamint online multiplay szekcióra is számolhatunk, egyenesen Akihiro Suzuki és Atsushi Miyauchi tollából. Nézzük, mit kínál a két japán fiatalember a gamer közösségnek PS3-ra, PS4-re és Xbox One-ra.
A HD-ra való tuningot leszámítva ugyanaz, mint a 2007-es verzió, valós idejű, nem körökre, hanem 10 perces limitre bontott csatákra, kutatásra, barangolásra várhatunk a játék ezen részétől. A sztori a valós történelemre alapoz, itt-ott néhány módosítással például Jeanne d’Arc nem hal meg feltétlenül sőt – bár erről lejjebb bővebben – a Nightmare mód nagy mértékben az ő nevéhez lesz fűzhető. Az európai történelem leghosszabb háborújának tehát ha nem is betűre pontosan, de a részesei lehetünk.
Hogyan?
Készíthetünk saját karaktert, egy zsoldost, aki lehet akár nő vagy férfi, zöld, kék vagy lila bőrű, beállíthatjuk, hogy mennyire legyünk izmosak, magasak és a többi, de főképp azt, hogy francia vagy angol oldalon kívánunk harcolni. A missziókat innentől kezdve nemzetiségünknek megfelelően kapjuk, teljesítésükért pontokat vágunk zsebre, amiket a csaták közti szünetekben költhetünk fegyverekre, páncélokra. Különböző zászlóaljakat is itt toborozhatunk magunk köré, sajátíthatjuk el irányításukat, ezek közül eleinte három csapatot vezérelhetünk: kardforgatókat, íjászokat és erősebb páncéllal rendelkező harcosokat, összesen kétszázat egy időben.
Később azonban, a megfelelő vezetői tudás elsajátítása után dárdásokból, nindzsákból és varázslókból álló hordák élére is állhatunk. Az eltérő seregek viszont a harctéren való találkozáskor értelemszerűen más erősségekkel és gyengeségekkel veszik fel a harcot, egyfajta kő-papír-olló helyzetet generálva. Tehát nem tanácsos megtámadni egy páncélos hadosztályt egy ugyanolyan létszámból álló varázslóval. Általában a missziók egy-egy stratégiai pont – városok, falvak – elfoglalásáról szólnak. A szükséges posztok kiirtása után pedig dominálunk az egész régióban, elnyomva ezzel az ellenséges nép befolyását az adott területen.
Rémálom Galliában
A Nightmare módban már nem a történelmet szimuláljuk kedvünkre, hanem egy fikció részesei lehetünk, ahol Jeanne d’Arc gonosszá válik és földöntúli lényeket szabadít a csatatérre. Persze az előző módhoz hasonlóan itt is választhatunk, hogy az ő oldalán vagy ellene harcolunk-e szívesebben. Összecsapásokra itt is sor kerül, viszont már sárkányokkal, óriásokkal és démonokkal egészítve ki az amúgy sem szűkös repertoárt. A Hundred Years’ War-hoz képest eltér még a katonák kinézete és a ütközeteket aláfestő zene is.
Irányítsuk magunkat…plusz kétszáz embert
Az irányításban igyekszik segíteni maga a játék is, mivel a jobb alsó sarokban folyamatosan kiírja, hogy melyik gombbal milyen akciót vihetünk végre. Az életerőt és a speciális képességet mutató csíkot a bal alsó sarokban láthatjuk, továbbá itt kapott még helyet a szintünk és aktuális fegyverzetünk feltüntetése. A jobb felső sarokban pedig nézhetjük a térképen való haladásunkat és az ellenséges vagy szövetséges csapatok, falvak, városok pozícióját.
A mesterséges intelligencia nincs mindig a helyzet magaslatán, bajtársaink bármelyik fánál, falnál, bármi akadálynál másodpercekig gondolkoznak a kikerülés módjáról, ami nem igazán előnyös egy rohamnál. A konkrét mozgás számomra túlzottan vonalasnak tűnik, bár belefér, ha azt nézzük, hogy a képen rengeteg karakternek kell egyszerre mozognia. A fegyverhasználat animációja is inkább idézi a sarki kocsmából kitántorgó delikvens mozgását, minthogy komoly harctudásra utalna. Valamint egy idő után feltűnik az is, hogy az egyetlen dolog, amiben a háttérzene segít, az közel sem az összecsapások epikussá tétele, hanem a szürke monotónia, ahogy maga az egész játék is olyan.
-Dazo911-
Ezért érdemes rá figyelni
+ Újraírhatod vagy újraélheted a történelmet
+ Hatalmas bejárható terület
+ Plusz egy teljes értékű kiegészítő
Not sure about:
– Biztos nem fog díjat nyerni a grafika miatt
– Hosszú távon monoton
– Nincs motiváció