TESZT – A Limbo egy olyan felejthetetlen alkotás, amiből biztosan nincs még egy a piacon. Feltételezem mindannyian átestünk azon az érzésen, amikor egy rémálomból zihálva felébredünk az éjszaka közepén. Ilyenkor azt sem tudjuk merre áll a fejünk és van bennünk egy rossz érzés, mintha még mindig tartana az a borzalmas rémálom. Na, pontosan ilyennek kell elképzelnünk a Limbot játék közben.

Ez nem csak egy egyszerű platform, és interaktív rejtélyeket megoldó játék, hanem szinte csak ezekből épül fel az egész játékmenet. A fejtörős részek kimondottan elgondolkodtatóak, és valamilyen különös félelmetesen mély élményt hagynak maguk mögött. A játék elgondolásának köszönhetően, az egyedi élmények miatt bizonyos dolgok átértékelődnek bennünk, ha sikeresen végigvezettük A Fiút kalandjai sorozatán.

Zseniálisan megvalósított, egyedi vizuális megjelenítés

Azt elmondhatom, nem tapasztaltam még sehol ilyen mély érzéseket, mint ami játék közben megérintett. A hangok, a képi megvalósítás, a környezet, az árnyjátékok, végig olyan érzésünk lesz, mintha egy animációs filmet néznénk. A Limbo egy felejthetetlen, egyedi elgondolású képi világot teremt elénk. A régi hagyományos 2D-s megjelenítést el lehet felejteni, az itt már egyáltalán nem arról beszélünk. A fekete fehér sziluettek nagyon jól megtervezettek, több hangsúlyt kaptak és remek az animációjuk. A Limbo-ban a kalandozások során a pályák gyászos kinézetei, a környezet zenéi teljesen felkavaróak, van ahol ijesztőek, ámde mégis összhatását tekintve szemet gyönyörködtetően szépek. Ügyes húzás volt a készítőktől, hogy elsősorban a fény-árnyék hatásokkal manipuláltak, a hangok, a zenei aláfestések változatosságával teremtették meg a játék egyedi atmoszféráját. Ennek ügyes variálásával a játék képes másodpercek alatt átváltani egy rémálom szerű világba. A történetben való előrehaladás során láthatjuk, ez sokkal több, mint egy ügyes bűvészmutatvány, egészen konkrétan ügyesen és intelligensen van megalkotva az átváltások menete.

A Limbo központi mechanikájának középpontja pontosan annak a hiányára van kihegyezve. Na, most ez kíván némi magyarázatot. A Fiú irányítása a bal oldali stickel történik, van még egy ugrás- és egy mindent használok gombunk. Az utóbbinak lesz a legfontosabb feladata, ugyanis mindent avval fogunk tudni mozgatni a pályákon. Nincs semmi megtanulandó trükk, taktika az egész játék alatt.

Minden fejtörő a fizikai környezetünk része lesz, amit a puszta logikánkkal kell leküzdenünk. Némelyik ijesztően precízre sikeredett, ugyanis minden fejtörő a valós környezetünkbe van beépítve, amit nem is realizálunk elsőre. Semmi sincs elrejtve vagy nehezen megtalálható helyen, nem lesz szükség egyéb power-upra a megfejtésekhez, hiszen minden ott lebeg majd az orrunk előtt, csak észre kell majd vennünk. Maximálisan a megérzésünkre kell hagyatkoznunk, és a megoldást csak is a tiszta logikánkra hagyatkozva fogjuk tudni elérni.

A játékmenet egyszerű, tiszta és szofisztikált

Ha úgy látjuk, egy megoldás nem működne a valós világban, akkor azt nem szabad elsőre kizárnunk, ugyanis a Limbo-ban valószínűleg menni fog. Más a mozgási sebesség, a tehetetlenségi erő, még a pályákon levő vibrációk is fontosak, a tiszta erő, minden számításba jöhet. Ez így mégis egy tökéletes egyensúlyt alkot, az elegáns egyszerűség és a kielégítő összetettség között, ráadásul egy igen tiszta, szép környezetbe ültetve. Bámulatos.

Le kell hoznunk egy objektumot, ami a fejünk fölött lóg egy kötélről? A platformok segítségével találd meg az utat fölfelé, ugorj rá a kötélre, ami ezáltal elszakad, és a dolog máris lepottyan a földre. Két ládát kell egymásra dobnunk, hogy kitöltsön egy vermet? Dobjunk le egyet a mozgó platformról, majd gyorsan csúsztassuk rá a következőt. A könnyű felület beszakad alattunk? Mi történne, ha sokkal nagyobb erő érné ugyanazt a felületet? Ehhez hasonló és ezernyi más fejtörők tömkelege található kalandozásaink során.

A legjobb része a Limbo-nak, hogy egy újragondolt Mario-Galaxy stílusú filozófiát követi. Legalábbis ezt próbálják meg velünk elhitetni. Nincs központi trükk vagy mozdulat, amely meghatározná a játékmenetet, befolyásolná a felfedezéseinket, A Fiú teljesen szabadon mozog a saját környezetében. Minden fejtörő más és más megközelítést és egyedi gondolkozásmódot igényel. A Limbo egy olyan játék, amely megbízik a játékos gondolatmenetében, vagyis nincs semmilyen oktató rész, amely megmutatná mit is kell tennünk az első lépéskor, minden megoldás első kézből a játékos fejéből pattan ki. Ez az elképesztő játékmenet egy érdekes kapcsolatot alakít ki a játékos és A Fiú között.

Ez a játék félelmetes

Be kell valljam, a Limbo az egyik legfurább játék, amivel pályafutásom alatt találkoztam. Ez egy igen összetett, remekül kitalált, intelligens horror játék, fenséges körítéssel megáldva, valódi gondolatokat és mélységeket tartalmazva. A sziluettek ügyesen felfedik a háttérben húzódó sok szörnyűséget, és mielőtt elkezdenék spoilerezni, elárulhatom, nem kell mindent komolyan vennünk, amit a Limbo-ban láthatunk.

Minden sarokban valamilyen rémálomba illő lény leselkedik ránk, és a furcsa árnyékok játékából kisejlő alakok úgy viselkednek, mintha veszélyt jelentenének testi épségünkre. Minden valós támadás, menekülés tökéletesen ki van dolgozva, közvetlenül az érzelmeinkre hatva. Mondhatom, elképesztően paráztatós a játék. A veszélyek mindvégig a fejünkben motoszkálnak, még akkor is, ha a pálya nyugodtabb szakaszain kóborlunk. A haláleset bekövetkeztét már az azelőtt megelőző folyamat láncolatból ki tudjuk következtetni, és mind annyira brutális, gyors hogy megfagy az ereinkben a vér.

A történetet könnyen megszerethetjük

A játék a története könnyedre sikerült, A Fiú elveszti kishúgát és belép Limbo birodalmába, hogy megkeresse őt. Nincsenek átvezető animációk, felesleges dialógusok, játék közbeni feliratok. Csak A Fiú van, az ő kalandozásai, és az egész útján történő megpróbáltatások, a részleteket pedig menet közben kapjuk csöpögtetve. Limbo-nak önmagáért beszél a darkos kinézete, ez sötét éteri képekben formálódik meg, néha olyan, mintha egy álomba csöppennénk, erősen hatva az érzelmeinkre. Új karakterek formálódnak meg, beleégetik magukat az elménkbe, a frászt hozzák ránk, majd lassan köddé válnak. De mégis akkora hatással bír ránk, hogy hosszú percekig gondolkozunk még a történtek után is.

Ha tetszik nekünk ez a letisztult intelligens horrorisztikus játék elgondolás, vagy a szépen kidolgozott szinte már a művészet határát súroló egyedi képi megjelenítés, akkor mindenképp játszani kell a Limbo-val. Ez egy makulátlan termék, ami már szinte a tökéletesség határait súrolja. De ha igazán át akarjuk érezni a játék darkosságát, akkor este játszunk vele, lekapcsolt lámpánál. Ja, és természetesen egyedül, akkor biztos lesz a hatása.

-Malachit-

Kiadó: PLAYDEAD

Fejlesztő: PLAYDEAD

Stílus: 2D, platformer, kaland, akció

Megjelenés: 2015 január