Hogyan kellene a háborús mesterlövészekre tekintenünk: hősök, vagy hidegvérű gyilkosok? Hazafiak, vagy a háborúra rákattant gyilkoló-gépek, akik nem tudnak meglenni a háború nélkül. Ezt próbálja kideríteni Clint Eastwood már nagyon várt háborús filmje. Az Amerikai mesterlövész valóságos történetének alapja Chris Kyle, a Navy SEAL eddigi legeredményesebb mesterlövészének élete és önéletrajzi könyve.

Chris Kyle halálpontos lövéseivel már korábban is életek tömegeit mentette meg a harcmezőn és ennek köszönhetően igazi legendává vált. Amikor már a negyedik háborús bevetése után tér vissza, szembesülnie kell azzal, hogy nem a családját és a gyerekeit, hanem a háborút képtelen otthagyni.

Ez Clint Eastwood legújabb háborús filmjének az igazi dilemmája: a háborúra rákattant mesterlövész újabb és újabb bevetéseket akar. Amióta Clint Eastwood már nem fejvadász cowboyokat és macho detektíveket alakít, többször is bebizonyította, hogy rendezőnek is kitűnő – különösen a háborús filmek terén, emiatt is vártam már nagyon ezt a filmet.

Elit mesterlövész

Eastwood egyik legnagyobb dilemmája szerintem az lehetett, hogy mennyire maradjon hű Chris Kyle eredeti történetéhez, illetve mennyire őrizze meg Kyle szemszögét. Bár megértem Kyle indítékait és valószínűleg én is meghúznám a ravaszt, ha egy őrült merénylő nő a gyerekével próbálná felrobbantani a seregem tagjait, de ettől függetlenül egy hangyányit árnyaltabb kép nem ártott volna a realizmus érdekében.

Másrészt egy kicsit tényleg sok a filmben a patriotizmus. Kyle igazi hazafi, ok, ezt megértettük, illetve a sajátjai életének megőrzése érdekében húzza meg a ravaszt, amikor kell – ezt is vágjuk. Az viszont már egy kicsit nevetséges, amikor az egyik jelenetben fogja magát, és otthagyja a mesterlövész pozíciót, mert szerinte személyesen az osztagával kell ajtóról ajtóra keresgélnie a terroristákat, ahelyett, felülről védené őket. Mondjuk az is igaz, hogy megtörtént események adaptációjáról beszélünk, tehát elképzelhető, hogy tényleg így történt.

Morális dilemmák

Kyle ugyanakkor – érthető módon – lelki traumaként éli meg, amikor nőket és gyerekeket kell lelőnie, hogy a társait megvédje, de végül úgy érzi, hogy a tettei morálisan megindokolhatóak. Bár nem értek egyet azokkal a kritikákkal, amelyek szerint a film pusztán amerikai zászlólengetés, de azért azt is hozzá kell tennünk, hogy árnyaltság, vagy művész értékek terén a film nem egy Apokalipszis Most!, vagy A szakaszhoz sem mérhető.

Ugyanakkor a háborús jelenetek látvány és izgalom terén megközelítik a Sólyom végveszélyben, különösen az a rész, ahol egy brutális homokviharban kell Kyle-nak és seregének harcolnia, miközben hősünknek egy ellenséges, profi mesterlövésszel is egymásra vadásznak. Ez az utóbbi „párbaj”, amely során Kyle és ez egykori olimpiai mesterlövész bajnok állandóan egymást keresi, különösen erős pontja a filmnek, még akkor is, ha erősen emlékeztet az Ellenség a kapuk előtt című filmre, ahol Jude Law és Ed Harris között zajlott egy ugyanilyen párbaj.

Olvasd még: Elcserélt életek (Clint Eastwood rendezése)

A halál árnyéka állandóan kerülgetik az amerikai katonákat és persze Kyle-t is és a háborús jelenetek elsőrangúak. Nekünk, játékosoknak külön élmény az rövid jelenet, amely szinte biztosan a Sniper Elite játékokra kikacsintás: a kamera lassan, svenkelve követi Kyle lövése nyomán a golyót, egészen a végső becsapódásig. Egyértelmű tehát, hogy Eastwood nagyon otthon van a saját térfelén, a háborús jelenetek megvalósítása terén.

Otthon, keserédes otthon

Bradley kiválóan alakítja Chris Kyle-t, aki bár nagyon erős a hitében, ugyanakkor igazi háborús addikt, aki képtelen elszakadni a frontvonaltól és megfelelni a mindennapi élet elvárásainak. Az a jelenet is kitűnő, ahol egy fiatal veterán teljesen véletlenül felismeri Texasban és már-már mániákusan ismételgeti Kyle-nak és fiának, hogy Kyle igazi hős. Kyle borzasztóan érzi magát, erre vágyik a legkevésbé.

Ugyanakkor ezekből az otthoni jelenetekből kicsit túl sok van, túl hosszúak és időnként kicsit idétlenek is. Az a rész, amikor Chris találkozik a leendő feleségével, talán egy Top Gun-ba beleillene, de ide nem, az interneten híressé vált játék babás jelenet pedig tényleg röhejes lett.

Gyakran láthatjuk azt is, ahogy Kyle felesége éppen a fronton, puskaropogás közben telefonál neki – ezek a részek eleinte hatásosak, de sokadszorra már elveszítik a hatásukat, és inkább erőltetettnek tűnnek.

Találkozunk még egy olyan jelenettel is, amelyik viccesen emlékeztet a már említett „másik” mesterlövész mozira, az Ellenség a kapuk előtt-re: Chris apja szarvas-vadászat közben arra tanítja a fiát, hogyan kell puskával lőni. Értem én, hogy ez is megtörténhetett (mesterlövészeknél ez már csak így van: apa okítja a gyereket), de akkor is valahogy mulatságosnak hatott, hogy történetünk elején ugyanazt a szitut láthatjuk, mint Jean-Jacques Annaud filmjében.

Találat

Az Amerikai mesterlövész egy szolid, profi háborús film, Clint Eastwood szokásos szakértelmével és remek színészi munkával megspékelve. Azt azért el kell ismerni, hogy néha tényleg kicsit sokat lengedezik az az amerikai zászló, és néhány túl hosszúra nyúlt otthoni jelenetet is rövidebbre vághattak volna. Ugyanakkor a tényleg izgalmas és adrenalin pumpáló, remekül koreografált és technikailag kidolgozott háborús jelenetek révén az Amerikai mesterlövész ott van a legjobb háborús filmek között.

-BadSector-