TESZT – Játékteszt írása közben nincs alkalmam használni ezt a kifejezést, mise-en-scene, anélkül, hogy totál hülyének nézzenek. De most kihasználom az alkalmat, mert erre a játékra ez illik a legjobban. Ez a kifejezés egy francia eredetű szóból származik, ami egybefoglalja a művészeti környezetben játszódó interaktív sztori elemeket tartalmazó játék fogalmát.

A Grim Fandango hatalmasat robbant 1998-ban evvel a stílussal, és most 17 évvel később, klasszikus kalandjáték elemekkel fűszerezve egy zseniálisan megépített mexikói alvilági környezetben játszódó film-noir stílusban kell nyomoznunk. Eddig remekül hangzik. Külön kiemelendő, hogy az egészet beleültették egy új, irányítást segítő mechanikát, ami új perspektívát ad a játéknak.

A mostani történet Manuel Calavera utazó ügynök kalandjait fejtegeti ki, aki a Kilencedik Alvilágba vezető utat keresi. Amikor az egyik megboldogult ügyfelét próbálja eljuttatni a végső nyughelyére, mert a maradványok lemaradtak az expressz vonatról. Ekkor Calavera felfed egy korrupt embert az alvilág felszíne alatt. Ez egyébként Raymond Chandler lesz, akit a Land of the Deadből ismerhettünk meg. Chandler az összes jó és vicces tulajdonsággal rendelkezik, amit ilyenkor egy Lucas Artsos kalandjátéknál már megszokhattunk.

Okosan múlik az idő

Lássuk, hogyan kezeli a Grim Fandango az idő múlását. Az egész kaland ideje négy évet vesz igénybe. Eközben olya módon láthatjuk a karakterek fejlődését, a barátságok, kapcsolatok folyamatos változását, ahogy azt még más játék esetén soha. Ezt a négy évet körülbelül 12 óra alatt lehet végigjátszani, és végig olyan érzésünk lesz, hogy az események történései okkal mennének végbe. Az elképesztő hangulatnak köszönhetően, ez még akkor is igaz, ha az adott eseménynek csak helykitöltő szerepe van. A remek hanghatásoknak és a játék alatt hallható jazz muzsikának köszönhetően a Kilencedik Alvilág tökéletesen hitelesnek bizonyul, még akkor is, ha az összes lakója halott.

Regénybe illő sztori

A játék sikere abban rejlik, hogy a történet egyenlő arányban tartalmaz vidám és komor részeket, pontosan ugyanúgy, mint a több mint egy évtizede megjelent elődjénél. Ugyanaz a vonzerő és különös könnyedség övezi, még mindig hatékony múltidéző fejtörőket tartalmaz. Mintha egy relikvia lenne a múltból. A kalandjáték-logikája hatékonyan lép fel, és egyáltalán nem bosszantó, ha minden egyes pixelt át kell vizsgálni az adott helyszínen. A logikai fejtörők egyáltalán nem mondhatók nehéznek, viszont akadt egy-két szituáció, ahol komolyan elakadtam. Ilyenkor elgondolkoztam, vajon más hatékonyabban megtalálta volna-e, mert nekem bizony nem sikerült. De szerencsére az ilyen esetekben könnyen segítséget lehet találni az interneten.

Sajnos a grafika is regénybe illő

A képi megjelenítés, nos, az előre lerenderelt 3D környezet nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. A karakter modellek és a világítás már jobb egy hangyányit, viszont az alacsony felbontású statikus hátterek miatt eléggé visszaköszön a 90-es évek hangulata. Amíg az előre lerenderelt hátterek nagyobb mozgásteret enged a kameranézeteknek, addig sajnos pont ez okozza a gondokat is. Rengetegszer járhatunk úgy, hogy nem vesszük észre a helyes haladási irányt. Ha esetleg magasabb felbontást adtak volna ezeknek a háttereknek, akkor sokkal élesebb képet kapna ez a világ, és talán könnyebb lenne benne a navigáció.

Színes kommentárok

A Remastered kiadásban játék közben lehetőségünk nyílik színes kommentárok részleteinek megtekintésére, persze csak akkor, ha ezt engedélyezzük a beállításoknál. Ezek a kommentárok bizonyos helyeken aktivizálódnak, akkor, ha gyorsan megnyomjuk a hozzá tartozó gombot. Ilyenkor a rendező Tim Schafer, a fejlesztő Pete McConnell rengeteg színésszel valamint a programozókkal érdekes történeteket mesélnek el a Grim Fandango készüléséről. Nosztalgikus emlékeket tárnak fel a The Big Sleep című filmről, ami tulajdonképpen a fő inspirációjuk volt a Grim Fandango megszületéséhez. Ezeknek a részleteknek a teljes verzióját megtalálhatjuk a YouTube-on, csak ha kíváncsiak vagyunk a teljes történetekre.

Hol van az autosave?

A játék nem tartalmaz a jelen elvárásoknak megfelelő új fícsöröket, viszont az új Double Fine opció sokat tesz hozzá a Remastered kiadáshoz. Megmaradt a régi menet közben tudom mozgatni a hátteret irányítás (ezt a korai Resident Evilek-ben láthattuk), addig az új funkciót a kontrolleren a hagyományos módon használhatjuk, PC-n az egér kattintásával, míg a Vitán érintéssel működtethetjük. Ez egyedül PS Vita-n lehet egy kicsit furcsa, mert amíg navigálunk az alvilág gödrében, nem lesz túl komfortos újjal nyomkodni a képernyőt.

Sajnálatosan ez az irányítás mód az egyedüli újítás, amit megtalálhatunk a Remastered kiadásban. Az eredetiben, ugyanúgy nincs felhasználói felület, mint itt. Ez emeli a mozi hatást, viszont a játék elején egyáltalán nincs oktató rész. Ez az új játékosoknak okozhat nehézséget, amiért az első lépéseket teljesen egyedül kell kitalálniuk. Nincs rejtett súgó, mint a Monkey Island Remasteredben, így ha elakadunk, teljesen magunkra leszünk utalva.

Egyedüli segítségünk az internet lehet. A széles képernyő opció borzalmasan elnyújtja a képet, vagyis a rendszer a 4:3-as arányt húzza szét faltól falig. Mondanom sem kell, ennek szörnyű végeredménye lesz. Ráadásul a készítőknek sikerült 2015-ben létrehozniuk egy olyan játékot, amiben nincs automata mentés funkció. Vagyis ha nem mentünk manuálisan elég gyakran, akár még bajba is kerülhetünk egy elhibázott lépésnél.

 Bogarak! Bogarak mindenhol!

És az a rengeteg bughalmaz. A hangeffektek rendszerint félbevágódnak, a helytelen megvilágítás miatt némely tárgy értelmetlenül villog, ráadásul az átvezető animációk rémesek. Volt, amikor becsaptam magam mögött az ajtót, majd nem bírtam ugyanazt újra kinyitni. Máskor átadtam valakinek egy tárgyat, erre az elkezdett pörögni a tengelye körül, és nem úgy nézett ki, mint aki ezt abba akarja hagyni. Némelyik eset az egész játék újraindítását kényszeríti ki, és ha nem mentettünk időben, ugye automentés nincs, az több órányi játékidő elvesztését is eredményezheti. És mindez csak a jéghegy csúcsa.

Nagyon kár érte

Ez nagyon ciki, mert a Grim Fandango egy különlegesen jó játék lehetne. Jó példa ahhoz, hogy a videojátékok története lehet igenis jó, meg lehet tölteni értékes tartalommal és érdekes karakterekkel. Arról nem is beszélve, hogy ennek a stílusnak egyszer a Lucas Arts a megkoronázott királya volt. A játék múltját tekintve a Grim Fandango Remastered megér egy kalandot, főleg annak, aki szerette az elődjét, de a megvalósítása sokkal többet érdemelne. A végső értékelésem csak azért ilyen méltányos, mert fejet hajtok a Lucas Arts nagy múltja előtt. Nekem kivétel nélkül minden terméke tetszett.

-Malachit-

Kiadó: Double Fine Productions

Fejlesztő: Double Fine Productions

Stílus: Kaland

Megjelenés: 2015 január