Már másfél év telt el a Saints Row IV megjelenése óta. Erről a játékról minden elmondható, de az főleg, hogy nem nagyon veszi magát komolyan. Ez azért ebben az önálló kiegészítőben (tehát nem kell az alapjáték!) is felbukkan, már akkora mértékben szerintem nem, mint amekkora adagban számíthattunk rá.
A fejlesztők neve – Volition – számomra nem éppen a SR franchise létrehozása miatt emlékezetes, hanem a Red Faction sorozat miatt. 2001-ben egész jó volt az első rész, amely bár elkopott mára, akkoriban a GeoMod technológia miatt fel tudta magára hívni a figyelmet… s épp ez volt a bökkenő az egészben: nem mindenütt lőhettük szét a falat, hanem csak adott pontokon. Azóta eltelt durván másfél évtized, mennyire lett pokolba kívánatos a Gat out of Hell?
Multipokol
Rövid a sztori alaphangja: a Szentek csapata egy születésnapi buli helyett szétszakadnak, így Gat és Kinzie feladata lesz az – persze később néhány társsal, akik segítségünkre lehetnek -, hogy megakadályozzák Sátán tervét: ő ugyanis azt kívánja elérni, hogy lánya, Jezebel férjül vegye a „Szentfőnököt”. Ezeket a sztorikat egy könyves elmondás regéli el nekünk (30 fps sebességen), ami újfent csak a komolytalan vonulat folytatásaként hivatott elmagyarázni számunkra a történetszál haladását.
Multipokol? Naná: a kieg a PS4 mellett Xbox One-ra és PC-re is megjelent és annyit elmondhatok, hogy a PC-s verzió nagyon lazán baráti a gépigénnyel, szóval nem nagyon kell tartani a szaggatástól…
…ami a PS4-en esetleg az ingame karaktermozgásoknál figyelhető meg. Picit rángatósan mozgott itt-ott a szereplők gárdája, ami PC-n volt durva, mintha nem 60 fps-re tervezték volna ezeket az animációkat.
Elfárad
A Saints Row IV abban hozott felüdülést, hogy emberfeletti képességeinket kiaknázva gyorsan végigérhettünk a térképen, amit egy az egyben átemeltek a harmadik részből. Jó poénok, már-már zavaróan jó hangulat, amelyet épp a skilljeink tettek könnyen végigjátszható játék miatt kiaknázatlanná.
Na a kieg ugyanezzel a problémával küzd. Most azért van új aspektus, hogy ne legyen ANNYIRA lemásolt a IV-ről: ezúttal főszereplőnk szárnyakat kap. No nem a Red Bull-tól, mert egyrészt az nincs, másrészt pedig rövidebb idő alatt vesztjük el lendületünket, mint ahogy az agyonárazott energiaital hatása beütne.
Szóval szárnyak: ezeket szerencsénkre lehet majd fejleszteni, mivel alapból csak egyszer csaphatunk vele a levegőben, hogy ne zuhanjunk a lávaömletegbe úgy, mint… mondjuk ugyanúgy a Deep Silver által kiadott Ride to Hell: Retribution mindössze hetekkel a megjelenés után.
Steelporton innen és túl
Steelport városa nem nagy etwas, de számomra látványos volt – ez nem azt jelenti persze, hogy szép, mert azért annyira nem szép, mint amit a PS4 tudna. A városban ide-oda cikázhatunk, hogy küldetéseket teljesítsünk, amelyek után fejleszthetjük skilljeinket, vehetünk fegyvereket (na ezek azért itt-ott meredekek…) és járműveink is kaphatnak egy finomító kezelést. A városban nem fogunk unatkozni, főleg úgy nem, ha eléggé kituningoljuk Gatot. Persze azért van bökkenő is: a sztoriküldetéseknél visszabutíthatnak minket, hogy csakazértsem üssünk ki mindent egy találattal… de hogy ezt ellensúlyozza a Volition, tetszetős, ahogy a PS4 lehetőségeit használják.
Hangparancsokkal váltogathatunk skilljeink között, a játék pauzálásánál könnyedén cserélhetünk csapattagokat és az érintőképernyő sem maradt tétlenül a DualShock 4-esen: az elengedhetetlen QTE jeleneteket ezzel is megcsinálhatjuk!
Rövid, talán finom is
Ha esetleg az Enter the Dominatrix DLC már forgott konzoljainkban, akkor érdemes megsasolni ama történet folytatását. Bár tény, hogy jó 6 óra alatt ki lehet jutni a pokolból, de addig nem fogunk unatkozni, főleg úgy nem, ahogy a fejlesztők itt-ott bedobtak meglepő stílusokat… például oldalnézetes beat’em-upok is lesznek.
A játék nem nehéz, picit rövid, viszont hihetetlenül hülye – természetesen jó értelemben! Amikor eljutottam a játékban a zenés betéthez, ott konkrétan nem tudtam felfogni, hogy naeztígymégishogy?!
A Saints Row rajongóknak ez egy kötelező vétel, de amúgy ebben a stílusban magasan leveri a Gat out of Hell-t a Grand Theft Auto V, amely két generáción is tarolt (és majd PC-n is fog, ha megjelenik végre). Szóval ez egy ilyen korrekt kategória. Nem rossz, de itt-ott már azért abnormálisan hülye. Egy próbát megér, de szerintem inkább érdemes a Re-Elected-be beruházni: az alapjáték DLC-ivel együtt kifinomultabb lett. Sajnos. Na menj a pokolba!
-V-
Pro:
+ Szabadon szállok a széllel;
+ Itt-ott túlmutat a Re-Elected-en
+ Már megint hülyeség
Kontra:
– Már megint hülyeség
– Kicsit rövid lett
– Inkább az SR IV: Re-Elected…
Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: Volition
Stílus: action, GTA-like
Megjelenés: 2015 Január
