„Ó, mit meg nem tennék, ha visszafordíthatnám az idő kerekét! Mennyi mindent másképp tennék!” – sopánkodunk gyakran, miközben nagyon jól tudjuk, hogy semmi értelme, mert ez úgyis lehetetlen. Nos, létezik egy félénk fiatal lány, aki ennek a mások által irigyelt képességnek a birtokában van. Ő nem más, mint Maxine Caufield (Max), aki vissza tudja tekerni az időt, amikor csak akarja. Ráadásul még időnként a jövőbe is képes látni. Királyság, nem igaz?

Nos, Max ennek sokkal jobban örülne, ha mondjuk, a heti lottónyereményeket látná előre, de szegény ifjú naivánk csak tragikus eseményeket, vagy katasztrófákat vízionál. Mások persze ezzel jól járnak (vagy járhatnak) mert a jószívű Max átalakítva az eseményeket megmenti őket. No de ne lőjük le előre a sztorit.

Hipszter csajok a csúcson?

Nem, ez azért túlzás, de az tény, hogy a sztori eleinte leginkább fiatal kollégista lányokról szól, a maguk tipikus problémával „Okosabb, csinosabb ez a csaj, mint én?” „Vajon lefeküdt a szexi, híres tanárral???” „Megcsalt a pasim a legjobb barátnőmmel?!” „Úristen, elfogyott az intimbetét???” És így tovább. Ne tessék röhögni, ezek fontos kérdések egy fiatal lány számára! És természetesen a mi a hősnőnk folyamatosan használja a tabletjét, hogy a barátaival, a pasijával társalogjon. Iróniát félretéve: a játék készítői céltudatosan próbáltak belőni egy réteget, és ez nyilván sikerült is.

Ugyanakkor – hipszter csajok ide, vagy oda – a karakterek azért tényleg hitelesek: viccesek, szimpatikusak, vagy épp ellenkezőleg: igazi seggfejek és mindannyian teljesen emberiek.

Továbbá az első epizód csak bevezetőként szolgál és remélhetőleg a következők a történet már inkább a különleges, kalandos, vagy hátborzogató eseményekről szól majd és kevésbé arról, hogy Maxnak és a többi kollégista lánynak megjött-e már a menzesze.

Mond, te mit választanál?

A Life is Strange sok szempontból hasonlít a Telltale játékokra: egy olyan kalandjátékról beszélhetünk, ahol a döntéseink befolyással vannak a történetre. Egyébként ez sokkal hatékonyabb, mint a Telltale játékokban, például abból a szempontból is, hogy sokszor azonnal láthatjuk a döntéseink hatását, így vissza tudjuk egy kicsit tekerni az idő kerekét, hogy másképpen alakítsuk az eseményeket. Természetesen a választásainknak a jövőbeli részekre is befolyással lesznek. Ugyanakkor még nem tudjuk, hogy mennyire, hiszen ez a legelső rész a sorozatban.

A játék egyébként egy modern értelemben vett standard, külső nézetes kalandjáték. Ez azt jelenti, hogy a kollégiumban, meg a többi helyszínen sétálva a tárgyakkal tudunk interakcióba lépni, másokkal tudunk beszélgetni, viszont nem kell a szokásos agyament és logikátlan puzzle feladatokkal küzdenünk – csak egy-két ilyen hagyományosabb puzzle-jellegű feladatot kell megoldanunk.

Vannak egyébként olyan puzzle feladatok is, amelyeket el lehet szúrni, ilyenkor viszont az időmanipulációval vissza lehet tekerni az eseményeket és másképpen alakítani. Máskor olyan információkra derül így fény, amelyek szükségesek egy párbeszédben való érvényesülésben. Máskor pedig stílust válthatunk, ha mondjuk valakivel nem megfelelően beszéltünk. Ez tényleg élvezetes része a játéknak és sokkal nagyobb élmény, mint a kalandjátékok szokásos választható párbeszédei.

A rózsaszín három árnyalata – 3D-ben

A Life is Strange leggyengébb része egyértelműen a grafikája. A karakterek általában véve frankón néznek ki, de a környezet grafikája nem valami kiemelkedő. A játékot egyébként PC-n is toltam és itt legalább kihasználtam a tévém 3D-s funkcióját. Mivel a textúrák amúgy is picit elmosottak, a 3D-s grafika hasonló hiányosságai most nem voltak zavaróak, illetve a játék így tényleg ütős volt. Nem csúnya egyébként a játék, de textúrákon azért még dolgozhattak volna – különösen egy kalandjátéknál, ahol állandóan vizslatjuk a környezetet. Ez különösen igaz az olyan külső helyszínekre, ahol van valamilyen vegetáció: amikor egy alkalommal egy drónnal a levegőbe emelkedtem, a falevelek láttán azt hittem, hogy 2007-be röppentem vissza…

Ígéretes első epizód

A kissé elavult grafikát leszámítva a Life is Strange első része érdekes, aránylag izgalmas kalandjáték és tényleg jól felvázolja a történet elejét, amelyből aztán sok minden kisülhet még. El kell azért ismernem, hogy a Telltale kalandjátékok fantasy/képregényes világa jobban leköt, mint a hipszter kiscsajoké, viszont az idő-visszatekerés kalandjátékban tényleg érdekes koncepció. Várom a márciusi folytatást!

-BadSector-

Publisher: Square Enix

Developer: DONTNOD Entertainment

Genres: Adventure,

Publication: 2014 September 30