Elég kevés olyan játékról hallottam, amiről egy kanyi információ sem volt egészen a megjelenése napjáig. Nos, a Hand of Fate egy ilyen alkotás, egészen konkrétan a semmiből bukkant elő, kickstarted háttérrel indult, majd a megjelenésekor egy hatalmasat robbantott a piacon. Egy kártyagyűjtögetős szerepjátékról van szó, D&D beütéssel, third person harcos jelenetekkel. Elsőre zavarosnak hangzik, de a készítők olyan jól ötvözték ezeket az elemeket, hogy elsöprő sikert arattak vele.

Annyi minden van a játékban, hogy nehéz szűkszavúan felvázolni egyes részeit. Két kártyapakliból játszunk, az egyik csak a fegyvereket és páncélokat használja, míg a másik a véletlenszerű ütközetekért felelős, amelyek kalandozásaink során találkozhatunk. Ahogy haladunk előre a történetben, újabb kártyalapokkal bővíthetjük paklinkat. A kezdetekben, csak hasztalan tárgyakkal leszünk tele, de később igen komoly fegyverarzenált építhetünk fel, amivel sokkal könnyebb lesz legyőznünk az ellenfeleinket.

Lássuk azokat a lapokat

Az véletlenszerű találkozások lapok széles választékkal rendelkeznek, lehet köztük egy egyszerű boltos lap, de komoly találkozások is kieshetnek. Ilyenkor az osztó a húzott laptól függően választ nekünk, de lesz amikor magunknak kell kiválasztanunk ellenfeleinket. Előfordulnak tolvaj goblinok is, akik előszeretettel lenyúlják pénzünket, de szerencsére lesz esélyünk kiverni belőlük eltulajdonított értékeinket. A helyszínek és azok elhelyezkedése abszolút véletlenszerűen generáltak, vagyis sosem fogunk kétszer ugyanazon a helyen harcolni. Pontosan ezek az összecsapás lapok hihetetlen nagy választéka teszi addiktívvá a játék végtelen módját, és nem egyszer kerülhetünk igen szoros helyzetbe bizonyos ütközetekben.

Ki mer 19-re lapot húzni?

Minél előrébb haladunk a játékban, egyre komolyabb ellenfelekkel találkozunk. Néhány elkövetett baklövés után szó szerint ki akartam hátrálni az ütközetből, de amint újragondoltam az esetet, inkább belevetettem magam a csata közepébe. Még a pálya elején szerencsésen kihúztam az egyik legerősebb fegyvert és felszerelést, ezáltal még a reménytelennek látszó harcokban is rejlik némi fénysugár a siker irányába. Ez a D&D-ben megszokott kockadobásnak is köszönhető, hiszen egy jól irányzott 20-as dobással még a legyőzhetetlen ellenfél is képes padlót fogni.

Egy kazamata esetén rengeteg bejárható út vár ránk. Ilyenkor persze mindenkinek az az első gondolata, hogy minél gyorsabban eljussunk a főharchoz, kinek van kedve bolyongani és felesleges küzdelmekbe bonyolódni. A Hand of Fateben ez nagyon okosan van kiépítve, szó szerint megjutalmazza a játékost, ha rendesen kipucolunk egy kazamatát.

Bizonyos lapok különböző értékű elkölthető tokeneket érnek, amiket a főhős legyőzése után az osztó bevált nekünk. Minél több tokenünk gyűlik össze, annál nagyobb esélyünk lesz erősebb és jobb fegyverek, vagy újabb véletlenszerű találkozás lapok birtoklására. Ezekkel az apró remek dolgokkal ösztönzik a játékosokat, hogy rendesen felfedezzék a dungeonok utolsó rejtett zugait is.

Fagyos kard vagy sokkoló buzogány?

A játék nagy érdekessége, hogy amint beleesünk egy harci találkozóba, akkor a játék átvált third person módba. Ez nagyon hasonlít az Arkham játékokhoz, bár ez a módszer nem annyira kifinomult. Ez a harc az egyik legjobban felépített része a játéknak. Az AI ellenfél önmagában nem okoz nagy kihívást, viszont ha többen támadnak ránk, akkor komoly gondba kerülhetünk, főleg, ha nem vagyunk túl jól felszerelkezve. Széles választékkal rendelkezünk a fegyverek terén is, ráadásul némelynek különleges képessége is van. De az igazi nagy kihívás az a főellenség egy kazamata végén.

Rossz lapot húztál, véged

Amit a játék gyengeségének lehetne felírni, az a boltban való vásárlás és a csapdákkal teli szobák legyűrése. Az előbbinél érthetetlen okból szintén átvált third person módba, abszolút feleslegesen, csak a framerate zuhan egy hatalmasat. Az utóbbinál a kameranézet lesz az egyik legfőbb ellenfelünk, meg az őrült effektek sokassága. Lángszórók, falból kilövellő nyílvesszők, halálos karók, veszedelmek minden sarokban. Ráadásul még a kameranézet sem hajlandó minden esetben segíteni, úgyhogy legtöbbször amiatt fogunk gyorsan elvérezni.

Egyszer belefutottam egy érdekes mentési problémába, ahol betöltés után az összes kampányom és a hozzájuk tartozó feloldott kártyáim szó nélkül eltűntek. Ez a probléma a kampány végén jelentkezett, amikor visszakerültem a menübe. A játék lefagyott, az újraindítás után pedig újra a tutorialba kerültem, és sajnálatosan tapasztaltam, minden addigi mentett állásom elveszett. Most ezt nem tudom, hogy átmeneti probléma volt, vagy tényleg ekkora a baj.

A pakli végére értünk

Ettől a fő problémától eltekintve, amit remélhetőleg hamar javítanak, a Hand of Fate igenis megállja a helyét a piacon, ráadásul egy teljesen új műfajt teremtett. Tényleg nem játszottam ilyen típusú megközelítésben a D&D műfaját, és folyamatosan vártam már mi történik velem a következő küldetésben. Váratlan események, remekül megírt történetek teszik felejthetetlenné és játszhatóvá a játékot, ráadásul ezt nem csak a kimondott D&D fanoknak ajánlom.

-Malachit-

Kiadó: Defiant Development

Fejlesztő: Defiant Development

Típus: kártya, RPG, akció

Megjelenés: 2015 Február