TESZT – A Hotline Miami szerintem egy olyan játék, amelyet nehéz nem szeretni – persze, senkinek sem ugyanolyan az ízlése és nem mindenkinek tetszhet egy adott játék, de talán a Dennaton Games játéka az, ami bár továbbra is megosztja a közönséget, de talán a nemtetszésüket kifejezők oldalán is vannak azért pozitív vélemények… és szerintem a folytatás még jobb lett, mint az eredeti.

Alapjában véve nem tűnik valami komplexnek a Hotline Miami 2: első blikkre azt lehetne akár aggatni rá, hogy ez egy Commodore 64 játék. Pedig nem az, éppen ellenkezőleg: ezt bizony 2015-ben rakták össze a Dennaton-nál. Stílusban ugyanolyan, mint az első: itt nincsen 1920×1080 felbontásban már-már fotorealisztikus grafika, ehelyett a svéd csapat a hangulatra törekedett.

Maszkot fel

Arra a fantasztikus hangulatra, amit több elem formál egy igen finom végeredménnyé: a retró látványt megtolja a szintén múltba pillantó, de mégis hangulatos háttérzene, a kihívás igencsak feltűnő jelenléte (és ezt még fokozni is lehet, hajjaj!) és… a brutalitás. Ez a négyes volt az, ami az első részt egy finoman szólva is mesteri alkotássá tette és ezt sikerült még jobban finomhangolni.

„Stílusban patent továbbra is a HM2; megvan továbbra is az a beszívott látvány, amit bevallok: nekem tetszik”

A maszkok itt is jelen vannak és itt is a játékstílust határozzák meg: van itt a felénk kilőtt golyók alatt elguruló illető, két gépfegyvert két irányba lövő, de akár egy ütéssel gyilkoló kolléga is – mindenféleképpen megtalálhatjuk a nekünk valót, de ahhoz bizony játszani kell. Sokat. (Pláne azért is, mert 13 karakter van a játékban… és ez talán most egy szerencsés szám lett.)

Restart

Ezzel a fickóval nem érdemes kakaskodni…

Itt nincsen a játékos kézen fogva, hanem éppen ellenkezőleg. Durr, le vagy rakva a bejáratnál és nosza, pucoljad szépen ki az emeletet a következő checkpointig. Pofán lőtt az utolsó talponálló? Too bad, irány vissza az emelet legelejére. Az első ellenfél kiütött? Vissza az emelet legelejére.

És mégis, nem nagyon érezni azt, hogy a játék szinte pofátlanul idegesítő. Persze, néha én is szitkozódtam, de aztán meglett mindenki. Megvan benne egy egészséges szintű kihívás és ez manapság jó, hogy van. Az ilyet abszolút követni kellene – és ebben is zseniális a Hotline Miami 2: Wrong Number, hiszen nem csak látványra, hanem nehézségre is. Ezt sikerült nagyon jól eltalálniuk!

Neonfényben születünk újjá

Stílusban patent továbbra is a HM2; megvan továbbra is az a beszívott látvány, amit bevallok: nekem tetszik és ezt úgy mondom, hogy olyan kifordult ízlésvilágom van, hogy még ma sem értem, hogy miként nem vesztettem el az eszem. Meg lehet szokni. Persze, biztosan lesz, aki nem fogja kibírni, de ez olyan, mint a játékmenet – rá lehet kapni és akkor nincs megállás.

A kombókat felépíteni öröm, puszta gyönyör képes eltölteni, ahogy egy jó finomat végigdarálunk azon az adott szinten. Emiatt mondanám, hogy a jó játékot itt tényleg díjazzák: a kezdők sem csüggednek és a haladók is találhatnak a Hard módon – na erről beszéltem, lehet még fokozni! – lehetőséget arra, hogy még tovább tolják feljebb a pontszámaikat.

Történt, ami történt

Milyen érdekes, legutóbb az Outlast: Whistleblower-ben azt írtam, hogy ritka, amikor egy DLC/folytatás előzmény és folytatás is. Erre tessék, a Hotline Miami 2 megcáfol! 1991 végén játszódik, amikor Jacket-et elítélik, miután egy orosz maffia tagjait elkezdte irtani. Erre majd mi is irtunk, de hogy kiket és miért… nos, nem kéne spoilereznem.

Látványra és hangra megtörtént a lehetetlen: sikerült finomítani az első részen. Megvan a régies látvány, de mintha még részletesebb lenne. A zenék pedig… ezt hallani kell, itt mondanám, hogy érdemes YouTube-on fellelni a soundtracket. (A szerencsésebb, gyűjtői kiadást birtoklók pedig már megkapták azt bakeliten, ez állat!)

Hot stuff

Negatívumnak azt mondanám, hogy lesz, aki továbbra sem fog esélyt adni ennek a játéknak. Nem azt fejezném ki ezzel, hogy nem ért még meg erre a videojátékok közönsége, csak szerintem még megosztó egy kicsit. De engem nem osztott meg, ez a játék egyszerűen zseniális. Úgy vágok hozzá egy 9-est, hogy az visszhangzik. Irányítás, audio, grafika, talán a történet egy gyenge egy picit, de hát istenem. Remek lett. Csak és kizárólag ajánlani tudom, főleg úgy, ha az első rész is bejött! Én emelem a kalapom.

-V-

Kiadó: Devolver Digital

Fejlesztő: Dennaton

Stílus: action, top down

Megjelenés: 2015 február