TESZT – Hajlandó lennél-e megalázkodni, egyre lejjebb és lejjebb menni, ha muszáj lenne? Nem személyes érdekből és nem azért, mert ilyen a személyiséged, hanem mert a családod és tagjaik jövője múlik rajta? Ez a Game of Thrones Episode 3 centrális kérdése, amellyel több karakternek is szembesülnie kell.

Mindent és mindenkit legyőzni persze nem könnyű, de az még nehezebb, amikor meg kell magunkat alázni egy adott helyzetben. Pontosan ezt éli meg Rodrik Forrester, az egykor büszke nagyúr és bajnok, aki most nyomorékként és a fizikai erő szinte totális hiányában kénytelen szembeszállni az ellenségeivel: a Whitehill család tagjaival és zsoldosaikkal. Mira Forrester és Garred Tuttle szintén hasonló helyzetekbe kerülnek, és bár a forrófejű Asher Forrester ezt elkerüli, mégis meg kell őriznie a hidegvérét és intelligensebb módon, óvatosabban viselkednie, mint ahogy azt eddig megszokta.

Annyira jó a játék, mint a tévésorozat?

Most, hogy már a harmadik résznél járunk, ez a kérdés egyértelműen felmerül, lévén az események most már tényleg érintik a fősztori alapjait is. Igen, bizonyos szempontból van olyan jó a játék, mint a tévésorozat, más szempontok alapján pedig elmarad tőle.
Bizonyos karakterek jellemfejlődése – mint például Rodriké, vagy Garredé – tényleg komoly fejlődésen ment keresztül, illetve Mira sorsa is kezd egyre inkább megpecsételődni (leginkább azért is, mert hoztam pár rossz döntést vele kapcsolatban), viszont azt el kell ismerni, hogy Asher Forresterről még mindig kicsit az „egyszerű, mint a százas szög” meghatározás jut eszünkbe.
Igazából nem is azért van ez, mert igénytelenül írták meg karakterét, hanem azért, mert a jellemfejlődés nála elmaradt: még mindig ugyanaz a forrófejű, türelmetlen akcióhős, mint a második részben. Kicsit furcsa is, amikor a játékosnak Asher bőrében kell intelligens döntéseket hoznia, miközben nem passzol hozzájuk hősünk.

„Malcolm, befognád végre?!”

Másik Asherhez kötődő probléma az idegesítő nagybátyja, Malcolm (aki kicsit Benjen Starkra, Jon Snow nagybácsijára hasonlít) aki egyszerűen képtelen leszokni arról a hosszú távon idegesítő tulajdonságáról leszokni, hogy állandóan Asher családja sorsát hánytorgatja felé. „Ne oktass már állandóan!” választottam az egyik párbeszédes lehetőség során ezt a választ, de ez a letorkolás Malcolmot nem befolyásolta különösképpen. Még szerencse, hogy Beskha, a sebhelyes arcú női zsoldos még mindig ezzel a két alapból unalmas fráterrel van, jelenlétével kicsit erősítve a csapatot.
Garred Tuttle viszont egyértelműen sokkal kevésbé Jon Snow klón és a lojalitást és lázadásokat is érintő belső konfliktusai miatt nagyon nehéz választásokat kellett hoznom, melynek révén érdekesen alakult a jelleme. Nem akarok sok poént lelőni, így maradjunk annyiban, hogy ezek a döntések az új barátait és bajtársait is érintik (beleértve Jon Snow-t is), illetve a legendás North Grove titkos helyének megtalálását is.

Ugyanakkor a négy hős közül egyik karakter sem vált annyira érdekessé, mint a család legidősebb fia: Rodrik Forrester. Az egykor büszke hadúrról, akiről mindenki azt hitte, hogy meghalt, jelenleg nyomorék, arca félig le van nyúzva. Bár enyhén szólva sincs ereje teljében, hogy szembeszálljon az ellenségeivel, ugyanakkor nagyon nehéz döntéseket kell hoznia a családja érdekében: bizonyos helyzetekben meg kell alázkodnia, miközben el kell kerülnie, hogy a Whitehillek akaratának túlságosan alávesse magát. Nem lesz könnyű!
Összességében a Game of Thrones harmadik része igen erős folytatás – még úgy is, hogy a befejezés már megint csalódás – különösen a legelső rész rendkívül sokkoló vége után.

Megtanultam QTE-ül?

A történetet leszámítva a harmadik részben az akció is egy fokkal élvezhetőbb, illetve sokkal inkább sikerélményem volt, az előző résszel összehasonlítva. Nem tudom, ezt minek köszönhettem (az sem kizárt, hogy a Bloodborne-nek köszönhetően javultak a reflexeim), vagy egyszerűen csak könnyebbek voltak a QTE részek, de az biztos, hogy kevesebb frusztráció ért és ez mindenképpen pozitívum.
Sajnos az viszont negatívum, hogy grafikailag még mindig kicsit elavult a játék és ez most már biztosan nem fog nagyon változni. Habár összességében azért nem nevezném csúnyának, de amikor megnézed a televíziós sorozatban, hogy mennyire gyönyörű 1080p-ben King’s Landing és utána a játékban találkozol ugyanazzal a helyszínnel… nos, az egy kicsit csalódás. Bizonyos karakterek még mindig kicsit viccesen mozognak. Például Mira komikus animációján hangosan felkacagtam, amikor szegény lánynak egy jelenetben szaladnia kellett – gondolom, nem ez volt a fejlesztők célja.

Mind Jon Snow-k vagyunk: nem tudunk semmit!

Egy dolgot el kell ismerni: a Telltale remekül adagolja a sztorit és csak óvatosan, apránként adagolja a történetet, így még mindig nem tudjuk, mi lesz majd hőseink sorsa. Ez egyébként a Telltale sorozatának nagy erőssége: a fejlesztők mindig épp annyi információt szuszakolnak csak egy részbe, hogy épp eléggé várjuk a folytatást. Egy biztos: én ebben a cipőben járok!

-BadSector-

Kiadó: Telltale Games

Fejlesztő: Telltale Games

Stílus: akció, kaland

Megjelenés: 2015 Március 24