TESZT – A From Software dupláz – még mindig biztos van az olvasók között olyan, aki még a Bloodborne-ba fektet néhány órát (amelyben önnön maga fekszik el itt-ott), de most megérkezett a Dark Souls II bővített verziója. PS3-on a három DLC az újítás, de PS4-en már maga a létezése is újdonság…

Bár így első blikkre tényleg csak egy egyszerű felportolásnak tűnik a Scholar of the First Sin, azért a motorháztető alatt rejlenek változtatások, mégpedig olyanok, amelyek jót tettek a DS2-nek. Az ellenfelek elhelyezése merőben eltér az eredeti kiadástól, ráadásul még csavar is egyet a nehézségi fokon, hiszen lesz arra is példa, hogy a megszokotthoz képest korábban dob be egy ellenféltípust ellenünk a játék.

Ez viszont azt eredményezi, hogy másképp kell játszani a PS4-es kiadást. A megszokott taktikák nem biztosan eredményeznek sikert, aminek köszönhetően elég könnyedén rácuppanhatunk a kihívásra és a végén örömkönnyek közepette tudunk továbbmenetelni a végkimenetelig. Ebből pedig az adódik, hogy nem kerül a Blu-ray lemez öt perc után vissza a tokjába, hanem lesz az öt óra is (és akkor még nagyon is alábecsültem a hosszt, bőven meglesz az annak duplája is).

Ja és amiben még bővült, az a multiplayer. Most már hatan is játszhatunk, ami hangulatossá tudja tenni a Dark Souls 2-t. Néhány jó haverral összeülve egy komolyabb élmény tud lenni – és ez bizony egy jó játék ismertetőjegye.

Szebb

E mellett nem mehetek el szó nélkül – a játék PlayStation 4-en igen durván fest, a PS3-as változattal összevetve ég és föld a kettő. A 1080p felbontás és a 60fps sebesség látványos, mondjuk az a hatvan lemegy itt-ott 40-re, de legalább nem egy diavetítésben veszünk részt.

Ez a nagyobb sebesség az efféle játéknál hihetetlenül jó hatással van. Most végre konzolon is megvan az a finom látvány, amit PC-n már láthattunk; a fényeffektek különösen fejlettebbek lettek az előző generációs kiadáshoz képest. Tény, nem egy The Order 1886-szint (talán az az eddigi legszebb konzolos játék!), de nem ronda alkotás a From Software részéről, sőt…

Van-e baja?

A PC-s verzióból sikerült örökölni egy elég érdekes hibát, ami feltűnő lehet, ha már jópár órát sikerült beleölni a játékba – meg jópárszor beleölni magunkat ellenfeleink támadásaira. Feltűnt, hogy a fegyvereimnek nincs valami nagy élettartama. Arra kíváncsi lennék, hogy ezt vajon miért nem küszöbölték ki, hiszen ez mindenkit érint, nem csak azokat, akiknek nem fekszik a műfaj – a veteránoknak is kell küzdeni valamivel…

Az elején legyünk túl minél hamarabb, azt mondom. Ha a későbbiekben már feszít az inventorynkban egy jó B fegyver B tervként, akkor már hátunk mögött hagyhatjuk talán az egyetlen komolyabb hibáját a Dark Souls II: Scholar of the First Sin-nek.

Ami még esetleg zavaró lehet magukban bizonytalan játékosoknak, az az ellenfelek eltűnése egy idő után. Ha már elég sokszor fektettük meg őket egy helyszínen, akkor a tábortűz sem segít, egyszerűen nem jelennek meg újra. Itt bizony nincs olyan egyszerű grindolás, mint a Bloodborne-ban, itt menni kell, nincs megállás.

Naná

Ellentétben mondjuk a Sleeping Dogs kurrens-gen változatával, erre a verzióra nem nagyon mondanám, hogy ez csak egy sima pénzkeresésre összpontosuló lusta port PS3-ról PS4-re. Technikailag itt-ott még a nagy PS4-exkluzív Bloodborne-nak is odaver (főleg a framerate tekintetében, és ez egy multiplatform cím, ez a komoly az egészben!), ami azért felvonhat egy-két szemöldököt. Ha össze kéne hasonlítanom a kettőt, akkor talán egy hajszállal érne előbb a célba a BB, mint a DS2 – de tényleg csak annyival!

Szóval végszónak azt mondanám, hogy jó vétel a Dark Souls II PS4-en. Ha PS3-on megvolt és talán kimaradt a három DLC, akkor is azt mondom, hogy megéri beszerezni. Ha bejött a Bloodborne, akkor is. Ha nem volt meg anno a DS2, akkor főleg. És örüljünk, hogy a PC-s verzióval ellentétben itt nincsen DX9-es és DX11-es verzió – az eléggé arcátlan húzás. Szóval ezzel nem lehet csalódni: a kihívás végeredménye finom…

-V-

Kiadó: Namco Bandai

Fejlesztő: From Software

Stílus: RPG

Megjelenés: 2015 Április