TESZT – Ha létezik olyan számítógépes játék, amit még a szülőknek se kell bemutatni, akkor az a Mortal Kombat.  Szemtől szembeni küzdelem, brutális mozdulatok, halálhörgés, szárnyra kelt testrészek, lógó belek és persze vér mindenütt.  Készüljetek halandók!  Vegyetek tartalék kontrollert. Ed Boonnak és a NetherRealm Studios fejlesztőcsapatának gyógyszere jó messzire gurult, amit szerencsére sehol nem találnak.

Milyen lett az új Mortal Kombat? Szorozzátok meg a 2011-ben kiadott zseniális alkotást még 3-mal és megkapjátok az eredményt.   Minden, amit eddig a sorozattal kapcsolatban megtapasztaltunk csupán rózsaszín mese mindahhoz képest, amit az új epizód nyújt. Amikor egy kivégzést, vagy X-Ray mozdulatot nézve szinte átérzed a TV képernyőn látottakat, vagy éppen Brutality után  kifelé kandikál a reggelid, akkor nyugodtan beszélhetünk sötét, gonosz és minden tekintetben lehengerlő alkotásról.

Round 1 – FIGHT!

A felturbózott játéklehetőségek közül, elsőnek a történetet szeretném spoiler mentesen ismertetni. Az előző rész eseményei óta sokan remélik, nem fog megismétlődni mindaz a rengeteg szörnyűség amit Shao Khan intézett a Föld lakosai ellen. De tévedtek. Ugyanis a ravasz boszorkánymester Quan Chi segítségével kiszabadul börtönéből a bukott ősi isten, Shinnok.  Folytatja amit Shao Khan elkezdett. Rabszolgaigába akarja hajtani hőn szeretett szülőbolygónk minden élőlényét.  Johnny Cage, Sonya Blade, Raiden és Kenshi nem homokos tengerparton heverésznek.

Vállvetve megindulnak véget vetni ennek a szörnyűségnek, melynek célja nem más, mint végleg visszaküldeni a gonoszt oda ahonnan jött.  Visszaemlékezések formájában részünk lesz némi időutazásban, melyek tartalmilag kiveséznek, megválaszolnak néhány olyan kérdést, amik esetleg az előző rész után felmerültek bennünk. Igaz nem hosszú, de intenzív, akcióban, értelmetlen quick time eventekben dús és látványos. Ha kicsit átérzitek két karakter egymás közti viszályát, lesz néhány jelenet melyeket látva uralmába fog keríteni titeket a királyság érzés.

Round 2 –FIGHT!

A klasszikus régi ismerősökön kívül, vannak olyanok kik korábban ugyan már szerepeltek egy-egy részben, de most visszaköszönnek. Ilyen például, Kenshi valamint letölthető formában Goro, a benga négykezű megállíthatatlan két lábon járó taposógép.  Felhozatalra nem lehet panasz, mivel újonc barátaink szép számmal csatasorba állnak. Kotal Kahn, Ferra & Torr, Takeda Takahasi,  Jacqueline Briggs, Kung Jin, DVorah, Cassei Cage, Erron Black.

Aki annyira jó fej, hogy a csépelés közepette mindig lesz számunkra egy kedves névre szóló üzenete. Kivétel nélkül mindenki egyéni mozdulatokkal, személyiséggel, Fatality-vel és Brutality-vel rendelkezik. Van itt még valami. Küzdőstílusból mindenki 3-at kapott. Hasonlót már láttunk anno a Deadly Alliance-ban, azzal a különbséggel, hogy ott harc közben lehetett váltogatni közöttük, viszont itt minden esetben bunyó előtt kell ezt megtenni.

Ezek kizárólag a speciális mozdulatokra vannak legnagyobb hatással. Tehát az alap képességek megmaradnak.  Kitanánál, a  Royal Storm-ot választva  elsősorban legyezőivel generált szeles támadó és védekező mozdulatokra koncentrál. Viszont ha hiányzik Jade, akkor a Mournful részesül előnyben, ugyanis itt az előbb említett hölgy fegyverei lesznek segítségünkre. Assassin-re váltva pedig teleportálásra, és gyorsaságra összpontosít.

Final Round – FIGHT!

Lényeges közösségi funkciót tölt be a frakciók közötti versengés bevezetése. Ugyanis ha kiválasztjuk számunkra a legszeretetreméltóbb csoportot  az öt ( White Lotus, Special Forces, Black Dragon, Brotherhood of Shadow, Lin Kuei ) közül, neki is állhatunk a szorgalmas xp gyűjtésnek illetve akár tower beli  különböző kihívásoknak, mivel ezek sikeres teljesítésével növeljük a klán hírnevét.

A már megszokott tradicionális tornyok mellett összesen még két mód kapott helyet.  Első és talán az egyik legfontosabb a Living Towers lesz, melyek magasságuktól függően időnként leomlanak, változnak, és új kihívásokkal épülnek újra.  Szóval ne lepődjetek meg, ha menet közben össze-vissza bombák hullanak, vagy esetleg a féktelen bunyó közepette vészesen fogy az életerő, mert éppen mérgezett a karakter.

Alaposan próbára tesznek minket, mivel kreativitásban nem szenvedő szabályokat hoztak létre. Vannak olyan részek ahol nem lehet ugrálni, nincs lehetőség a speciális mozdulatok bevitelére. Ami persze nem probléma, leszámítva azt az apró kis különbséget, hogy eközben ellenfelünk a képünkbe röhög, tudatván velünk ő azt csinálhat, amit csak akar. Tudjátok miért nem baj?Teljesen más stílust kell felvenni, így rákényszerítenek mindenkit a taktikázásra.

Előre szólok ez még csak a kezdet, mivel ahogy haladunk feljebb úgy kombinálódnak egymással a kihívások. Ennél tartalmilag rövidebb funkciót tölt be a Tower Cahllange, ahol ugyan nincsenek szabályok, viszont ha a gép által generált mini feladatokat teljesítjük, úgy megkapjuk a plusz jutalmakat. Ez amolyan minden, ami a Living Towers-be nem fért bele mód.

Végre valahára van értelme teljesíteni ezeket a kihívásokat, mivel jutalmunk egyéni és frakcióbeli tapasztalati pont, hasznos tárgyak és érmék, melyeket az előző részben már megismert kriptában költhetünk el ruházatok, kivégzések, concept artok megnyitására.  Véleményem szerint még mindig jó érzés amikor havernál két irányítóval összejöttök és egymást veritek. Mármint a játékban.

Brutality

Bitangul ütős és még jobban vérszemet lehet kapni attól, amikor visszaszámlálás előtt elkezdenek személyeskedni egymással a harcosok. Itt ne sablon dumát képzeljetek el mint az előző részben, hanem név szerinti kőkemény beszólásokat.  Köszönhetően az új generáció adottságainak az X-Ray mozdulatok még csonttörőbbek, a kivégzések látványa pedig alaposan gyomorforgató. Ha rám hallgattok, nem esztek előtte.

Vizualitás és hanghatások tekintetében mindent megtettek annak érdekében, hogy a legmaximálisabb élményben legyen része a játékosnak. Igaz grafikailag akadtak néha olyan pontok melyeknél mintha egy generációval visszarepültem volna az időbe. Összességében azonban nem kell aggódni. Vagy mégis. Ugyanis Sonya Blade elülső, nőiességét nem gyengén kihangsúlyozó domborulatai mintha semmivé váltak volna. Na, erre viszont pipa vagyok.

… így hát Parzifal kedvéért muszáj volt beraknunk ezt a képet. 😉 (BadSector)

A küzdőtér szemünk előtt kel életre.  Miközben ontjuk az ellen vérét egy stégen, mögöttünk  vadul hullámzó vízből elő-elő bukkannak hullák melyek észrevételénél, ha jól időzítünk, nekivághatjuk őket az ellen arcába. Dead Woods nevű pályán fegyverként letörünk egy faágat, vagy azon csüngve mutatathatjuk meg közelebbről a másik félnek vérben nem szegény talpunkat.

Who’s Next?

Határt és végleteket nem ismerő pimaszsággal olyan brutális erőszakot kapunk, ami méltón írja be magát nem csak a széria, de a verekedős játékok történelmébe a dobogó legfelső rszén helyezkedik el. Kegyetlen amit műveltek. Fogták magukat és egy az egyben a számomra mai napig etalonnak számító második rész groteszk, dark-os hangulatát átültették napjaink generációjára.  Ha létezik olyan dolog, ami gusztustalan, undorító, de egyben mesteri, régi önmagának bemutató és dicséretre méltó, az a Mortal Kombat X.

-Parzifal-

Kiadó:  Warner Bros. Interactive Entertainment

Fejlesztő: Nether Realms

Stílus: bunyó

Megjelenés: 2015 Április 14