TESZT – Maxine Caulfield rövid kalandjai folytatódnak a Life is Strange harmadik részében. Az előző epizód a történet kerekeit már kellőképpen be tudta indítani ahhoz, hogy igazán érdekfeszítő legyen. Vajon a készítők ebben a részben is képesek lesznek erre a bravúrra? Illetve megtaláljuk végre Rachel-t? Megmentjük-e JFK-t az időutazás képességünkkel? Vagy csak egy újabb két órás hipszter sztorival lesz dolgunk?

 

A döntések, amelyeket a második részben hoztunk meg, tényleg hatással vannak erre a részre is, méghozzá főtörténetet is beleértve. Néhány karaktertől már elbúcsúzhatunk, vagy esetleg más helyzetbe kerültek a mostani epizódban. Az egyik szereplőt például kirúgtak munkájából, egy másikat eltanácsoltak az iskolából, de van olyan is, aki a halálból tér vissza.

Számomra pozitív csalódás volt, hogy a Telltale-re jellemző „visszatereljük a történetet amerre mi szeretnénk”-féle játékmenet és történetstruktúra innen hiányzik. Döntéseink véglegesek, ez pedig újdonság a legtöbb olyan játékkal összehasonlítva, ahol – elvileg – mi hozzuk meg a döntéseinket.

Ami még most sem javult

Már az első képsorok láttán feltűnő, hogy ebben a részben nem sokat javult a grafika, illetve a hang minősége. Például a hang sajnos továbbra sem mindig illeszkedik a beszédhez, és ez a legtöbbször eléggé rémes. Az animáció is gyatrának nevezhető, viszont a zene még mindig minőségi és a kamerabeállítások terén sem kell panaszkodnunk.

Az előző két rész után most már tényleg kezd egy mini-sorozattá válni, és egyre kevésbé jellemző, hogy egy valódi játékkal lenne dolgunk. Ez egyeseknek pozitívum, másoknak viszont inkább idegesítő lehet.

 

Ami viszont pozitívum

A harmadik részben végre sikerült az előző részek hibáit kigyomlálni, és a fejlesztők egyensúlyt találtak a „filmes” feeling és a játékmenet között. Továbbá tempós és néhol már izgalmas részekkel is találkozunk a játék során is, nemcsak az átvezetőkben. Emellett az egyszerűbb „gyűjtsd össze és kombináld” szekciókon kívül lopakodós részekkel is találkozunk. A teljes részt két vagy három óra alatt végig lehet játszani, és szerencsére túlságosan hosszú átvezetőket sem kell néznünk.

Azonban még mindig hiányzik az igazi kalandjáték-jelleg a sorozatból, és egyre több a Mass Effect-szerű beszélgetés, amely minden beszélgetés után egy: „ez a társalgás epikus jelentőséggel bír” figyelmeztetést kapunk. Ez idővel meglehetősen idegesítővé vált, lévén most már amúgy is tökéletesen tisztában vagyunk már vele, hogy minden választásunk milyen mértékű változásokat jelenthet a következő részekre nézve.

Időutazás és fejtörők

Az előző két részben a szereplőkkel, motivációival, illetve Max erejének bemutatásával foglalkozott. Szerencsére itt több a fejtörő, illetve lopakodnunk is kell, melyhez tényleg szükségünk van az időutazás erejére. A fejlesztők ezt nagyon jól megoldották, így csak remélhetjük, hogy a következő két részben is hasonlóképpen alakítják a játékmenetet. A fejtörők sem voltak túlságosan nehezek, vagy komplexek, mindig megtaláltam a megfelelő megoldást.

Inkább filmnek, mint mini-sorozatnak való

Sokkal kevesebb problémám lenne a játékkal, ha inkább egy teljes játékot kaptunk volna, az epizodikus megoldás helyett. Sokkal inkább változatosabbá válna a játékmenet, sőt, talán még a választási lehetőség rendszere is jobban illene egy ilyen hagyományos, „teljes” játékhoz. Ettől függetlenül a harmadik rész tényleg jobb az előző kettőnél, reméljük ez a trend a következő részekben is folytatódik majd. Amikor az összes rész elérhetővé válik, érdemes lesz megfontolni egy újabb végigjátszást.

-Dante-

---

Kiadó Square Enix

Fejlesztő Dontnod

Stílus kaland

Megjelenés 2015, május 19