MOZI – Arnold Schwarzenegger, aki kihagyott egy Terminátor filmet, miután a politikai karrierjét és magánéletét is botrányok övezték, hatvanhét évesen is visszatér, mint az ikonikus kiborg karakter. A Terminátor rajongók talán tűkön ülve (bár sokan szerintem félve) várták a folytatást, elvégre Schwarzenegger nélkül nincs Terminator. Egyébként tényleg nincs?
Az időutazás és az emberiség robotok, illetve a Skynet elleni kétségbeesett küzdelme sikeresen működő koncepciók voltak a nyolcvanas években. A legelső Terminátor még mindig a legjobb rész a sorozatban, bár a kicsit „lightosabb” második rész is betalált, leginkább a T1000-es: a folyékony vasból készült cyborg koncepciója miatt, amely kiváló ötletnek bizonyult.
Aztán jött a 2003-ban készült borzalmas harmadik rész, amely csak arra szolgált Andy Vajnának, hogy ő is megfejje a Terminátor-tehenet, mielőtt még eladta licencet. Nagyon sokat reméltem a Terminator Salvationtől, de sajnos az is csúnyán megbukott – annak ellenére, hogy voltak benne jó ötletek (például az a kiborg, aki nem volt tisztában saját kiborg létével.) Íme a harmadik rész, amelyben van nekünk egy 67 éves Schwarzeneggerünk. Tényleg! A terminátorok mégis hogy az ördögben öregedhetnek meg?! – kérdezheti jogosan a kedves olvasó.
„…azért, mert a terminátorok teste is öregszik!”
Ahhha! Hát ez eszünkbe sem jutott volna! Köszönjük drága forgatókönyvíró urak! Igaz, tény, hogy ez alapvetően James Cameron ötlete volt – egyértelműen azért, mert az első részhez képest nyolc évvel későbbi, 1992-es Terminátor 2-ben sem volt már Arnold hamvas ifjú. Hogy ez mennyire logikus, vagy erőltetett hülyeség, azt döntse el minden Terminátor-fan saját maga, viszont számomra Arnold így bokáig érő ráncokkal és fehér hajjal borzasztóan hülyén fest, mint „megöregedett” robot. Mégis, ahhoz sem férhet kétség, hogy még így is messze ő a legjobb ebben az egész borzadályban.
A sztorihoz szavak nincsenek…
Az a szerencsétlen néző, aki vesztére valamilyen logikát próbál találni a történetben, tuti, hogy bele fog zavarodni. A film 2029-ben kezdődik, ahol a John Connor által vezetett emberi erők nem járnak messze attól, hogy hatalmas győzelmet arassanak a gépek felett. Az emberiség megmentője, John Connor (Jason Clarke) mégis kénytelen elküldeni barátját, Kyle Reese-t (Jai Courtney) 1984-be, hogy megóvja az anyját, Sarah Connort a terminátoroktól, akiknek az a feladatuk, hogy megöljék a lányt, mielőtt John megszületne.
„Számomra Arnold így bokáig érő ráncokkal és fehér hajjal borzasztóan hülyén fest, mint „megöregedett” robot.”
Kyle visszateleportál a múltba, de másmilyen világot talál, mint amire számított (meg ugye azok számára is más, akik látták a ’84-es Terminátort). Sarah (Emilia Clarke) például már nem az a naiv fiatal felszolgálólány. Igazi harcos túlélő, akit védelmez a jó T-800 Terminátor „apukája”, még „Apunak” is hívja (Arnold Schwarzenegger). Mint kiderül, a Terminátorok már jóval korábban (Sarah gyermekkorától kezdve) visszatértek a múltba, hogy eltegyék láb alól a leánykát, így az alternatív múlt… egy alternatívájában járunk! A T-800-asnak is korábban vissza kellett térnie, hogy Sarah-ot megvédelmezze.
Reese-nek az alternatív múlt alternatív alternatíváinak (olyan emlékképeknek, amelyek nem is történtek meg vele gyermekkorában, de mégis) köszönhetően leesik, hogy ha meg akarják állítani a Skynetet, amely világ fegyverkezését akarja irányítani az Ítélet napján, akkor 2017-be kell visszatérniük, amikor a Genisys program a Skynet programját fogja beindítani. Így tehát Sarah-nak és Kyle-nak egy időgépet kell használniuk, hogy ebbe az idősíkba teleportálja őket, ahol várja őket a 67 évesnek kinéző Terminátor „Apu”, akit a 67 éves Schwarzenegger alakít. Mindezeknek köszönhetően szépen előre-visszajutunk 2017-be, ahol John Connor már cyborg és a Skynet atyja.
Kéhrem szépen Ahnold bácsi inkább ütni tessék, nem bheszélni!
Bár Arnold Schwarzenegger – aki még 67 éves korára sem volt képest levetkőzni osztrák akcentusát – még mindig a legjobb dolog ebben a filmben, azt viszont nem tudom megérteni, mi a fészkes fenének kellett hosszan mesélő, és magyarázó szövegeket a szájába adni. OK, akciósztárnak még mindig ott van a topon, (még akkor is, amikor bokáig érő ráncokban lő és ver szét minden ellenállást), de amikor a fontos eseményeket meséli, akkor meglehetősen röhejes.
Persze Arnold még mindig jobb a saját szerepében, mint a Trónok harcából ismert Emilia Clarke, aki az egész film alatt képtelen volt megtalálni, milyennek kellene Sarah Connornak lennie. OK, az világos – hiszen jó párszor a szánkba rágja – hogy ő már nem az a gyenge felszolgáló lány, hanem igazi harcos amazon, csak az a baj, hogy ebben a szerepben sem hiteles. Valahol egyébként vicces is, hogy Linda Hamilton mennyivel jobb volt a Terminátor 1-2-ben ebben az elég egyszerű szerepben (pedig a többi filmjében nem sokat villantott, legfeljebb ciciket.) Clarke kisasszony talán csinosabb, meg Sárkányok anyjának is utolérhetetlen, de ebben a filmben eléggé semmilyen.
Jason Clarke sem az igazi John Connorként. Christian Bale, Nick Stahl, de még kamaszként Edwared Furlong is lehagyták ebben a szerepkörben, és a „gonosz” Connor verziója is meglehetősen unalmas.
A többi karaktert pedig tényleg csak muszájból erőltették bele a filmbe. Mivel az egész filmből áradnia kellett a kikacsintásoknak és az oldalba bökős utalásoknak, ezért telepakolták régebbről visszaköszönő karakterekkel, akik rendre gyengébbek, mint az eredeti filmekben. Itt van például a folyékony robot is, akit ezúttal a koreai akciósztár, Lee Byung-Hun alakít – természetesen a közelébe sem ér a Terminator 2-es Robert Patricknak.
„Mindenképpen pozitívum, hogy a terminátorok tényleg rendkívül életszerűek és a frászt hozzák a nézőre.”
A film igazi mélypontja azonban a bamba fejű és „ezerarcú” Jai Courtney Kyle Reese szerepében, aki mellett a B-mozi színész Michael Biehn (az eredeti Kyle Reese) Oscar-díjat érdemelne.
Egyébként elég meglepő, hogy ez fiatalabb, új-generációs színészgárda ilyen mértékben vallott kudarcot ezekben az igen egyszerű szerepekben, pedig hát pont az ellenkezőjét várná az ember, nem igaz?
Az akció szódával elmegy
Ami az akciójeleneteket illeti: pár közülük egész látványos és tényleg izgalmas, mint például azok a részek, ahol helikopterrel, vagy autóval kell menekülnie hőseinknek a gonosz terminátorok elől. Viszont ez nem mindegyikre igaz: egy-két akciórésznél konkrétan feszengtem a mozi-székemben.
Ami mindenképpen pozitívum, hogy a terminátorok tényleg rendkívül életszerűek és a frászt hozzák a nézőre. Maga Arnold mindent megtesz, hogy a jó fej és vicces öreg terminátor legyen: ez néha össze is jön neki, néha meg nem.
Amit még érdemes kiemelni, az a 3D-s nézet, melynek terén ezúttal tényleg remekelt a film az IMAX moziban.
„I’ll be back!” (How about no?)
A Terminátor franchise ezzel a bugyuta résszel tényleg bakot lőtt. Talán páran meg fognak kövezni, de szerintem a Terminátor: Megváltás lett volna a jó irányzék, csak hát az a film is megbukott más okokból. Az biztos, hogy jobb volt a Genisys-nél, amely talán a második legrosszabb Terminátor film a borzalmas harmadik rész után.
Van egy mondat, amelyet Emilia Clarke ismételget, legalább háromszor-négyszer a film során. „Menj előre! Ne nézz vissza soha!” A Terminátor licenc tulajdonosai tanulhatnának ebből a mondatból…
-BadSector-
Terminator Genisys
Színészek - 4.5
Rendezés - 4.8
Sztori - 3.2
Akció/látvány - 8.1
Hangulat - 4.8
5.1
ÁTLAGOS
A Terminátor franchise ezzel a bugyuta résszel tényleg bakot lőtt. Talán páran meg fognak kövezni, de szerintem a Terminátor: Megváltás lett volna a jó irányzék, csak hát az a film is megbukott más okokból. Az biztos, hogy jobb volt a Genisys-nél, amely talán a második legrosszabb Terminátor film a borzalmas harmadik rész után.