TESZT – Közel egy évvel az eredeti, Ouyás (!) megjelenés után immáron a Sony konzoltrióján is beszerezhető a Whispering Willows, amelyet három szóval lehetne jellemezni: látványos, hangulatos… és sajnálatos módon rövid. Ha nem lenne a játék hossza annyi, amennyi, akkor lazán az idei év egyik legsikeresebb játéka lehetne PS4-en a Night Light Interactive alkotása.

A Whispering Willows zseniális módon tesz túl az emberi univerzumon, miközben egy kétdimenziós kalandjáték keretein belül mozog: bár főhősnőnk, Elena Elkhorn önmagában csak egy ártatlan fiatal leányzó, a megmentendő édesapjától kapott amulettnek köszönhetően sámáni képességekre tesz szert.

A játék első három fejezetében ugyanis ezt használva átválthatunk lelkünkre (kb. olyasmi ez, mint a Soul Reaver volt anno PlayStationön a kilencvenes évek végén), így beszélhetünk egyéb szellemekkel, átvehetjük az uralmat egyes tárgyak fölött (pl. egy kapcsolót átnyomhatunk másik állásba), eljuthatunk zárt helyekre, hogy a történetet előrébb görgessük.

Ezt a játék több módon is jelzi: ha az amulettünk kéken világít, illetve a háttérben egy jellegzetes hang szólal meg, akkor a közelben egy szellem van. Pirosra váltás esetén veszély van, ami általában szürke pókokat jelent, akik egy találattal megölnek – igaz, semmilyen módon nem vesztjük el addigi eredményünket.

Halott virágok illatát nyögik a fák

A Willows-kastély rejtélye bár horrorjátéknak tűnik, de nem kell megijedni, mert egyrészt nincsen miért, másrészt pedig inkább egy nyomozásban fogunk résztvenni, amint kijutunk a katakombákból. A feladatunk többnyire az lesz, hogy a szellemeket átsegítsük a túlvilágba – például első alkalommal Flying Hawk, a sámán kéri majd a segítségünket.

A játék jelentős részében nem is kell tartani attól, hogy elakadunk, mert sok helyszín nincs: van a katakomba, a kert, a vendégház, az obszervatórium, a konzervatórium és persze maga a kastély. (A kutat nem számolom, egy percet leszünk csak ott.) Ez nem sok, de néhol azért el kell gondolkodni, hogy honnan hová kell menni. Főképp a kertben, ami a második fejezet végét teszi ki, ott lesz elég sok zsákutca, ahol csak a karakterekről találhatunk jegyzeteket. Ezeket érdemes elolvasni, több okból is: nem nagyon lesznek háttértörténetek elmesélve ezeken kívül, ráadásul jelenetekből is elég kevés van, de azok általában nem arról fognak szólni, amiről szeretnénk.

A gyilkos tévedése

Wortham Willows lesz a játék főgonosza, aki az apánkat, John Elkhornt is eltüntette a kastélyában. Az utolsó chapterben, amikor az amulettünk nem fog működni a vele történő első találkozásunk után, az ő hibáira kell majd rámutatnunk, mégpedig úgy, hogy meg kell változtatunk több karakter sorsát is lelkünkkel. Végül kiderül majd, hogy Wortham tévedett, nem is keveset, de odáig el is kell jutnunk. (Meg figyeljünk arra, hogy ezeknél a jeleneteknél nekünk is lépnünk kell, különben Wortham megöli az adott illetőket.)

Gyorsan elfogy a lendülete

A játéknak három komolyabb problémája van véleményem szerint. Egyrészt, igencsak rövid lett. Mivel eltévedni és elakadni nem nagyon lehet (meghalni sem), még egy lassabb tempóval is – épületekben futni nem lehet, sejtem, hogy miért… – három óra alatt bőven végig lehet szántani a Whispering Willowson, sőt, két és fél óra a reálisabb.

Másodszor, nincs újrajátszhatósága egyáltalán. Csak annyi, hogy ha kihagyunk néhány jegyzetet (kb. 50 van a játékban, főképp Wortham Willowsról van), akkor emiatt lehetne esetleg újra nekiesni. De nekem első végigjátszásra kettő kivételével mindegyik meglett. A harmadik problémája a párbeszédek teljes hiánya. Hangeffektek vannak (mondjuk a párbeszéd elnyomós hang zavaró egy idő után), de beszéd, mint olyan, csak feliratban. Ezt a jó, ambient/drón háttérzene sem tudja kijavítani, inkább kihangsúlyozza ezt a hiányt.

Csak olcsón

Egyrészt a bogaras ellenfeles lopakodás nem értem, mit keres a játékban (nincs rá magyarázat egyáltalán), másrészt pedig a konzervatóriumnál még az ajtó kinyitása után is ugyanazt mondta az illető. Itt-ott hiányosnak tűnik a Whispering Willows, amelynek érdekes grafikája van, de a Unity engine és a 2D-s stílus miatt komoly dologra ne számítsunk. Csak olcsón érdemes beszerezni, mert erre a játékra tényleg kijelenthetem: egyszer használatos. Sajnos. Viszont érdekes produktum lett a Night Light játéka, emelem kalapom.

-V-

Kiadó: LOOT Interactive, LLC

Fejlesztő: Night Light Interactive

Stílus: Kaland

Megjelenés: 2015, június 30