MOZI – Nehéz erről a filmről írni, de nem azért, mert rossz a koncepció, vagy az elképzelés, hanem azért, mert kaptunk egy EPIC előzetest, köpni-nyelni nem tudtunk tőle, tele izgalommal, gyermekkortól a felnőtt korig – összecsapásokkal, felfedezésekkel és kibontakozó párbeszédekkel, mondjuk, hogy jó marketing fogás volt a Marvel-től, mert amit visszakaptunk a filmben, az sajnos nem azt adta vissza, mint amiről az előzetes beszámolt, kevés, vagy egyáltalán nem talál az ember a filmben értékelhető motívumot, alakítást, párbeszédet, érzelmeket meg pláne nem.

Nem meglepetésre, az előző részek épp, hogy vissza hozták a gyártási költségeket, így lett az idei filmből egy “REBOOT”, újra gondolva, modernizálva, kevesebb stúdió – több számítógépes effekt, így még költség hatékonyabb is a dolog, de álljunk csak meg.. annyira újra gondolták, hogy a színészeket is kicserélték, a főszereplőket Jamie Bell, Miles Teller, Michael B. Jordan és Kate Mara alakítja, valamint feltűnik még Toby Kebbell is, aki a film fő gonoszát, Dr. Doom-ot testesíti meg.

Ami azonban rengeteg vitát szült, hogy Michael B. Jordan alakítja Johnny Storm-ot, aki olvasta a képregényeket, az tudja, hogy ő fehér bőrű, és a vér szerinti testvére Sue Storm-nak, akit pedig Kate Mara alakít. A reboot-ban egy kicsit ezt is megvariálják, mert a Storm család ezúttal afroamerikai lesz, és Sue Strom egy örökbefogadott gyerek, ezzel magyarázván bőrszínük másságát. A közönség ki is fejezte nemtetszését, és az IMDB-n a film csak 3,9 pontot kapott a 10-es faktoron.

Könnyen jött, könnyen ment

A film eleje abszolút befogadható, egy géniusz palánta kisfiú, aki egy garázsban feltalálja az “anyag hordozót”, amivel egy másik világba teleportál el dolgokat, ebben az iskolából egy egészen ismeretlen fiú segít neki, kinek hátteréről annyit tudunk meg, hogy otthon a bátyja rendszerességgel veri.

De itt vége is a gyermekkor történéseinek, az időt mintegy előrepörgetvén, már szinte felnőttként találkozunk újra a 2 baráttal, kik egy iskolai versenyen elbuknak a találmánnyal, ám egész véletlenül egy szuper-titkos kutató és fejlesztő társulat felfedezi őket, miszerint ők is feltalálták az anyag hordozót, de nem jutottak el vele addig, hogy az új világból vissza is hozzák az elküldött tárgyat.

Eddig tartott a könnyen jött fázis, ezt nagyon szépen elhúzták a film háromnegyedéig, innen kezdődik a könnyen ment fázis, ugyan is olybá tűnik, hogy a film első háromnegyedét nem ugyan az az ember dirigálta, mint az utolsó negyedét, egyszerre minden elénk, a néző elé esik, a megismerkedés, az anyaghordozó megépítése, amely akkorra már embereket képes hordozni (építési folyamatokat nem látunk a filmben), az utazás, egy baleset az új világban, felruházkodás az új képességekkel, – aztán jön a gyors fordulat, az egyik srác a multiuniverzumban ragad a baleset folytán, és, mint utólag kiderül, ő lesz a legerősebb mind közülük – ezzel a fordulatnak is annyi, mert a megmenekültek visszatérnek a Földre.

Újabb ugrás az időben, egy új géppel újra vissza teleportálnak a multi-univerzumba, és kivel találkoznak? Hát persze, hogy az előzőleg ott ragadt társukkal, aki azóta Istennek képzeli magát az új világban, és mint egy újrateremteni szeretné a világot maga körül, megpróbálja a Földet elpusztítani, ám ezt játszi könnyedséggel, de megerőltetőnek látszó “harcban” vissza veri a csapat, így menekül meg a Föld.

És nem, nem a kevés hely miatt sűrítettük össze ennyire a végét, a filmben valóban rövid idő alatt, összesűrítve történnek meg ezek a dolgok, mintha egy hozzá nem értő szabadult volna be a vetítő terembe, és nulla szakértelemmel kezdte volna el pakolni az egyes filmkockákat egymás után, nem tudván, melyik-mikor következik.

A következő rész a 2017-es évre van kitűzve. Talán a közönség nem is a folytatásra kíváncsi már, hanem arra, hogy képes-e a rendező valami újat húzni, vagy ennél is nagyobb bukásba torkollik a Fantastic Four, és megmarad egy jó képregénynek.

-Kese-