MOZI – Dr Dre végre visszatért a nyilvánosság elé, méghozzá nem is akármilyen produkcióval, ezúttal egy kőkemény életrajzi filmmel csap le a nézőkre, méghozzá olyan stílusban ahogyan azt még csak látni sem véltük a vásznon. (Költői túlzás, mert kell bele akár csak a filmbe is). A Straight Outta Compton két főszereplőjeként maga a kultikus ikon, Dr Dre, és kebeltársa Ice Cube köszön ránk a vászonról méghozzá nem is akárki irányításával!

A filmet maga a neves F. Gary Gray rendezte akinek olyan filmeket köszönhetünk mint az Olasz meló, a Túl mindenen (!), és a Törvénytisztelő polgár. Ezek mellett még produceri szerepet is vállalt a Sea of Trees ben is, tehát egy nagy múltú rendező igyekszik most elénk tárni a gettó és a biznisz világát. A filmben lehetőségünk nyílik Andre Young (Dr Dre) O’Shea Jackson (Ice Cube) és Eazy-E (Eric Wright) szemszögéből megismerni az utcák sötét oldalát. Ebben nagyon nagy segítség számunkra a kameramunka, ami a háborús övezetekben készült felvételeket idézi.

A nyomor bárhol utolér

Emberek milliói vannak akiknek különösebb szükségük nincs arra, hogy ismertessék velük azokat a körülményeket amikben Andre és társai igyekeznek boldogulni. Magamból kiindulva nem is szívesen ültem be a filmre, hiszen nem éreztem szükségét annak, hogy egy életrajzi film világítson rá, hogy milyen nehézségekkel is kerülhet szembe az ember, ha valamit le szeretne tenni az asztalra.

Bár egy óceán választ el minket a film helyszínétől, de a problémák amik előjönnek a jelenetekben teljes mértékig globálisak, és átszelik a határt az egyszerű élet, és a gangsta rapperek életének nehézségei között. Mindösszesen annyiról van szó, hogy fogták a legelterjedtebb gondokat, és mindet, egyszerre borították rá egy bandányi rapperre. Ebből áll az alapkoncepció, és ettől is lesz remek a film. Bármilyen élethelyzetre kivetíthetjük a vásznon látottakat, nem kell gang-tagnak lennünk, hogy megértsük, és átérezzük mindazt amit látunk.

Rövidpóráz, ahogy kell!

Köztudott, hogy a színészekkel nem egyszerű a rendezők dolga. Folyton nyafognak, nem azt csinálják ami éppenséggel kérve lett tőlük. Na hát jelenlegi sztárjaink bizonyára többször is kiverték a biztosítékot, mert hogy köztudott, hogy egyikük sem könnyű eset. Mindazonáltal hatalmas mázlinkra ez a filmben egyáltalán nem érződik, sőt! pont hogy az ellenkezője az ami átjön.

Gary olyan szinten elboldogult a srácokkal, hogy a végkifejlet kimagaslóan mutat. Egy pillanatig sem gondolnánk, hogy az említett srácok nem járták ki huszadszorra is a színi iskolát. Rendesen gatyába lettek rázva az biztos, mert mindegyikük alakítása hitelesre sikeredett, viszont ezt nem merem az ő személyük javára írni, mert többször láthattuk őket már szerepelni.

Bumm c c Bumm!

A film hangulatát nem csupán a neves szereplők adják, és nem csak a kamera kezelés az ami hatalmas erőkkel próbálja bevonzani a nézőket, hanem kapunk egy HATALMAS soundtracket is, amit részint már a Dr Dre – Compton kritikánkkal be is mutattunk. Olyan nagy nevek kerülnek elő, legalábbis hangjuk a filmben, mint Eminem, Jon Connor, Snoop Dog (akit totálisan hiányoltam a filmből színészként, hiszen neki múltja van már a filmiparban… ha negatív múlt is, de m…), és King Mez. És ők csak az élvonal.

A zenékhez olyan embereket kerestek, akikkel azelőtt Dre-nek már volt dolga, így elmondható, hogy Dr Dre és „gyermekei” uralják a film teljes egészének a hanganyagát. Hangulat elemnek a filmhez nagyon beüt, de önálló albumként kicsit gyengére sikeredett.

Ülj le, 5-ös!

Történetileg (amire nem véletlenül nem tértem ki, ezt LÁTNOD KELL!) közepesnek sorolhatnánk a filmet, túl sok új fogás nincs a skittekben, azonban a hangulat amit sugároz és átad a nézők számára, az érzés ami folyamatosan izgalomban tart minket miközben a Straight Outta Comptont nézzük elképesztő! (És nem hagyom ki a poént; felbecsülhetetlen!)

A látvány és a háttérben zakatoló beatek azok amik elviszik Gary Gray új filmjét a hátukon, úgyhogy a történettel, ha gyengécskének is érzitek ne foglalkozzatok, kaptok ezernyi más dolgot ami képes a vetítő teremben tartani titeket.

-Kese-