PS VITA – Ha nem lennél, ki kellene találni! – ezt is mondhatná a Sony az Uncharted: Goldan Abyss-nak, lévén ha nem lenne ez az ütős nyitócíme a PS Vitának, akkor mindenképpen ki kellene találniuk valamit helyette, ami legalább ekkorát üt. Pedig a Sony kézikonzoljára készült legújabb Uncharted kaland sorsa kétséges volt, lévén a PS3 címek fejlesztője, a Naughty Dog egy egészen másik címen, a The Last of Us-on dolgozik, így a Sony Bend fejlesztőcsapatára hárult a nem csekély feladat, hogy a PS3-as játékokhoz mérhető Unchartedet hegesszenek PS Vitára is. Vajon meg tudtak felelni ennek a rendkívüli kihívásnak?

Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, gyorsan mélyedjünk bele a sztoriba, amely ismét igencsak fontos része a játéknak. A Golden Abyss eseményei a legelső rész előtt játszódnak, és Drake kalandjai ezúttal Közép Amerikában kezdődnek, ahol egy régi haverja, Dante kérésére kutatnak ősrégi kincsek után. Drake persze hamar rá fog jönni, hogy jóval többről van itt szó, mint egyszerű kincsvadászatról, miután egy helyi forradalmár és kiskirály, Roberto Guerro emberei Drake életére törnek. Két tűzhacrc közben a két kincsvadász megismerkedik a csinos kalandornővel, Marisa Chase-zel is, aki hőseinkhez hasonló mesterséget űz.

A három – egymás iránt nem túl sok bizalmat tápláló karakter a kincsek kutatása közben ősi titkokat, a spanyol konkvisztádorokhoz kötődő 400 évvel ezelőtt véres események fedez fel. A Drake, Guerro emberei, Dante és Chase közötti gyilkos macska-egér harc közben hőseink egyre közelebb kerülnek a végső megoldáshoz, amelynek részleteiről természetesen semmiképpen sem szeretném lerántai a leplet.

Vissza a gyökerekhez!

Az egyik jelentősebb különbség a Golden Abyss és az előző részek narratívája és átvezető jelenetei között, hogy ezúttal hiányoznak a modern akciófilmeket idéző hajmeresztő jelenetek, helyettük viszont jóval több párbeszéddel találkozunk. Mivel a forgatókönyv most is elsőrangú, így a jól kidolgozott kataktereknek, illetve humorral és remek arcmimikával fűszerezett, jól megírt dialógusoknak köszönhetően én speciel nagyon bírtam a sztorit, de aki egy Unchartedtől inkább hihetetlen akciórészeket vár el az átvezetőkben és játék közben egyaránt, az elképzelhető, hogy csalódni fog a játékban. Az Uncharted bizonyos szempontból visszatérés a gyökerekhez: ezúttal a kalandozás, a tűzharcok, a sziklafalakon kapaszkodás, környezetünk felfedezése a hangsúlyos játékelemek.

Szó sincs azonban arról, hogy egy pillanatig is unatkoznánk, vagy ne szórakoznánk nagyszerűen játék közben! A Golden Abyss készítői például apait-anyait beleadtak, hogy a PS Vita képességeit maximálisan kihasználja a játék. Az érintő képernyőt folyamatosan használjuk: hegyoldalak, barlangok falain, romos épületek szélen kapaszkodhatunk meg és mászhatunk úgy, hogy a képernyő megfelelő részét érintjük meg, így akár előre megadhatjuk Drake-nek a követendő útvonalakat is. Emellett a touchscreent használva verekedni is fogunk, illetve puzzle kirakós feladatokat is megoldunk.

Ökölharc, vagy valamilyen speciálisabb interakció során a képernyőn megjelenő nyilakat kell ujjunkkal követni, a puzzle részeknél pedig ide-oda vonszolhatjuk, forgathatjuk a szétszakított kis papírdarabokat, amíg össze nem rakunk egy térképet, vagy más fontos ősi dokumentumot. Még ennél is frappánsabban használhatjuk ki az érintőképernyőt azoknál a részeknél, amelyeknél Drake egy fekete kréta és fehér papír segítségével különféle domborított felületeket örökít meg, úgy hogy, ujjunkkal dörzsölgetjük a képernyőt, amíg a 100%-osan meg nem jelenik az adott felület dombornyomata. Ehhez hasonlatos a tisztogatás művelete is: egy megtalált tárgyról le kell pucolnunk a dzsuvát, amíg teljesen tiszta nem lesz, hogy megnézhessük az ábrákat rajta.

No de nem feledkeztek meg a készítők a PS Vita hátső érintőképernyőjéről sem. Kötélen mászni például az ujjunk fel-le maszatolásával tudunk, de így tudunk például evezni is a sűrű dzsungelben lévő, gyorsan áramló folyóban, illetve a megtalált tárgyakat is ezzel forgathatjuk pucolás előtt. A hátsó érintőfelülettel kapcsolatos legnagyobb élmény számomra mégis az volt, amikor egy olyan titkosírást kellett megfejteni, amelyhez fényforrás kellett. Nem kellett tehát mást tennem, mint odamennem a kis asztalilámpámhoz, azt felkapcsolni és a PS Vitámat addig mozgatni előtte, amíg 100%-osan meg nem jelent rajta a titkosírás! Na itt találkozik valahol a szofteres és hardveres designer zsenialitása és kreativitása a kalandfilmszerű történet kiagyalójának fantáziájával. Pazar!

Elő a pisztollyal!

Persze nem lenne ez igazi Uncharted kőkemény tűzharcok nélkül. A fedezékből való tüzelés hasonlóan működik, mint a korábbi részekben és a PS Vita két analóg karjának köszönhetően nagyszerűen irányítható. Éppen ezért a megfelelő kihívás érdekében érdemes nehezebb szinten nekiindulni a játéknak, mert a normal egy picit túl könnyűre sikeredett, különösen veterán Uncharted, vagy TPS rajongóknak. Ahogy a korábbi, PS3-as részekben itt is érdemesebb lopakodni és csendben elintézni ellenfeleinket – már csak a Silent Ninja trófea megszerzése érdekében is.

Háttal álló ellenfeleinket az érintőképernyőn megjelenő ököllel intézhetjuk el halálos csendben és az ügyesebb játékosok akár 4-5 rosszfiút is semlegesíthetnek így, mielőtt beindulna a haccacáré. Amikor Drake-et már nagyon lövik, akkor a képernyő fokozatosan átmegy fekete-fehérbe: ilyenkor gyorsan biztos fedezékbe kell vonulnunk és megvárnunk, amíg ismét szép színes lesz minden. Nehéz szinten egyébként előfordul, hogy még fedezékből is kiszednek, szóval figyeljünk rá, hogy minél kevésbé lógjunk ki a tereptárgyak mögül.

Nem vitás: még mindig az egyik legszebb Vitás cím!

Olyan sokat beszéltem az irányítás és a tűzharc finomságairól, hogy az egyik leglényegesebb részlett felett eddig elsiklottam: az Uncharted: Golden Abyss grafikája lélegzetelállítóan gyönyörű – különösen handheld masinához képest. A dzsungelek, romvárosok hihetetlenül aprólékos kidolgozását, csak tökéletesen életszerű vízábrázolás múlja felül, de a Sony Bend csillagos ötöst érdemel a karakterek kidolgozása terén is. Az összes szereplő fizimiskája abszolut részletes és életszerű, arcmimikájuk dettó, ruhájuk pedig épp annyira realisztikusan gyűrött, koszos, vagy véres, mint ahogy azt a PS3-as címeknél is láthattuk – különösen Drake-nél.

Szinte már természetesnek az is, hogy az olyan apró részletekről sem felejtkeztek a készítők, mint amikor Drake a vízből kijön, akkor megfigyelhetjük, hogy ruhája csuromvizes. Egy szó mint száz: a 10/10-es grafika láttán tényleg olyan érzésünk van, hogy akár a buszon, vagy a metrón ülve is egy PS3-as szintű konzolt és játékot tartunk a kezünkben. Ehhez párosul a remek játékélmény, meg egyáltalán az a tény, hogy Unchartedezel a BKV-n! Kell ennél több?

-BadSector-