PS VITA – 2008-ban, PS3-on indult a furcsa kis „rongyember”, Sackboy karrierje egy hagyományos, ám annál mulatságosabb oldalnézetes platformjáték képében, a Little Big Planetben. Egy évre rá a rongysrácot a Sony régebbi „marokkonzolján”, a PSP-n is viszontláttuk, majd 2011-ben került boltokba a hivatalos második rész. Vitán felüli, hogy a Sony újabb marokkonzolos gyöngyszemén, PS Vitán is sem hiányolhatjuk a kis fickót, egy a gép különleges érintőképernyős és masina hátán maszatolós képességeit maximálisan kihasználó újabb kicsi nagy kalandban!

Na ezért érdemes PS Vitát venni! Az ilyen játékok bizonyítják, hogy mennyivel többet tud ez a kis masina, mint az Android telefonos játékok – csettintettem elégedett, amikor PS Vitán a Little Big Planet sokadik pályáján is átjutottam kis rongyhősömmel ugrándozva, kalimpálva, szaladgálva. Aztán rögtön utána egy jó nagyot káromkodtam, mert akkor vettem észre, hogy egy metrómegállóval túljöttem, annyira belefeledkeztem a játékba! Bizony, ennyire addiktív ez a játék…

Mi, hogy Super Mario?! Na hagyjál már…

És hogy mitől üt ekkorát ez az első blikkre hagyományosnak tűnő kis ugri-bugri játék? Annyi ötletet, játékmenetbeli újítást préseltek bele az LBP-be, hogy Super Mario és klónjai mind elbújhatnának szégyenükben. Na jó, ne bántsuk a derék pocakos vízvezeték szerelőt, elvégre az ő kalandjai is ott vannak a szeren (nem véletlenül akkora őrület a Super Mario mind a mai napig), de játékélményben nálam a PS Vitás LBP az igazi etalon ebben a kategóriában. Rengeteg példát említhetnék, hogy miért, halmozhatnám a pozitív jelzőket, de talán egyetlen kulcsszóval lehetne leginkább jellemezni az LBP okozta fantasztikus élményt ez pedig az innováció.

Játszottál már olyan platform címmel, ahol a képernyőn a környezetedben lévő tárgyakat tologatva, lökdösve, piszkálva tudtál előrejutni? Az akadályokat az érintőképernyőn, vagy a Vita érintős hátoldalán lökheted félre, tolhatod előre, lépcsőket emelhetsz kis hősöd számára, rögtönzött hidakat hozhatsz létre szakadékok felett és még sorolhatnánk a tömérdek lehetőséget. Sőt, gyakran még a gép elfordításával is megváltoztathatjuk a gravitációt, így tudjuk Sackboyt egy drótón lógva a képernyő egyik oldaláról a másikba juttatni.

Ez egy igen, igen, igen… furcsa világ!

A játékmenet innovációjához mérhetően a Little Big Planet az „elborult” (értsd: rendkívül eredeti és mulatságos) vizuális virág terén is igazi etalon – feltéve, ha vevő vagy az ilyesmire. AZ LBP világa kicsit olyan, mintha a steampunk stílust összeeresztenénk a Pixar mesékkel. A végeredmény egy egész egyedi stílusvilág, furcsa és gyakran kacagtató karakterekkel, szörnyekkel, környezettel. A játék sztorija szerint az egykoron boldog Carnivalia világában járunk, melyben egykoron a Puppeteer („Bábjátékos”) nevű rejtélyes figura szórakoztatta az embereket.

Ahogy viszont a Puppeteer magányossá és szomorúvá vált, egyre dühösebbé vált és elveszítette uralmát saját lényei és „attrakciói” felett. Carnivalia világából kiveszett a boldogság és a káosz tette be a lábát, amelyet az „üresek” inváziója okozott. Ki más mentené meg a világot a teljes sötétségtől, mint a Sackboy? (Egy ilyen Sackboy nálunk is elkélne…)

Csináld magad!

Ami az alapjátékon is messze túlmutat az tömérdek felhasználók által kreált tartalom lehetősége. A játékosok ugyanis saját maguk hozhatnak létre furmányosabbnál furmányosabb, mulatságos pályákat, amelyeket aztán bárkivel megoszthatnak WiFi-n, vagy 3G-n keresztül. A kis Sackboyt pedig tömérdek ruhába, jelmezbe, álarcba bújtathatjuk, vicces kalapokat húzhatunk a fejére, hatalmas pápaszemet aggathatunk rá, vagy olyan szakállat, amitől úgy néz ki, mint a saját rongybaba nagyapja.

Te rongyos élet!

A Little Big Planet nemcsak a sorozat újabb gyöngyszeme, hanem az egyik legjobb cím is PS Vitára. Maximálisan kihasználja a hardver játékos funkcióit, így az Uncharted és a Gravity Rush után ez a harmadik olyan exkluzív cím, amely kihagyhatatlan a gép tulajdonosainak. Bár a Vita eladásai nagyon döcögősen indultak és az eddig gazdára talált 2.2 millió példány (június 22-ei adatokról beszélünk) sem olyan hihetetlenül meggyőzőek, de ha még sok ilyen cím kerül a boltokba, akkor a Vita hosszútávon egyértelműen ugyanolyan sikert arathat, mint őse, a 2003-ban megjelent és mind a mai napig kultivált PSP.

-BadSector-