PS VITA – Amikor már az ember könyökén jön ki a sok üsd vágd nem apád, lőjünk mindent darabokra és pusztítsuk el azokat kik  az utunkba kerülnek  játék, akkor ezek után mindig szinte felüdülés kezükbe kaparintani egy olyan darabot ami a nemes egyszerűséggel  kreativitásra és pusztán az élményre hajaz. Lehet, nem robban akkorát, de mégis el lehet tölteni vele néhány kellemes órát. Nos, a Murasaki Baby ilyen lett.

Amikor elsőnek kipróbáltam a kis fordított fejű lányka kalandját, néztem magam elé és nem tudtam hová tenni. Főszereplőnk egy csöpp hölgy, aki arra ébred hogy  sehol nem találja anyukáját. Kiscsaj létére  sokat nem habozik. Elindul tehát megkeresésre egy olyan elmeroggyant, fejtörőkkel teli és sötét 2D-s világban, mely első ránézésre leginkább a Tim Burton féle képi világra emlékeztet minket, gamereket.

Nem a hagyományos úton

Tehát. Adott a főszereplő, és az elég gyenge  sztori. Nézzük mi fán terem eme játék kezelése.  Itt csak a leglényegesebb pontokra fogok kitérni. A Ps Vita felületének köszönhetően nem tartozik abba a hagyományos kategóriába melyet idáig megszoktunk. Ugyanis karakterünket  kezénél fogva kell vezetni, melyet csak akkor tudunk kivitelezni, ha a képernyőn folyamatosan húzzuk az ujjunkat. De nem csak Baby irányításánál van így.

Elég sokszor feltűnnek tereptárgyak, melyeket szintén csak akkor lehet elmozdítani, ha rendületlenül tapizzuk a kijelzőt. Ami néha elég kényelmetlen tud lenni. A 2d-s oldalra mászkálós játékokra jellemző a változatos háttér. Ez most is jelen van, viszont annyival megbonyolították a dolgot, hogy ezeket kihasználva és a hátsó pad érintésével előhozva lehetséges megoldani néhány egyszerű fejtörőt.

Bizony, mivel a Murasaki Baby alapjába véve logikai játékként szerepel a PS Vita felhozatalába.  Ahogy haladunk előre, úgy nyílnak meg az újabb területek, amiből következik, hogy bővül a feladványok listája. Mendegéltem egy teljesen zöld színű, csápokkal teli környezetben, majd egyszer csak kisebb szakadékhoz érkeztem, melynek átjáróját egy Babyhez hasonló karakter tartotta a túloldalon.

Előhívtam egy szép piros hátteret, ahol  dobozokból  rugók segítségével rémisztő fejek ugrottak ki. Rosszakarónk elengedte a rámpát, én pedig boldogan átsunnyogtam a másik oldalra. Kicsivel ezután bekóstolt néhány repülő gémkapocs, kiket egyszerre elfújtam magam elől, mivel hátam mögött a szélmalmok tették a dolgukat. A logikai fejtörők inkább érdekesnek bizonyultak mintsem nehéznek vagy bonyolultnak.

Repül a Murasaki lufi, ki tudja hol áll meg?

Ami viszont igazán tetszett azok Baby reakciói. Mivel ő egy apróság ezért olyan tulajdonságokkal is rendelkezik.  Ha elengedi a lufiját, ( Ami egyébként az életet jelenti. Ha szétdurran, Game Over ) sír, amikor visszakapja,  örül.  Abban az esetben ha számára ismeretlen dologgal áll szemben retteg. Amikor átugrik egy kisebb méretű  szakadékot, ugrál és büszkén vigyorog.  Párbeszédekre inkább ne számítsatok. Persze nem is lehet, hiszen egy gügyögő csöppség a főszereplő.

Grafikailag senki ne számítson nagy áttörésre. Inkább nevezném átlagosnak, mint jónak. Maga az animálás viszont kifejezetten jóra sikerült. Nem tudtam belekötni. Minden a helyén van. Ami mégis kicsit egyedivé teszi az inkább a játékmenet. Nem pörgős, de unatkozni nem fogtok. Talán ez menti meg az egészet.  Zenei aláfestésről gí kerek egészében nem tudok nyilatkozni, mert ezt inkább hangokkal kárpótolták. Igaz jól sikerültek, de egy idő után teljesen monotonnak fognak tűnni.

Kiknek ajánlom a Murasaki Baby-t? Akik szeretik a logikai feladványokat, változatosságra, könnyed kikapcsolódásra és totális agyzsibbasztásra  vágynak.

-Parzifal-

Kiadó: SCE Australia, SCEI, SCEE, SCEA

Fejlesztő:Ovosonico

Stílus: puzzle

Megjelenés: Szept. 16, 2014