SPOTIFY – Tekintettel arra, hogy a Spotify TOP-listáját továbbra is vezeti a brit énekesnő, és persze arra is, hogy rohamosan közeledik harmadik nagylemezének a megjelenése előtúrtuk nektek (bár nem nagyon kellett keresni sem) az eddigi produktumait Hereford csodájának, Ellie Gouldingnak. Az 1986-ban született szőkeség tör felfelé akár a talajvíz, és sokakkal ellentétben, mi a PS4Pro-nál azt is tudjuk, hogy ez nem a Szürke Ötven Árnyalata című film főcímdalának sikere miatt történik. Mindenesetre az biztos, hogy az On my Mind hatalmas sikert aratott a Spotify Top 50-ben.

Ellie Goulding elég gyakran jelentkezik újdonságaival, így mindig van mit szemezgetnünk a részéről. A 2010-ben megjelent Lights című albumával ugyan nem vette le a zenerajongókat annyira a lábáról mint ahogyan azt előre elképzelte, azonban lendületéből egy cseppet sem veszítve 2012-ben kiadta második nagylemezét (ami egyébként igazán nagyra sikeredett) a Halcyont, ami hasonlóan a címadó „Jégmadár” állathoz fagyos hangulattal érkezett. A hideg bár érzelmileg már-már túltöltött nagylemez meleg fogadtatásban részesült, a rajongók is, a kritikusok is szerették, mivel ez tükrözte a legjobban Ellie Goulding stílusát.

„A Stílus Maga”

Vannak olyan előadók a nagyvilágban, akiket időnként érthetetlen módon rajonganak körbe az emberek. A saját stílus hiánya, a plágiummal felérő idea tolvajlások mindennaposak, mégis egy-egy énekes meglovagolva mások sikerét jut egyre előrébb a hallgatottsági listákon, mígnem csak egyszer a Spotify top tetején találja magát.

Ugyan Goulding kisasszonyt még véletlenül sem lehet plágiával vádolni, viszont az tény és való, hogy tényleges saját stílusa sohasem volt. Ha nagyon megfigyeljük az általa használt motívumokat, zenei elemeket akkor összesen három előadót sikerül megnevezni, akik jóval az énekesnő előtt futottak, és stíluselemeik gyakorta feltűnnek az „Ellie releasekben”.

…Méghogy feltűnnek. Uralják a lemezeket, de ez már azért sem hatalmas katasztrófa, mert ugyan rengetegen buknak bele a különböző stílusok vegyítésébe, Ellie Goulding hihetetlenül jól használja ezeket. Egyesíti az izlandi Björk stílusát Kate Nash elemeivel és mindezt megfűszerezi Lykke Li bohóságával ami remek összhatással jár. Persze több mint valószínű, hogy ha ezek az elemek más által lettek volna ötvözve nem mutatnának ilyen jól, de Ellie hangfekvése, tehetsége adott ahhoz, hogy ezen előadó stílusjegyeit összemixelve egy remekül csúszó turmixot állítson elő a hallgatóságának.

Jégmadár

Ellie Goulding sikerének kulcsát kutatva tehát ráleltünk a sokoldalúságára, az összeeszkábált stílusára amik képesek voltak őt a listák élére helyezni. Mindez mellett persze más dolgok is közben jártak a sikertörténethez, többek között a remekül dolgozó háttérmunkások, akik a dalok hangzásvilágáért felelnek. A Szürke Ötven Árnyalatában megismert Love Me Like You Do fantasztikus atmoszférával jelentkezett, aminek a sűrűjét csak részint adta az énekesnő jogosan elismert hangja, a másik részért a producerek voltak a felelősek. Remek munkát sikerült végezniük, de nem csupán ezzel a dallal. Calvin Harris-el folytatott közös munkája is tökéletesen megállta a helyét az iparban, sőt, úgy vonzotta az addig Ellie-t semlegesen kezelő embereket az énekesnő rajongótáborába akár egy túltöltött elektromágnes.

Idővel… Akár a jó bor

Ahogy az énekes felett jártak az évek, és folytonosan taposta ki a saját útját a zenei életben, úgy vált eszkábált stílusa egyre csak kifinomultabbá, elismertebbé, mígnem az utolsó megnyilvánulásai a csapból is folytak a megjelenésüket követően. Nem csak a rádiók adták folyamatosan, de az internetes lejátszások is azt bizonyították, mind a youtube-on, mind pedig a zenei platformokon, hogy igencsak felkapott előadó emelkedett ki az „alig ismertek” közül. Ugyan a 2012-ben megjelent Halcyon nagylemezt követően már nem egyszer szerepeltette magát a nagyközönség előtt, most, három évvel az utolsó nagydebüt óta újra jelentkezik, méghozzá a Delirium-al.

Nyugatról derűs idő várható

Az eddigiekben általunk górcső alá vett popzenészek közül, bátran merem állítani, hogy egyik sem ér fel azzal, amit Ellie képvisel a zenei szférában. Amíg a legtöbb populáris előadó a divatot szorosan követve igyekszik folyton előrébb jutni a top listákon, addig Goulding a divatra – azért nem szó szerint – fittyet hányva adja ki alkotásait. Ez alatt azt értem, hogy tőle senki nem várhatja el, hogy évente jöjjön egy nagylemezzel, minden második évben pedig tűzdelje ki a naptárat a single megjelenéseivel, mivel ha el is várnák tőle Ellie nem hajlana a teljesítésre.

Azon kevés zenészek közé tartozik, akik csak akkor alkotnak, ha van mondanivalójuk, kizárólag akkor tesznek le az asztalra produkciót, mikor van is mit oda tenni. Vele ellentétben nagyon sokan a kényszer, a remélt bevétel hatására dobálják a hallgatók elé a minősíthetetlenül elfucserált divat pop termékeit, amik minden kritikán aluliak. Az eddig hallott dalok után szinte biztosra vehetjük, hogy Ellie Goulding hamarosan megjelenő albuma újfent sikereket arat majd a listákon.

 

Divatosan kellemes

Bár mint ahogy azt a Spotify rovat többi irománya mutatja, tőlem rettenetesen messze áll a divatba görcsösen kapaszkodó pop-zenei műfaj, mégis azt tudom mondani, hogy Ellie Gouldingnak épp ott sikerült megfognia, ahol kellett. Képes volt elhitetni velem, hogy amit hallgatok az nem csupán egy újabb siker-hajhász produktum, hanem egy tényleges mondanivalóval felruházott alkotás aminek jóval több létjogosultsága van az iparban, mint a kortárs zenészek ezen szférájából való Rachel Platten, vagy mint Selena Gomez alkotásainak. Az On my Mind pedig egész biztosan megérdemelten került fel a Spotify TOP 50-be.

-Kese-