MOZI – Matt Damon folyvást megmentésre szorul. Időnként már az is eszembe jut vele kapcsolatban hogy képtelen az önálló életre, de soha nem hittem volna, hogy a Ryan közlegény megmentése után még egyszer hasonló atrocitás éri majd, mint Steven Spielberg világháborús sikerfilmjében. Azonban tévedtem. Ridley Scott újfent kiszolgáltatott helyzetbe keverte a színészt, ám ezúttal nem a frontra helyezte, hanem egyenest a Marsra!

Rengeteg hasonló tematikájú filmmel találkozhattunk az elmúlt időszakba, mint a Csillagok között, vagy épp a Gravitáció és bánatosan figyelgettem azon blogokat ahol ezen produktumokhoz próbálták jó előre hasonlítgatni a Mentőexpedíciót, holott az, teljes mértékig más stílust képvisel. Még ha science fiction is mind, mégis olyannyira eltérnek egymástól, hogy már erkölcsileg is bűn összehasonlítani őket. Mindegyik remek a maga nemében és ezt így el kell fogadni.

Dicső Scott

„Minden film amihez Ridley Scottnak köze van aranyba öntetik.” Mondta ezt egy jó barát miközben a mozihoz igyekeztünk már pár nappal azelőtt megvásárolt jegyünkkel a Mentőexpedícióra. Kétség sem fér hozzá, a film már jóval a megjelenése előtt megragadt bennem, így tűkön ülve vártam, hogy beülhessek a moziba. Az utolsó pillanatokig gyermekded mosollyal az arcomon vártam, hogy fény törjön elő a vetítőből a vászonra.

Abban a szent pillanatban pedig mint villámcsapás hasítottak belém a lehetséges problémák a filmmel kapcsolatban, szép felsorolás módjában. Sokféleképpen el lehet tolni egy Marson játszódó sci-fi filmet, gondoljunk csak bele hogy miként is nézett ki a Mars a Vörös bolygó című moziban. Félő volt hogy nem figyeltek eléggé oda a vizuális effektekre, vagy hogy pontosan a megjelenítésbe fektetett hangsúly a karakterek felépítésének, vagy a történetnek fog ártani. Rettegtem attól, hogy a javarészt általam kultivált szereplőgárda (kiváltképpen Michael Pena) nem kapják meg a megfelelő karakter kidolgozást így „üres szkafanderben” korzózzák végig a filmet.

Viszont szerencsére Ridley Scott mint mindig, ezúttal is gondosan ügyelt a részletekre. A képi világ amit kiépített a Marson, a hajón, és épp úgy a NASA helyszínein pokolian jól néz ki, és a karakterek is szépen aprólékosan kidolgozottak, ahogy azt elvártuk. A fő-karakter Mark Watney akit Matt Damon alakít egy humoros mégis ízig-vérig „emberi” figura. Nem egy eposzi hős, mindössze egy szerencsétlen botanikus aki a Marsi kiruccanás során ott ragad a vörös bolygón. Az ő karaktere olyan mélységig felépített, hogy az már hihetetlen, minden döntése, de még a gondolatai is alátámasztottak jellemével. Ez a kiegyensúlyozottság pedig mindig képes levenni a lábamról a Ridley Scott által jegyzett filmekben.

Egér a Marson helyett: Damon a Marson!

Kitérve a szereplőgárdára remek színészeket kaptunk ismételten. – Nem összehasonlítás végett de akkor is megjegyezném, hogy a sci-fi világában úgy tűnik rájöttek a neves készítők, hogy a legsemmitmondóbb történetet úgy lehet a legjobban eladni, ha a lehető legjobb színészeket pakoljuk a főbb szerepekbe. Ettől vált értékelhetővé, (na meg ama esetben az IMAX-től) a Gravitáció, de szerintem a Csillagok között sem állta volna meg a helyét ha nem kapja meg a kellő húzóneveket. – Ez a helyzet a Mentőexpedícióval is.

Kate Mara és Jeff Daniels egyszerűen fantasztikusan hozzák a rájuk szabott karaktereket. Utóbbi úriemberen nem egyszer lehidaltam, egy pillanatig sem tudtam nem komolyan venni. Sean Bean és Kristen Wiig határozottan előrébb léptek számomra a Mentőakcióval mivel még egyszer sem láttam őket ekkora átéléssel játszani. Jessica Chaistain pedig minden pillanatában azon van hogy elvarázsolja a nézőket. És elértünk a lényeghez, a mellékkarakterek „Boss”-ához, Michael Pena-hoz akiről nagyon sokáig azt hittem, hogy csak díszítő elemként, amolyan dekorációként van jelen a filmben, azonban a játékidő végén rájöttem, hogy minden cselekedete, minden elsütött poénja elősegítette a karakterek jellemének bemutatását.

A főszereplő pedig Matt Damon. Több ezelőtti kritikában utaltam már arra a semlegességre amit az ő neve hallatán érzek. Egyszerűen mint színész engem sohasem volt képes Damon megfogni, ezidáig. Persze azt egy pillanatig sem állítom, hogy kiemelkedőt alakítana a Mentőexpedícióban, de ezúttal már azt is megkockáztatom, hogy érzéseket is közölt az arca, nem úgy mint teszem azt a siker szériájában, a Bourne filmekben, vagy épp’ a Fertőzésben. Ugyan mind két megemlített produktum értékelhető volt, viszont semmiképp nem Damon színészi játéka miatt. A Mentőexpedícióban viszont Matty kifejezetten jól hozza a karaktert, időnként komolyan dőltem a röhögéstől a megnyilvánulásai miatt.

Homokszemek között

A történet szerint egy marsi expedíciót veszélybe sodor egy –ugyan előre jósolt, de felgyorsult – vihar, így kénytelen a NASA kutatótisztje lefújni az akciót. A hajóra való visszatérés során azonban befut a „várva-várt” vihar és magával sodorja a Matt Damon által alakított Mark Watney-t, akit ugyan próbálnak társai felkutatni de a vihar túl veszélyessé válik, így kénytelenek elhagyni a bolygót. Hátrahagyva társukat visszaindulnak a földre, ahol a pórul járt botanikust halottá nyilvánítják.

Szerencsére a jól képzett, talpraesett férfi sikeresen túléli a balesetet és minden erejével azon van, hogy kiépítse a létfenntartáshoz szükséges „otthont” a 4 év múlva érkező, következő marsra szállásig. Miközben pedig eltökélten küzdd az életben maradásért egy műholdnak sikerül lefotóznia őt, így a földön tudomást szereznek az „űrkertész” túléléséről. Azonnal megkezdik a megmentésére irányuló expedíciót.

Damonian jól néz ki

Mivel sokféle elrettentő példát láttunk már a Marsról és az ilyen téren elkészített filmekről így muszáj megjegyeznem, hogy témájában ez egy kiemelkedően jó alkotás. A bolygó felszín remekül van ábrázolva, a fenti körülmények a lehető legembertelenebbek és ezt remekül képes átadni a film a nézőnek. A kiszolgáltatottság érzete, amivel a Gravitáció is játszott teljesen rátelepszik a közönségre és mindenki lélegzetvisszafojtva figyeli az eseményeket. Voltaképpen egyetlen pillanatig sem tudtam a képi-hangi világába belekötni a filmnek.

Balanszos, ahogy kell!

Annak idején a szintén Matt Damon szereplésével megjelent Fertőzés című film oltári sikeres lehetett volna, ha nem egy komor síkságot képviselt volna a hangulata. Az akkor világot fenyegető hyper-szuper-influenzát bemutató mozi egy pillanatig sem enyhített a halált-véget sugalló atmoszféráján, így túlzottan is őszinte, drasztikus és brutális lett ahhoz hogy kellemes emlékkel gondoljunk rá.

A Fertőzés csupán azért jutott eszembe, mert így a legegyszerűbb szemléltetni, hogy mi az amit remekül használtak a Mentőexpedícióban. Amíg az említett katasztrófa film egy pillanatra sem hagyja hogy az ember derüljön, vagy reményt lásson kiszolgáltatott helyzetéből a játékidő végéig, addig a jelenlegi témánkat szolgáltató sci-fi tökéletesen manőverezi a hangulat űrsiklóját a teljesen kiszolgáltatott komor hangulat, és a humoros életvidámság között ami átsegíti a nézőt a szorult helyzeteken.

Ez azért fontos, mert ha kimaradt volna a Matt által megszemélyesített Mark jelleméből a humor, az élethez való ragaszkodásnak egy ténylegesen vicces ágazata, vagy épp Michael Pena nem lett volna jelen akkor a Mentőexpedíció ugyanabba a hibába esett volna mint anno a Fertőzés, és önmagába omlott volna, ahogy a megtekintők is. De szerencsére Ridley Scott a helyén kezelt mindent így egy remekül megkonferált Science-Fiction a jussunk a mozijegyért, ami egyszerre szórakoztató, megható és vérpezsdítő. Az akció-dús jelenetek között folyton be-bekerül egy poén, a dramaturgiát is ezzel oldják, hogy ne depressziósként kelljen távozzunk a vetítőteremből, viszont a humorból sincs több a kelleténél. Egyszerűen tökéletesen kiépített az egyensúly.

Szőrszálat elém, had hasogassam

A rengeteg pozitívum mellett azért had kössek bele egy két dologba, hiszen hát ez a hálátlan dolgom. Csak az őszinteség kedvéért, ha esetleg (nagyon ne) netalán egy ilyen incidens történne a való életben abban bizonyosak lehetünk, hogy nem így történnének a dolgok. Mindannyian tudjuk, hogy egy űrutazás mekkora pénzeket emészt fel (dollár milliárdokat és még ez is szolid megfogalmazás), és nehogy elhiggye bárki is, hogy azon-nyomban indítanák a következő űrtaxit, hogy a pórul járt botanikusokat összeszedegessék a galaxisból. Egyszerűen nincs kerete egyetlen szervezetnek erre, így ezen a téren a film egy cseppet sem őszinte. Világhíressé válik a fent-ragadt főszereplő, miközben a NASA minden eseményt nyilvánosságra hoz, percről-percre ha éppen nem élő adásban közli a híreket. NA DE TUDJÁTOK MIKOR TUDNÁNK MI ARRÓL HA ILYESMI TÖRTÉNNE? (Vagy ha esetleg történt már….) Soha. Mégpedig azért mert a közvélemény nyomására kénytelenek lennének a cseresnyétlenért menni. Egy emberi élet pedig nem ér milliárdokat.

A másik probléma (bár ez már csak a vicc kedvéért), a film első felében található. Minimális Spoilerezés mellett fogok beleveszni egy 3 másodperces vágásba, na de KI bánja? A szerencsétlenül járt Mark nemsokkal az incidens után csepp új otthonában üldögél egy számítógép előtt és műholdas élőképen követi a kint tomboló vihart. Mindeközben ecseteli hogy nem képes kapcsolatba lépni az otthonával, a NASA-val. Köhömm… Ugyanezen műholdról harminc perces késéssel kapja az adást a NASA!!!! Hol itt a gond?

Le az agancsokkal!

A film nagyszerűre sikeredett, Ridley Scott újra ütős filmet alkotott. A színészek kimagaslóan teljesítenek, karaktereik aprólékosan kidolgozottak. A látványvilág és a rögzített hanganyagok, ide sorolva a dialógusokat is mind remekek, a hangulat elképesztő és magával ragadó. Egyszerűen nagyon nehéz hibát találni a Mentőexpedícióban, így nem is próbálkozok tovább, hanem csak nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

-Kese-