TESZT – Én már meg se lepődöm a Koei Tecmo azon húzásán, mely egy adott sorozatuk újraszámozását illeti. Aki kíváncsi rá nézzen utána, mert felsorolni is hosszú lenne a címeket. Ez persze nem jelent akkora nagy problémát, mert amíg a nagyérdemű közönségnek tetszik, addig nem hiszem, hogy változtatnának rajta. Persze ne a cím döntsön róla, ezért bele is vágok a katanák sűrűjébe.

A feudális Japánba játszódó kisebb RPG elemekkel megtűzdelt akció kaland idén februárba jelent meg a felkelő Nap országába, és rá több mint fél évvel debütált az európai változat, egészen pontosan 2015 október 2-án. Még mindig jobb, mint soha, mert már a sorozat rajongói vérző szemekkel és nodachi-kal felfegyverkezve akarták ostrom alá venni a kiadó székházát.

Minek nevezzelek?

A Samurai Warrioirs 4-II-őt nem lehet folytatásnak, remasternek, DLC-nek, vagy kiegészítőnek illetni. Leginkább egy csiszoltabb, élénkebb kiadásnak hívom plusz extrákkal. 9 helyett 13 választható harcos áll rendelkezésre, akik a korábbi epizódokból nagyon is jól ismertek, hiszen elég nagy közönség kedvencnek számítanak. Rajtuk kívül bemutatkozik Naomasa, aki viszont teljesen újoncnak számít. Mivel új szereplők is felvonulnak, így a meglévő régiek mellett, a frissen belépők új történeteket hoztak magukkal.

Játékmenete ugyanaz, mint az előző részé. Egyszerűen csak ki kell iktatni mindenkit aki az utunkba kerül. Ez leginkább a tömegével ránk zúduló ellenfelekbe fog megnyilvánulni, melyek végén egy-egy boss fog csatlakozni a csetepatéhoz. Itt mintha kicsivel gyorsabban pörögne az akció és szerintem többen is támadnak. Elsőnek úgy tűnik, csak menni kell előre, de a gördülékenyebb összecsapások érdekében igenis kötelező lesz a fejlesztés, ugyanis néha bele lehet majd botlani taktikát igénylő ütközetekbe.

Mintha igazi szamurájjá változtam volna. Összpontosítanom és határozottan erősödnöm kellett a keményebb ellenfelekhez. Nem kell nagymesternek lenni ahhoz, ha el akarja magának sajátítani ezt a féle harcrendszert, de oda kell figyelni az ütés, vágás kombinációk bevitelére és a kitérésekre.

Aki kardot fog, kard által vész el

Nem tudom minek, de nagyon picit csiszoltak a grafikán, így élesebb, színesebb képet fest. Viszont képi világa még mindig nagyon tetszetős. Iszonyat mennyire magával ragadó tud lenni a színek és formák tömkelege. Kiegészült a történet. Végre magyarázatot kapunk arról, hogy a játékba szereplő karakterek, tábornokok honnan jöttek. Kik ők valójában és mi a céljuk. Milyen utat tettek meg addig, amíg kis világukba előre nem törtek. Persze itt is a XVI – XVII. század béli feudális Japán történelem alapján nyugszik a sztori, de tényleg csak épp hogy súrolja azt.

Gonosz hadurak, összeesküvés elméletek, és végelláthatatlan kombók várnak azokra kik az új rész megvásárlása mellett döntenek. Frissítették a talent ( ha lehet egyáltalán így nevezni ) rendszert. Beépítettek egy apró sklii fát ahol felhalmozhatjuk a begyűjtött fegyverek tulajdonságait és egyesíteni lehet őket. Ha már nagyon benne lesztek itt akár röpke 20-30 percet is el lehet tölteni. Na most. Ez így elég betegen hangzik, de igaz. Visszaköszön a Free mode, ahol a megszerzett karakterekkel újra neki lehet állni a Story mode-ba fellelhető helyszínek újratisztításának. Viszont ennél jóval érdekesebb lett a Survival mode, melyben a harc egy klausztrofóbiás érzést keltő véget nem érő kastély falain belül zajlik.

Itt a kiválasztott karakterünk ellen jóval többen támadnak, és úgy felgyorsul az akció, hogy alig bírtam ép szemmel követni. A térkép jóval kisebb, illetve nincsenek zavaró párbeszédek, melyek a történeti ágba olyan gyorsan peregnek le, hogy nem lehet még elolvasni se őket. Ennyire azért nem kellett volna sietni.
Zeneileg kicsit jobban odafigyelhettek volna, mert néha elég érdekes számomra, amikor a régi fülbemászó japán hangszereket felvonultató szólamok mai modern elektronikus vonásokkal vannak vegyítve. Elsőre fura volt, de külön hallgatva őket igen jóra sikerültek.

Nem mind arany, ami fénylik

Most vettem észre hogy eddig semmi rosszat nem írtam a játékról, tehát a zárás előtt itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Hiába az újradolgozott kiadás, sajnos vannak hibái. Túl monoton lesz egy idő után. Néha unalmasnak nevezhető, de valahogy mégis vannak benne olyan pontok melyek ha kicsit is, de átlendítenek az egysíkú menetelésen. Egyedül az újonnan behozott szereplők története miatt érdemes beszerezni, de csak akkor, ha tényleg valaki nagy rajongója ennek a sorozatnak és stílusnak.

Mint ahogy már feljebb írtam nagyon gyorsan peregnek a kaszabolások közti párbeszédek. Alig lehet elolvasni őket. Előjönnek és már tova is szállnak mint a hópehely ami elsőre érkezik le a még melegebb talajra. Igaz a képi világot dicsértem, de grafikailag már kezd elavult lenni. Megértem hogy a PS Vita miatt nem erőltették túl magukat, de akkor is. Legalább a PlayStaton 4 verzióra szánhattak volna még időt. Éppen hogy súrolja a határt. Legközelebb már ennyi nem lesz elég.

-Parzifal-

Kiadó: Omega Force

Fejlesztő: Koei Tecmo

Stílus: hack ’n slash

Megjelenés: 2015. október 2.