TESZT – A PlatinumGames idén nagyobb tempóra kapcsolt, ennek az első eredménye az első generációs Transformers karaktereire építő Devastation. Ezt a játékot úgy jellemezném, hogy rövid, de mégis finom „ennivalónak” mondanám…

A játéknak a már-már szokásos előtörténete van: a hivatalos bejelentés előtt kitudódott, hogy a japán PlatinumGames dolgozgat valami alakváltós robotos bunyó/lövöldén. Így nem nagyon lepődtünk meg a lelepleződésnél. Én mondjuk egy kicsit igen a produceren, ugyanis Atsushi Kurooka kapta eme feladatot. Legutóbbi munkássága a The Legend of Korra volt, ami szerintem korrekt lett. Ezt elmondanám a mostani játékáról is!

G1

A Transformers Devastation az 1980-as évek első generációs alakváltóira épít… meg persze a figurákra, mert akkoriban nagy keletje volt. Ennek ellenére nem baj, ha nem nagyon ismerjük a franchise-ot. Ehelyett kapásból a kellős közepébe dob minket a játék. Ez elég gyakori a PG játékoknál. Max Anarchy/Anarchy Reigns, Vanquish, Metal Gear Rising, Bayonetta – ha ezek valamelyikével játszottunk, már lehet sejteni, hogy mire számíthatunk az Autobotok és az Álcák küzdelmében.

A Devastationben az öt Autobot közül választhatunk, akit „elvihetünk egy körre” (legtöbbjük esetében szó szerint, ugyanis járművekké alakulhatnak át, amelyet a kivégző mozdulatok során is használhatunk). Optimus Prime, Csatár, Űrdongó, Mogorva és Kerék közül választhatunk: bár számunkra nem mond sokat, kifejezetten pozitívumnak nevezném, hogy az eredeti szinkronstáb bevállalta a játékban a hangokat!

De visszatérve a karakterekre – van különbség a stílusuk között. Optimus fővezér a közelharcra összpontosít, a végén kamionként nekirongyol az ellennek, de például Kerék a nagyobb távolságokkal kapcsolatban tud jobban támadni. Az óvatosabbaknak ő lehet a jó választás.

Üsd, vágd, nem apád… vagy lődd

Könnyű-, és nehéz támadások, kombók, eszméletlen tempó, variációk a küzdelmekre, lőfegyverekkel is megszórva. Ha a harcot így kéne jellemeznem, nem nagyon térnék el a valóságtól – valami brutálisan dinamikus a Devastation során a bunyó.

Ez mondjuk azért is lehetséges, mert a PG egy cel-shaded grafikai stílusra ment. És ez mégis jól áll a játéknak! (Ráadásul szerintem emiatt is tudták PS3-ra is fejleszteni eme címet.) Nem is akar egy teljes árú AAA cím lenni, ehelyett 50 dollárért vesztegetik PS4-en, ami egy tizessel olcsóbb a megszokotthoz képest.

És a védekezés? Arra is lesz lehetőségünk, ugyanis a támadások elől el tudunk ugrani, ami egy jó kis slo-mo effektet is bedob a mixbe – ám néhol talán egy picit kevésnek éreztem ezt, nem egyszer volt az, hogy a kombóm végetért, mert a fenébe, kifogytam az időből. Pedig a kombók jók.

Loot!

A játékban lehetőségünk van lootolni. Az elszórt mellékküldetések során ezek segítségével jobb fegyvereket szerezhetünk – és őszintén, néhol kell is a jobb stukker, meg a fejlődés. Összesen négy lehet nálunk, és nem egy jön olyan stattal, aminek hasznát vehetjük: főleg a kábítás volt az én kedvencem. Egyszerűen jó, ha egy-két bossfightnál is (igen, az Álcák közül lesz pár ismerős alak) be lehet ezt vetni. Ja, és a fegyvereket is eldobhatjuk, hogy ráapplikálhassuk valamelyik másikra, így erősítvén azt. Máshogy is fejlődhetünk, mégpedig a T.E.C.H segítségével – ezek passzív képességet adnak hőseinknek, bár a minijátékot szoknom kellett, amik előjönnek, miután egy rakat kreditet költünk T.E.C.H-re.

Jó, jó, jó, de bakker, már vége!?

A Transformers Devastation legnagyobb problémája a hossz. Nekem kb. öt óra és huszonhárom perc volt ennek végigvitele, ami… azért nem olyan sok. Szerencsére a hét chapterben van újrajátszhatóság, hiszen bármelyik Autobottal nekieshetünk újra (ez egy másik hiányosság: Álcákkal nem játszhatunk, lehet, hogy talán nem is véletlenül), illetve a challenge mód is vár ránk. A rövidséget a történet sem nagyon támasztja alá: Megatron, az Álcák vezére egy olyan erőre lel, amellyel átalakíthatja a Földet – valami ilyesmi volt szerintem alapból a G1-ben. Igen ám, de gyorsan eljutunk a probléma kellős közepére.

A másik problémám az lenne, hogy a gyors hack ‘n’ slash tempónál néha már egy picit követhetetlennek tűnt a Devastation. Néhol sok volt az ellenfél, főleg, amikor a kisebb Insecticonok is beléptek a meccsbe.

Várjunk még vele

Ennek ellenére én azt mondom, hogy ez egy korrekt játék… de nem ennyi pénzért. Ha féláron kínálják majd (azaz úgy 25-30 dollár környékén), akkor annyit viszont bőven megér! A stílusos grafika és játékmenet (amely azért bőven merített a többi PG játékból – még a „rage meter” is ott van!) mellé egy becsületes audió járul, csak sajnos gyorsan végetér, illetve helyszínekből is elég kevés van.

Az S rank (itt is pályánként kapunk értékelés, valahogy úgy, mint a Metal Gear Rising esetében) és a nehezebb szinten történő teljesítés a kihívásokkal együtt viszont azért újrajátszhatóságot nyújt. Atsushi Kurooka és csapata a Korra után fejlődött – ha így haladnak, a harmadik játékuk már elég komoly lesz!

-V-

Kiadó: Activision

Fejlesztő: PlatinumGames

Stílus: Hack ‘n’ slash, beat’em up

Megjelenés: Október 6, 2015