TESZT – Október 21, este hét óra. Még mindig kavarognak a fejemben a gondolatok. Tudom, hogy ez a játék talán korszakalkotó lett. Tudom, hogy ez a finálé bár elvarratlan szálakkal jön, de mégis kiemelkedő alkotóvá tette a Dontnodot. De nem tudom, hogy miként fejtsem ki a véleményem…

Október 20, reggel fél nyolc. Hoppá, elérhető a Polarized. Fél kilenckor már neki is estem az ötödik résznek. És wow. A negyedik rész után sejtettem, hogy időutazósdi lesz, de jaj… képfókuszálós minijáték, mégpedig ha jól emlékszem, négyszer, de háromszor biztosan. Szerencsémre megkönnyítették ezt az előzőekhez képest… de kezdjük az elején.

Rab voltál, rab vagy, rab voltál

Tehát Max bekerül a „sötétkamrába”, és a döntéseinktől függően Victoria is ott lesz, vagy sem. A fotógráfus pedig belénk tömött egy adag drogot, úgyhogy nem emlékszünk semmire. Hopp egy belőtt kép rólunk a tálcán, idővisszatekerés. Történetexpozíció! Időugrás. Újabb kép kerül a szemünk elé – okolják az olvasók a főszerkesztőt, hogy ne spoilerezzek -, újabb fókuszjáték. Reccs, vissza a játék elejére.

Rab leszel

Az alapelképzelés egy fals illúzióvá, egy fájdalmas utazásba fajul. Megváltoztatjuk a múltban a jelent, de hiába lökjük ki a főgonoszt a képből, s hiába jut Max el San Franciscoba, a siker mögött a katasztrófa, a tornádó továbbra is Arcadia Bay felé suhan, amely elfogadhatatlan végkimenetelével újra egy idősík-módosításra fog kényszeríteni bennünket (na akkor ez a harmadik fókuszálósdi és most vagyunk kb. az epizód negyven százalékánál), de újra rabok leszünk. (Vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!)

Sötét

Itt már szerintem kezd követhetetlenné alakulni a történet taglalása, de már megint a múltban leszünk, bejön egy váratlan karakter, aztán a viharban jön egy elvarratlan történetszál. Ezt mégis miért nem tudta a Dontnod rendesen lezárni? Értem én, hogy apokalipszis – legalábbis Arcadia Bay számára biztosan -, de erre odafigyelhettek volna. Itt lett igazam, mert tudtam, hogy ennek a képnek, amit használni fogunk (negyedik minijáték!), döntő szerepe lesz.

Segítség!

Megpróbálunk MEGINT megváltoztatni egy jelenetet, és itt egy hirtelen hajtűkanyar. Max, ha ezt olvasod, HALOTT VAGY. Örülök, hogy Chloe meghalt. Üdvözletem a limbóban, a saját poklodban. A te hibád. A tiéd. A TIÉD. Végtelen folyosók megoldása vár.

.korí élefazssiv neletriH !?sázatuődI

Ja itt még egy dolog bejön, amit szerintem nem kellett volna két-három mondattal elintézni. Ami feltűnik, az kb. nesze semmi, fogd meg jól módon lett belerakva a történetbe és szerintem az én hülyeségem miatt van, hogy nem értem, miért pont itt bukkan fel.

Pszichoterror

És itt komplett elborul az egész történet egy elképesztő vonalon. Macska-egér játékba kerülünk, miközben azok a bizonyos fényképek feszítenek mindenütt. Itt már a játék játszik velünk, a mi gondolatainkkal, miközben el kell jutnunk a kiútig. Meghaltunk. Meghaltunk? A saját poklunkban lennénk. Maxine Caulfield halott. Itt elkezdi a játék a képünkbe dobálni a bűneinket.

Egytől-egyig. Mindegyiket. Mi lenne, ha nem élnénk? Ez a rész nagyon komolyan ki lett dolgozva. De hogy jutunk ki? Ne ölj meg minket, Max! Melyik Max? Újabb csavar az egészbe: egy limbóban vagyunk, saját magunkkal kell konfrontálódnunk… miközben újra a lelkünkön zongorázik a történet képletes kacsói…

Út a végtelenbe

És ha ez még nem volna elég, egy utolsó sétát kell megtennünk, miközben a cselekvéseinket látjuk leperegni egy egyedi formában… aztán blamm, a képünkbe robban egy kegyetlen döntés. Bár az epizód során eddig azért volt vagy-vagy döntés, most jön az eddigi legfájdalmasabb. Úristen, bevallom, mind a kettő során elsírtam magam. Először akkor, amikor Max a szakadó esőben elvezet Joyce kajáldájáig, azzal a fájdalmasan fantasztikus zenével… ezek a pillanatok teszik az egész játékot egy egyedi élménnyé. Szóval egy döntés…

Egy döntés?

Két döntés, két befejezés. Az egyiket szerintem komolyan összecsapták, jó, megértem, hogy miért nem látunk egyes karaktereket felbukkani ebben, de komolyan, egy kicsit bővebben kellett volna felvezetni a befejezésnek eme formáját. Ide egy epilógus elkellett volna. (A zene pedig ismerős lehet egy korábbi részből. Továbbra is gyönyörű.)

A másik befejezésnél sincsen elaborálva, hogy mi történik Arcadia Bay általunk ismert szereplőivel. Nincsen teljesen kidolgozva. Ezt még a még inkább fájdalmasan gyönyörű zene – már a gondolatára könnyezni kezdek! – sem tudja elfedni, ezek a hibák rúgják le a játékot egy maximális értékelésről.

„I’m the fury in your head…”

Egen, itt egy kicsit más módon álltam hozzá a teszthez. A grafikára most azt tudnám mondani, hogy a feliratok itt-ott nem pontosan lettek időzítve a szöveghez, a hangra pedig azt, hogy ha eddig remek volt, most már tökéletesre emelték. Kevés a zene, de mindegyik kitűnő. Ezt a Tales from the Borderlands is meglépte, de arról is írni fogok, úgyhogy arról itt nem regélnék bővebben. Kezelés korrekt, de itt-ott a döntéseinknek nincs nagyobb hatása.

Például Kate sorsának mintha SEMMI döntő szerepe nem lenne. Nálam élt, a végén pedig hiába mentettem meg és voltam vele kitűnő viszonyban, a bűnös résznél a semmibe hullott alája. Nathan szerepét sem láttuk, sőt, őt nem nagyon fogjuk látni. Szóval ezek azért összesen néhány százalékot elvettek az értékelésemből.

A polcon van a helye minden egyes igényes játékosnak

Olvastam itt-ott, hogy egy kicsit összecsapott a befejezése. Ez így is van, de én az értékelésemmel a TELJES JÁTÉK felett ítélkezek szubjektív módon. Azt is láttam, hogy egy-két illető hipszter játéknak titulálta. Ezzel is egyetértek, de mivel én magam is egy finoman szólva elvont illető vagyok, de ennyire azért én sem, de jól áll a játéknak. A pillangóeffektus hazatért. A kukától a koporsóig.

Ennek a játéknak kötelező helye van mindenki polcán, aki a játékok szeretetéért képes félretenni az előítéleteit az epizodikus játékokkal kapcsolatban. Az epizodikus játékok tekintetében a Dontnod újat alkotott. Legyőzte a Telltale eddigi monopóliumát. A Walking Dead trónjába Max és Chloe párosa ült be. Bár látni Rhys és Fiona párosát a székhely felé rohanni, a sorsukig a következő rivjúig a nyájas Olvasónak várnia kell.

Emelem kalapom, letépem maszkom a Life is Strange előtt. Egy kitűnő játék, amely a lassú kezdetei után nagyon komoly lábrakapással győzött.

Nous avons un nouveau roi dans la ville…

-V-

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Dontnod Entertainment

Stílus: Epizodikus játék

Megjelenés: 2015. október 20. (PS4, PS3)