TESZT- Időszámításunk után 1050-ben járunk, Európa országai készen állnak a fejlődésre, továbblépésre, békére és háborúra. A Gaming Mind Studios legfrissebb történelmi stratégiai játékában az „öreg-kontinens” gazdasági világából kapunk egy finom kis ízelítőt a jelölt időszakból, méghozzá egy szinte tökéletesen kivitelezett formában! A Grand Ages: Rome folytatásának tekinthető produktum, a hozzá fűzött reményeim java részét sikeresen beváltotta, míg egyes dolgok felett azért kicsit átsiklott…

A 2009-ben megjelent elődöt a Haemimont Games szállította és voltaképpen sikeresen vett minden olyan akadályt amit a real-time-strategy fanok állítottak a produktum elé. Az akkor még kicsit kesze-kuszának számító játékmenet, a részletesség amivel büszkélkedhetett a program hamar magához édesgette a stílus rajongóit, azonban ahogy teltek az évek, úgy az egykori Rómához hasonlóan a program is szépen, lassan, de biztosan a feledés mocsarának a partjára vetődött. Innen kaparta elő a címet a Kalypso, hogy a Gaming Mind Studios koponyáira bízzák a program leporolását.

20 millió négyzetméteren

Akik szeretik a középkorban játszódó stratégiai játékokat, azok számára akár főnyeremény is lehet a Medieval, mivel olyan részletességgel mutatja be a térséget, mint még ezelőtt szinte semmit. Nem elég, a szépen megoldott grafika, de még az a felület is orbitálisan nagy, amin ezt megcsodálhatjuk. A Medieval ugyanis egy 20 millio négyzetméteres „játéktáblán” zajlik, ahol aztán saját városunkat irányítva kell felfedeznünk, kereskednünk és fejlődnünk. Ha pedig egy nem elég (és miért lenne?) újabb és újabb településeket is létesíthetünk olyan helyszíneken, ahol valamilyen nyersanyagot szeretnénk termelni.

A Grand Ages újabb felvonását betöltve azonnal megcsodálhatjuk a világot, ami a történelmi európai kontinens képét festi elénk. Az „élő-lélegző” világba belépve pedig mi is részt vállalhatunk a történelem alakulásába, – én magam Budapest városával igyekszem még most is meghódítani a nagyvilágot – belepiszkálva a gazdaságba, országokat egymásnak ugrasztva vagy épp kibékítve.

A nyersanyag kitermelés mellett nagy hangsúly van a technológián is amit egy szépen átlátható fejlődésfán követhetünk és fejleszthetünk a tökéletességig megnövelve minden egyes ponttal a termelésünket, így a profitunkat is. Minden városnak külön is megvan a lehetősége arra, hogy fejlődjön, így a birtokunkban lévő településeket kényünk-kedvünk szerint kiélezhetjük egyes nyersanyagok termelésére. A megemlített fejlődésfa segítségével pedig birodalmunkat, eszközeinket tehetjük korszerűbbé, hatékonyabbá.

Honfoglaló

A program legfontosabb részét, a nyersanyagok termelése, és az ezekkel való kereskedelem képezi. Minden terület más fajta „javak” kitermelésére alkalmas így minél több térség fölött vagyunk képesek befolyást gyakorolni, annál nagyobb profittal tudunk majd elszámolni, ha megfelelő mennyiségű partnert sikerül az oldalunkra állítani.

A Grand Ages: Medieval másik érdekes része a szövetségek kialakítása. Nem egy fixált diplomáciai rendszer van a játékban, minden felfedezett várossal nekünk kell megpróbálnunk a lehető legjobb kapcsolatot kialakítani. Ezt pénzzel, nyersanyagokkal és remek időzítéssel nyerhetjük el, ugyanis a gép által irányított ellenfelek gyakorta dobják vissza kevésnek bizonyuló ajánlatunkat, és jajj nekünk ha isten-igazából sikerül magunkra haragítani őket.

Ha pedig már kiépült a birodalmunk, és a profitunk elegendő ahhoz, hogy fenntartsunk egy sereget, akkor neki is indulhatunk revansot venni azon delikvenseken, akik kezdetben nem voltak hajlandók alkut kötni velünk a világbéke és gazdagság jegyében. Érdemes szem előtt tartani azt, hogy gyakorta szövetségeseink birtokolják a legértékesebb nyersanyag lelőhelyeket, így időnként nem vonz katasztrófát maga után az sem, ha egy régen fennálló barátságot a jobblét reményében felrúgunk. Persze szövetségeseink mind megjegyzik majd az ilyen lépéseinket, de valljuk be őszintén, az ilyetén játékok arra jók a legjobban, hogy kiélhessük sötét-vezér, diktatórikus nagyúr hajlamainkat. Így aki csak egyszer ferdén néz ránk…

Bástya az E6-osra

Annak ellenére, hogy a játékban töltött kezdeti óráim alatt végig gyönyörködtem a grafikában, volt egy olyan fordulópont, amikortól már kétségekkel küzdve voltam csupán képes a képi világra gondolni. Egészen odáig, amíg megkezdjük birodalmunk építgetését, kereskedünk, politizálunk még fel sem tűnik talán a játék egy hatalmas gyengéje, ami leginkább a grafikát érinti.

Ez a probléma majd csak akkor fedi fel magát, mikor védelmi vagy épp hódítási célzattal kiképezzük legelső seregünket és hadba vonulunk vele. Ugyanis a komplex játékmenet mellett már csak hab lehetett volna a világ legfinomabb RTS tortáján, ha még a háborúsdi is hozza a játék többi elemének a színvonalát, azonban ezen a téren a Medieval elbukott. A csaták semmitmondóan rondán néznek ki, a modellek animációja (már ha ezt lehet annak nevezni) kellemetlen feszengést okoz a stratégákban, és igazából a taktikázás is feleslegessé válik egy idő után, mivel sokkal inkább játszik majd szerepet az összecsapásokban a túlerő, mintsem a fortélyos stratégia.

Ez sajnos durván az arcomba vágódott már a legelső megmérettetésem idején is, mivel reméltem, hogy legalább a csaták erejéig egy „új felületet” vagy legalább egy szebb megközelítést kapnak az egységek, viszont nem! Éppen ugyanazon a 20 millió négyzetméteres területen zajlanak le a csaták is mint ahogy bármi más, és így a programba már nem fértek bele az olyan „alrendszerek” mint amilyen a taktikázás, vagy épp a modellek megfelelő animációja.

Ugyan az egyjátékos kampány egy középszerű történeten keresztülvezetve remekül mutatja be a Grand Ages-ben rejlő lehetőségeinket, azonban mindannyian tudjuk, hogy nem feltétlenül a solo miatt érkezhetett meg a játék akkora lendülettel, mint ahogy azt tette. A Single-mód szórakoztató, el lehet vele játszani, végképp a kampány mellett elhelyezkedő szabad játék móddal, ahol kötetlenül terjeszkedhetünk azon irányokba amikbe csak akarunk, rombolhatunk és építhetünk kedvünkre, anélkül, hogy bárki beleszólna, viszont ami még ezen a szórakozáson is túltesz, az a multiplayer, amire ezúttal igencsak nagy hangsúlyt fektettek.

Össznépi „Ki nevet a végén”

Az elnyújtott prezentációnak megfelelő kampány mód mellett szerencsénkre kapunk egy ütős multiplayer játékmódot is, ami már akkor fenkölt képet nyújtott magáról, mikor még csak ismerkedtem a Grand Ages: Medieval világával. Egyszerre 8-an csatlakozhatunk a játékhoz, hogy aztán megvívjuk hatalmas csatáinkat egymással a krisztus utáni 1050-es években. A gazdaságra fektetett hangsúly, a kihívásokkal teli kereskedelem és a politika mind egy eléggé élvonalba illő multiplayer-stratégia képét festették elém, mivel a lehetőségek kiaknázásával epikus szövetségeket hozhatunk létre és felebarátaink segítségével bevehetjük Európát.

Remek elképzelés volt, viszont egyetlen apró kis semmiségről sikerült megfeledkeznem, amire az első, második, és ami azt illeti minden multis élményem ráébresztett. Mikor a solo szabadjátékba léptem és egymás után hódítottam meg a területeket, hol békésen hol – gyakrabban – vérrel festve a föld színére zászlómat, legyőzhetetlennek, kijátszhatatlannak hittem magam. És nem is választottam más célt, mint hogy mindent én magam tarthassak az irányításom alatt.

Na most a Grand Ages multiplayerében kizárólag hozzám hasonló gondolkodású emberekkel találkoztam, így a szövetségek amik esetleg meg is köttettek rövidtávúak és gyenge lábakon állók voltak, mivel mindenki célja az lesz a játékban, hogy minden vetélytársával leszámolva egyszemélyes uralkodó lehessen. Ez pedig felrúgja azt az elképzelésemet, hogy epikus szövetségre lépve a játékosok egy részével, mindenkivel leszámoljunk, hogy egymás közt feloszthassuk a térségeket és együtt uralkodjunk, harmóniában, békességben a háború által meggyötört évtizedek után. Hamar rá kellett ébrednem, hogy senkiben sem bízhatok, mivel bármelyik pillanatban megvillanthatják „barátim” a foguk fehérjét.

Bár a szövetségekről le kellett mondanom, viszont a multi így is hatalmas élmény. Tudván, hogy minden cselekedetemet 7 másik játékos tartja folyamatosan szemmel, hibák után kutatva és támadási felületet hajszolva mindig 10x kellett átgondolnom minden lépésemet. Sajnos a csaták itt sem néznek ki jobban mint az egyjátékos módban, de az összetett játékmenet mellett ez még megbocsátható. Sokkal inkább gondolok a játékra, mint egy digitálisan elkészített táblás társasjátékra, mintsem egy óriási költségvetésű grandiózus videójátékra, mivel így sokkal inkább elfogadhatóbbak a grafikai malőrök.

Total Civilization

Mikor először hallottam a Grand Ages: Medievalról, minden reményem abban volt, hogy sikeresen ötvözik majd a Total War játékok stílusát a Civilization féle gazdaságra kiélezett játékmenettel, hogy ezen két játék keveredéséből, valami egészen új, valami sokkalta komplexebb és jobb szülessen. Félig meddig sikerrel is jártak ezzel kapcsolatban, mivel a kereskedés és nyersanyag kitermelés ténylegesen jó pontot érdemel a programban, viszont a csatározás egy pillanatig sem ér fel a Total War-ban megszokott játékmenettel. Ténylegesen csalódást jelentettek az első csaták, amit kizárólag a multi élménye volt képes megbocsáthatóvá tenni.

-Kese-

Kiadó: Kalypso Media

Fejlesztő: Gaming Mind Studios

Stílus: Real Time Strategy

Megjelenés: 2015.10.13.