TESZT – Egy nap, két fejlesztő, két epizodikus játék fináléja. Október 20-án nem csak a Life is Strange ért véget, hanem (legalábbis papíron jelenleg biztosan) a Tales from the Borderlands történetének végére is pont került. Bár nem lett gyönyörű a végeredmény, mégis, szerintem remek alkotás lett eme játék is…

Szóval az előző rész végén úgy hagytuk abba, hogy Handsome Jack egy döntés elé állít bennünket, végül mégis egy kimenetele lesz az egésznek. Én – ezzel nem spoilerezek, mert elvégre a negyedik résznél leírtam – bíztam benne, és az elején tényleg egy poénos opciónk van (kár, hogy nem a lehető leg-odanemillőbbet választottam ki…), ám sajnos így is, úgy is borulni fog a kocka.

Pünkösdi igazgatóság

Rhys nem sokáig marad az irodában, mert lelécel, miközben Fionáék is lépnének lefelé a Hyperionról, ám természetesen nem fog minden úgy menni, ahogy kellene – viszont így a dráma, illetve a megszokott Borderlands-féle humor is jelen lesz. Rhys egy logikus mozdulattal szabadulna meg Jacktől, de végül egyik főhősünk sem úgy jut le a Hyperionról, ahogy annak be kellene következnie. Eközben valaki Vallory csapatából a mi oldalunkra fog állni, sőt, a későbbiekben – erre még vissza fogok térni – továbbra is segíthet nekünk.

Ütős intrószegmens

Jó, mondjuk most sem az epizód legelején megy az intró stáblista és a zene, de most nagyon sötét vonalat vettek fel. A pusztuló Hyperionról lelépünk hátrahagyván egyeseket, miközben egy szívbemarkolóan gyönyörű dal hangzik el. James Blake Retrograde-jét ajánlom meghallgatni. Ez talán nem spoiler és BadSector sem fog belekötni ebbe. (Most az, hogy elmondom, melyik dal ez, talán nem spoiler…) Megint megcsinálták, hogy a zenék hazavágjanak, felállítja a hangulatot a későbbiekre…

Felvezetés a jövőre?

Rhysnek sajnos Jackkel még lesz konfrontációja, de mondjuk az itt felbukkanó döntés szerintem befolyásoló hatású lesz a későbbiekre, mert különben nem dobná be a játék, hogy ezt vagy azt tegyük. És igen, tévedtem, Jackben nem nagyon lehet bízni, és ezt még egyszer, utoljára bebizonyítja. Kíváncsi leszek arra, hogy miként fog az itteni döntésünk kihatni a későbbiekre… Eközben Fiona szeme láttára kihullik egy karakter a stábból, egy másik pedig szintén eltűnik, két másikkal lesz még dolgunk. Itt azért a rakéta scriptelt…

Jelen

Lassan vissza is érünk a jelenbe. Megint tévedés: akit annak gondoltam, akit a maszk takar, más, a másik, eddig nem látott karakter felfedése pedig sejthető lehet, igaz, ő azóta vezéregyéniséggé nőtte ki magát és természetesen segíteni fog számunkra. Egy halom poénos jelenetre számíthatunk itt. Itt például számomra Rhys előtt mindenki meghajolt a csoportból, ami még Rhys szerint is kifejezetten zavaró volt… végül pedig újabb feladatot kapunk: ami Valloryéknak felkészületlenül nem sikerült, próbáljuk meg mi magunk!

Együtt könnyebb

Itt megkapjuk a feladatot, hogy válasszunk három csapattagot. Oké, itt spoilerezni fogok, nem érdekel: először Augustra böktem, aki értékelte a bátorságom, így őt beszervezhettem a csapatba. Ezután Springs felé fordultam, aki az őszinteségemet és Scooter kérését értékelvén belépett másodiknak. A harmadik illetőről már megint tévedtem, keményebb hölgy, mint aminek gondoltam: mivel megmentettem a kapcsolatát, Athena is beszállt a teambe. Velük, illetve a technológiánkkal felfegyverkezve a Vault nyitására vetemedünk.

Nincsen siker komplikáció nélkül

Gortys nem éppen egy harcos alkat, úgyhogy eleinte eléggé elkalapálja a Traveler (róla lett elnevezve az epizód), a teleport képességét kell gyenge pontként kihasználni. De mivel ehhez mind a nyolc tagnak tökéletesen együtt kell működnie, ehhez pontosság kell. Persze valaki idejekorán elsül, addig pedig ki kell húzni. Itt átmegyünk Power Rangersbe (ezt látni kell, nem akarom lelőni a poént), meg Street Fighterbe, úgyhogy a Telltale és a Gearbox már megint kitaláltak valami hülyeséget a negyedik rész ujjpisztolyai után.

Túléli?

Itt egy bizonyos tiszteletbentartás segítségével az egyik elesett csapattagunkat megmenthetjük, ami azért hangulatos látvány, elvégre egy csapatos ölelésnél nincs szebb egy ilyen játékban. A Vault nyitva, mi pedig elindulunk. Egy kis karakterfejlődés Rhys és Fiona között, aztán végül a történet végére egy pont kerül. A stáblistánál megint van egy kis poén, ha elnyomjuk, megint valamit ki fog írni, mint az első résznél. De érdemes ezúttal hagyni, mivel a csapat megérdemli. Főleg a stílusos rajzok miatt!

A Telltale egyik legjobbja!

Itt-ott a döntésünk után hirtelen pozíciót vált a karakterünk, ami azért még mindig feltűnő. De a kezelés és főleg a hangok kitűnőek lettek, a sztori pedig nagy eséllyel egy folytatást fog kapni. Ennek én őszintén örülnék. De egy kérdés adott, ezt a Life is Strange tesztben felvetettem: ki ülhet az epizodikus játékok trónjába?

Max és Chloe marad a helyükön – Rhys és Fiona csak és kizárólag a trón mellé ülhetnek. A Telltale játéka jó lett, sőt, szerintem ez a második legjobb lett a The Walking Dead után, de most valami spin-off sorozatot csinálnak a harmadik évad helyett, a fenébe már. Szóval jó a Tales from the Borderlands, de más okokból, mint a Life is Strange: humoros, stílusos játék egy jól kidolgozott történettel és itt is van újrajátszhatóség.

Viszont csak a Telltale-játékok és a Borderlands-fanok kedvelőinek ajánlom. Ennek ellenére egy kilencest szerintem megérdemel a teljes játék. Ebből folytatás lesz…

-V-

Kiadó: Telltale Games

Fejlesztő: Telltale Games + Gearbox, 2K Games

Stílus: Epizodikus játék

Megjelenés: 2015. október 20. (PS4, PS3)