Gravity Rush Remastered – Kat és a macska

Előzetesek 2015. október 25. vasárnap

0 1438 Views

ELŐZETES – Nem vitás, a Gravity Rush már nem Vitás, hiszen 2016 elején, Remastered alcímmel szándékozik kiadni a SCE a PlayStation 4-re portolt verziót. A handheld kiadás sikerén felbuzdulva megkapjuk a bizonytalanul repkedő, macskás lány kalandjait a nagytestvérre is. A PS4-re érkező játék tartalmazni fogja az eddigi DLC-ket, de ezen felül nem ad hozzá a játékhoz semmit.

Örülhetnek az anime stílust kedvelő PlayStation4 tulajdonosok, mivel a következő február elején kapnak egy új, nyitott világot, hacsak az elmúlt 3 és fél évben nem találkoztak volna vele PS Vitán. Valószínűleg az átirat apropója az, hogy a szintén 2016-os folytatást a Sony már PS4-en képzeli el inkább, ezért gyorsan megismerteti a sztori elejét a nagygépes játékosokkal.

Volt egyszer egy mi is volt?

Igen, bármennyire is fáj és egy hatalmas klisé, hősnőnk története szó szerint a nulláról indít, mivel bármiféle emlék nélkül térünk magunkhoz egy udvaron, aztán in medias res, egyből kapjuk elő a szuperképességünket és mentsük meg egy idegen ember fiát egy gravitációs vihartól. Mi van?

Mindenesetre Dusty, a szupercica egyből ránk nyávog és máris a házak falain és az környezetünk lebegő töredékein keresztülrohanva megmentjük a srácot az égbe zuhanástól, majd ezek után meg kell küzdenünk egy rakat tintapaca szerű lénnyel, az úgy nevezett Navi szörnyekkel (nem fogyasztottam semmilyen tudatmódosító szert, ez a játék ilyen).

Nem tudom, hogy ki vagyok, de megmentek egy városnyi idegent

Szintén fájó pont, hogy semmit nem tudhatunk meg Kat előéletéből. Onnantól, hogy ott találjuk magunkat azon az udvaron, egy kész helyzetbe leszünk kényszerítve ahelyett, hogy megtudjuk, kik is vagyunk/voltunk valójában, ki vagy mi miatt kerültünk Hekseville lebegő városába, honnan kerültünk ide, miért kaptuk ezt a képességet, és hogy egyáltalán mi ez az egész. Mit keres mellettünk Dusty, a macska, mi az ő szerepe? Rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul egyelőre.

Mint gólyaf#!s a levegőben

Mivel a játék legfontosabb része a gravitációval való babrálás, így természetesen emellett nem lehet elhaladni szó nélkül. Bármennyire is jó a koncepció, a megvalósítás már egy doboz Daedalon-ért kiált. Tényleg, ahogy az a bizonyos, mi is csak keringünk a levegőben, mindenféle szerencsétlen, esetlen pózban.

Egy több ellenséges ”légi csata” után már fogalmunk nem lesz, hogy merre van a fel és a le, így még egy vadászgép szimulátorokon nevelkedett hardcore gémer is gyakran zavarba jöhet, a megfelelő irányokat illetően. Ezen a helyzeten ráadásul még ront is a levegőben csapnivaló kamerakezelés, mivel néhány mozdulat után a horizont könnyedén a feje tetjére is állhat.

A vörös 50 árnyalata

Esetleg egy látványos játék is lehetne, nincs semmi baj a cel shaded grafikával, se az animével. Amin viszont megjelenítés terén lehetne még csiszolni rajta, az a színskála kiterjesztése. A Gravity Rush ugyanis iszonyatosan vörös, vagy piros, vagy bordó. Egyszerűen idegesítő, frusztráló, hogy a játék minden pillanatában ez az alapszín, szóval bikák ne játszanak vele.
Ítélet

Sok mindenen kellene még változtatni szerintem ahhoz, hogy a Gravity Rush méltó legyen arra a pozitív fogadtatásra, ahogy a szakma java fogadta. Jelenlegi állapotában egy teljesen középszerű játéknak ismertem meg. Kat cuki, de ugyanannyira szerencsétlen, egy igazi anti-hősnő, aki egy rózsaszín (vörös) álomban próbál segíteni Hekseville lakosain, távol az otthonától, távol önmagától.

-Dazo911-