TESZT – Minden, amit a FIFA-ról tudni kell, már tudhatja mindenki, mivel ez idő tájt minden online-offline magazin megírja a maga benyomását a sorozat aktuális részéről. És számomra hihetetlenül hangzik, viszont való igaz, hogy hatalmas szerencsénkre minden évben van is miről írni, ugyanis az Electronic Arts és a Konami mindig rátesz egy jó lapáttal a „content”-ből az előző évben megjelent produktumra, hogy a játékosok friss anyaggal térhessenek haza a boltokból.

Tényleg nehéz elképzelni, hogy miként is tudják folyamatosan újabb és újabb tartalmakkal feltölteni ezeket a sportjátékokat, mint amilyen a FIFA, vagy éppen a nagy konkurens, a PES. Már azon is illegettem-billegettem a fejemet mikor a 2K Games legújabb kosárlabda szimulátorával ismerkedtem és rádöbbentem, hogy bőséggel sikerült megpakolni tartalommal, éppen úgy, mint ahogy ezt a PES-nél is tapasztaltam. Már előre „rettegtem” attól, hogy vajon az újítások terepére milyen eszközökkel kíván helyet bérelni a FIFA, mivel –ahogy azt az általam írt előzetesben is írtam- nem igen számíthattunk túlzottan nagy előrelépésre, mivel a FIFA 16 fejlesztése alatt kikerült anyagok, csupán egy tökéletességre csiszolt gyémánt képét festették elénk, minimális újítással, rengeteg finomítással.

Vajon a kisujjukból rángatják elő?

Azzal ellentétben, aminek a FIFA 16-ot az előzetesben jósoltam egy attól sok pontban eltérő formát öltött program kerülhetett a kezeimbe a napokban. Persze annak a java része, amit előre ki lehetett mazsolázni a kezdeti hírarzenálból megvalósult és azon formában érkezett, mint amilyenre annak idején számítottunk. Az irányítás a végletekig ki lett finomítva, a passzolások, ívelések és a rárúgások remekül átérezhetőek a kontrollert szorongatva. A hangulati világot álomszerűre varázsolták, a hangok, a karakterek animációi egyszerűen tökéletesek, így egy pillanatig sem zökkenhetünk ki a „közvetítés” feelingből.

Megkaptuk a hölgyeket is, ahogy azt ígérték és a játék ezen része kifejezetten kimagaslóra sikeredett, mivel kezdeti félelmeinkkel ellentétben nem a férfi futballisták programjára húzták rá a gyengébbik nem játékosainak skineit, hanem teljesen új viselkedésmódot írtak a lánykáknak. Ez egy hatalmas piros pontot érdemel mivel ettől a játék sokkalta lassabb „táncba” fog, kimértebb, megfontoltabb döntéseket hozhatunk egy-egy női mérkőzés kapcsán, mint ahogy azt az eddigiekben megszokhattuk. Lánykáink sokkalta lassabbak, kicsit nehezebben vezetik a labdát (ez főként a cselezgetést érinti), és erősebb visszahatással reagálnak a másik játékosokkal való érintkezésre.

A FUT Draft játékmód eszelősen jól működik, a randomizált összeállítások beváltottak minden reményt, így az online szórakozás garantált. A játékmódot befolyásoló szerencsecsillagainkhoz gyakorta fogunk imádkozni, hogy egy-egy mérkőzés előtt a számunkra legmegfelelőbb opciókkal élhessünk, mivel ebben a módban mi magunk állíthatjuk össze a csapatunkat posztonként, méghozzá 5-5 random felajánlott játékosból.

A kártyagyűjtögetésen is sikerült végre annyit finomítani, hogy még az is képes élvezni a program ezen részét, aki maga nincs igazából oda a gyűjtögetésért. Kártyáink ezúttal sokkal átláthatóbbak lettek, jóval könnyebb áttekinteni, válogatni őket, sőt némileg világosabbá is varázsolták ezeket a fejlesztők, bár ez inkább érdekesség mintsem hasznos információ.

Mint az a lecsó

Ahogy azt az előzetesben is megírtam, a FIFA olyan játéknak ígérkezik, mint a jó öreg magyar LECSÓ, mindent raknak bele, ami egy cseppnyi ízt képes vinni a programba. Ezt bizonyítja a női foci, a FUT Draft, az online bajnokságok és persze a csiszolgatott kártyagyűjtögetés is. Ezek a tartalmak ugyan nem grandiózus újításokként érkeznek a játékosokhoz, viszont akárhogy is nézem sikerült felülmúlnia az elődöt. Sokkalta nagyobb élményt szolgáltat, mint ahogy azt a tavalyi év során megszokhattuk, hamarabb és hosszabb időre képes beszippantani az embert a játék világa és ezt a kibővített és letisztult lehetőségeinknek köszönheti.

A megemlítettek mellett a Menedzsermód maradt a régi, tapasztalataim szerint nem igen változott az előző év óta. Maximálisan annyit tudok kicsit negatívumként megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy én magam úgy éreztem, hogy kissé lassabban, macerásabban és végképp visszautasítóbban reagálnak a focisták az általam elküldött ajánlatokra. A hisztérikus játékosokat (akik szinte mindig a legjobbak a pályán) pedig csupán vért izzadva lehet megnyerni a csapatunkba, de ilyenkor is fenn áll a veszélye annak, hogy elégedetlenkednek, szomorú „szmájliznak”

Bár az idegeim az utóbb megemlített dolgok nem borzolták annyira, mint ahogy azt a FIFA Trainer tette, de azért feltétlen megjegyzésre méltó. És még jó is hogy eszembe jutott. Az új játékban már nem csupán a „combo list” alapján tanulhatjuk be az egyes mozdulatokat, mivel a program folyamatosan figyeli majd az általunk aktuálisan irányított játékosokat, és a jóemberek fölé kijelzi, hogy melyik gombok lenyomásával vehetjük el a leggyorsabban a labdát, hogyan érdemes és milyen irányba passzolnunk, de még a támadások csúcspontjánál, a kapuba helyezésnél is igyekszik a segítségünkre lenni. Persze ha az ember megszokja a beépített Yoda mestert, akkor hamar beletanul a játék mechanikájába, viszont kezdetben elég frusztráló tud lenni, hogy mindenbe belebeszélne akár egy rosszmájú anyós…

Persze a lehetőségünk megvan arra is, hogy ne fogadjunk szót a trainerünknek, viszont jobb, ha mindenki jó előre tudja, hogy ha huzamos ideig követjük ezeket az utasításokat, a végén, olyan szinten professzionális lesz a játékmódunk, hogy bátran kiállhatunk majd a legelvetemültebb ellenfeleink ellen is. A FIFA Trainer arra szolgál, hogy sok gyakorlással minden beépített mozgási lehetőséget megismerjünk, és ezeket „auto-motorikus” reflexé alakítsuk, míg végezetül már nem lesz szükségünk a súgóra, automatikusan abba az irányba mozdulunk, és úgy rúgunk, ahogy azt a FIFA Trainer belénk programozta.

Kösz, hogy jöttél, jó hogy mész

Az eddigiekben, a két konkurens foci szimulátor a FIFA és a PES „játékosra” menő háborút vívtak egymással a játékmenet terén. Ki-ki a maga útján fejlődött, és az elmúlt évtizedben kialakult a végleges kép, ami alapján már kimondhattuk, hogy amíg a Konami csodajátéka a szimuláció vérbeli megtestesítője, addig a FIFA inkább az árkád stílusjegyeket mutatta. Így vetekedtek egymással és osztották meg a foci rajongó közönséget, mivel sokan inkább a játékélmény miatt szerették a FIFA-t, mások pedig az összetettség, nehézség és valódinak tűnő élmény miatt pártoltak a PES-hez.

Elég sok negatív kritika érte az árkádos felhozatal miatt a FIFA-t, mivel nem éppen azt az élményt szolgáltatta, mint amire a játékosok évről évre számítottak. Aki esetlegesen a konkurens programmal is próbálkozott, azt hamar megnyerhette magának a Pro Evolution Soccer, mivel hosszabb időre képes lekötni az embereket a realitások talaján mozgó program, mint egy kicsit elrugaszkodottabb produktum.

De végre valahára az Electronic Arts is vette ezt a jelet, és végül is a FIFA 16-ban már nagyon érződik az, hogy az arcade stílus „védjegyeit” igyekszik levetkőzni magáról, és egyre csak szimulátorrá próbál válni. (A mai napig röhögő görcsöt tudok kapni, mikor a régi felvételeimen meglátom, a FIFA 2000 tüzes labdáját. 😛 ) Ez a változás persze nehezít a játékon, de ha valaki hajlandó betanulni a programban rejlő lehetőségeket, akkor a 17-es részig még igazán sokra viheti. A beépített új funkciókat, amik a „szimulátorrá válást” szolgálják kicsit nehéz megszokni viszont mindenképpen hasznosnak bizonyultak, úgy nagyjából a tízen-páradik mérkőzés után.

A labda nélküli cselezgetés megjelenésével tovább variálhatjuk az eddig megtanult trükkjeinket, mivel ezúttal már „luftból” is indíthatjuk őket megzavarva ezzel ellenfeleinket. Ennek segítségével elérhetjük, hogy a mérkőzéseken a „játszótárs” csak a fejét kapkodva, szomorú tekintettel kövesse a játékosa mellett elhúzó „tököt”, mivel bármily taktikusan is közelített az épp a labda után kapálózó játékosunk felé, azzal mégiscsak sikerült elpöccintenünk mellette a golyóbist, ezzel hatalmas előnyt szerezve.

Stratégák előnyben

A FIFA 16 már sokkalta inkább megköveteli tőlünk az agymunkát, mint az elődök, mivel az előző részekben megszokott taktikák egy cseppet sem fognak működni. Sokkal inkább át kell gondolnunk a mozdulatainkat, passzainkat, mivel az MI intelligensebben van jelen a pályán, mint eddig bármikor. A realitás talajáról eltévedt mozdulatokat kivették a játékból, így már a kapunak háttal állva nincs lehetőségünk gólt rúgni, viszont a valósághű mozgáskultúra új lehetőségekkel és természetesen valóság-hűbb játékkal kecsegtet.

Ezúttal nagyon kiélezett szerepe van az egyes játékosaink képességeinek, fizikumának, mivel ezek tükrében megkönnyítheti, vagy éppen megnehezítheti az előrejutási, vagy labdamegszerzési folyamatokat. Ide tartozik az is, hogy a mesterséges intelligenciát a végletekig csiszolták az Electronic Arts morcos pillantásaira, így egyszerre nehezebb és könnyebb is a dolgunk a virtuális stadionokban. A gépi játékosok sokkalta logikusabban helyezkednek, védekeznek, vagy éppen támadnak, ami nagyszerű mikor egy egyszerű játékos-váltásnál a megfelelő pozícióba kerülünk ahhoz, hogy megszerezzük a labdát, viszont annál bosszantóbb, hogy egy-egy kicsit eltévedt passzunkra azonnal képesek lecsapni az ellenfél védői.

Dredd, a jól pénzelt bíró

Ha képesek vagyunk rászánni az időt, hogy az újraalkotott és tökéletesített játékmenetet betanuljuk, akkor a határ a csillagos ég lehetne, ha ezt nem szabná teljes mértékig újra a pályákon futkorászó piros sporttárs. Bármennyire is hihetetlenül hangzik a program legnagyobb gyengesége ezúttal a bírók, akiket minden bizonnyal a digitális sport maffia nem kevés digitzsetonnal pénzzel egyes elvadult döntésükért, abszurd fellépéseikért.

Előfordult, hogy a tiszta (és persze ízig-vérig őszinte) gólomat a labdától nagyjából 20 centire helyezkedő ellenséges játékos öngóljának minősítette, mivel a sasszem úgy látta, hogy hozzáért a labdához. (Persze ez abban a bizonyos helyzetben fizikai, technikai, logikai és minden kai lehetetlenség lett volna, de kénytelen voltam benyelni a dolgot.) A szabálytalanságok meg egyszerűen kriminálisan megítéltek a játék során, mivel szerintem egy vérre menő pankrátor összetűzést sem fújna le a bíró, de ha kisujjal tarkón pöccinted valamelyik játékost akkor azonnal hisztérikus rohamot képes kapni.

Végül csak jó lett

A FIFA 16 nagyon jóra sikerült, a sportjáték adagunk így már fedhetetlen a jövőre érkező szériáig. Az előrelépés érezhető, amit a szimulátorok felé tett a program és hála istennek mindezt olyan köntösbe öltöztette, amit teljes mértékig képes lehet mindenki befogadni. Idő az persze kell az újrakonfigurált irányítás betanulásához, de ez miatt kiengesztel minket a játék az új lehetőségekkel, és a FUT Draft játékmóddal. A valós foci ismeretek nagy előnyt jelenthetnek, mivel az eddigieknél is fontosabb a jó taktikai tudás. A professzionális élmény pedig amit képes közvetíteni a játék az felbecsülhetetlen, így ha ezek után megkérdezik, melyik foci szimulátort preferálom jobban, egyértelműen FIFA-t mondok, amíg az eddigiekben csak felsorakoztattam az egyes játékok pozitívumait és negatívumait. Megborult számomra a foci szimulátorok ying-yang golyójának kiegyensúlyozottsága.

-Kese-

Kiadó: Electronic Arts, EA Sports

Fejlesztő: Electronic Arts, EA Sports

Stílus: Sport-Szimulátor

Megjelenés: 2015. szeptember 22.