MOZI – Suzanne Collins 2008-ban megjelent „Az éhezők viadala” című könyve alapján Gary Ross 2012-ben indította útjára a sorozatot. A neves rendező munkássága ugyan nem sok tétellel büszkélkedhet (hacsak nem emlegetjük meg a méltán sikeres Pleasantville című filmet 1998-ból), viszont Az éhezek viadala-című produktuma kapcsán bebizonyította, hogy igenis képes maradandót alkotni a vásznon. A Ross által írt forgatókönyv, és rendezői munkássága képes volt az alapmű teljes hangulatát átemelni a vizuális világba úgy, hogy a stílusban legjártasabb, legtehetségesebb színészeket válogatta össze, álma megvalósításához. Az első rész sikere vitathatatlan! Aztán Ross kezéből kikerült Az éhezők viadala…

2013-ban jött a folytatás, ezúttal a forgatókönyvet már Simon Beaufoy (Gettómilliomos) Michael Arndt (Feledés, Star Wars: Az ébredő erő[!]), írták, amit aztán Francis Lawrence (Constantine: A démonvadász, Legenda vagyok) rendezésében mutattak be a mozikba. Lawrence tehetsége pedig vitathatatlan a rendezők körében, többször bizonyította már a mozirajongó közönségnek, hogy érdemes őt számon tartani. Az éhezők viadala második részével pedig egy mesterművet adott ki a kezéből. A már felépített karaktereket tovább fejlesztette, új karaktereket mutatott be, és helyén kezelte a komor világ konfliktusát.

Megindulva a két részt megélt széria sikerein „hamar-gyorsan” összetákolt Lawrence egy újabb epizódot, amit aztán két részre bontva forgatott le, ez pedig: A kiválasztott. Az első rész hatalmas csalódás volt a számomra, a fókusz zavarodott ugrálása, a karakterek elbutulása, és az egyébként éhezőnek bemutatott, mégis jócskán „felpárnásodott” Jennifer Lawrence játékának (!)antiballanszolt mivolta miatt.

A kaotikussá vált produkciót a széria bukásaként kezdtem emlegetni, így nehéz pillanatok elé néztem a mozi előtt várakozva, a második, és egyben befejező rész megtekintése előtt. Tartottam tőle, hogy A kiválasztott első részének a butaságai tovább fejlődnek majd, és végképp gajra vágják a szériát. Csalódtam. Nagyot és kellemeset!

Csacsogó poszátta

Az éhezők viadala szériáját azért sikerült még 2012-ben annyira megszeretnem, mivel végre egy olyan produktumot kaptunk az amúgy túlrágott alapötletből (Halálraítélt, Bérgyilkosok bálja 2, stb) amiben a főszereplő nem egy eposzi hős, aki minden nehézség nélkül kiiktatja az arénába zsúfolt ellenfeleit.

Valljuk be őszintén, Steve Austin, a hasonló tematikájú (zárjuk össze őket, gyilkolják le egymást, közben forog a kamera) A halálraítélt című filmjében nem volt éppen egy esendő lélek, akiért valóban aggódnunk kellett volna. Ezzel szemben a témát képező széria egy olyan karaktert sodort a kiszolgáltatott helyzetbe, aki nem elit katona, nem szuperhős, de sok szempontból még csak nem is életképes! Katniss karaktere nem eposzi hős, és ezen van a hangsúly, mivel bárki azonosulhatott vele.

A sorozat lefolyása során pedig Katniss egy világot átfogó lázadás arcává, fejévé válik úgy, hogy ő sokkal többet próbál ez ellen tenni, mint érte. Az útját nem ő választotta, hanem a környezete, mások irányították végig, ő csupán tette, amit mondtak neki. Tehát nem egy szokványos hőssel van dolgunk, hanem egy szerencsétlen lánnyal, akit ha nem őriznének napi 24 órában, akkor a második rész vége előtt feldobta volna a talpát.

Ahogy haladtunk előre a szériában úgy vált egyre komolyabbá, egyre csak felnőttesebbé a sorozat és ez a fejlődés mind a karaktereken, mind a filmben lejátszódó eseményeken meglátszik. A tét folyamatosan fokozódik, a szereplők egyre csak közelebb kerülnek egymáshoz, a gonosz arca pedig lassan kirajzolódik a befejező részre. Megrendítő fordulat amit spoilerezés nélkül nem lehet átadni, úgyhogy javaslom, akit érdekel, az minél előbb nézze meg a filmet.

A legjobbak

A jól verbuvált színész paletta remekel az új filmben is. Jennifer Lawrence minden megjelenésekor remekül hozza a karakterét, amiben fel-fel tűnnek még így, a széria végén is az első részben megismert ártatlan, légynek sem ártó lány jegyei. Ám ezeket az ártatlan pillanatokat mindig elüldözik a felépített konfliktus, az elkerülhetetlen háború képei. A színésznő 2012 óta folyamatosan bizonyítja, minden feltűnésével, hogy az egyik legtehetségesebb napjainkban. Az éhezők viadala első részével majd’ egy időben megjelent Napos oldal-ban is elképesztően jól alakít Bradley Cooper oldalán.

Josh Hutcherson és megbolondult karaktere megint csak nagyot virítanak. Az amúgy közepes tehetséggel megáldott Josh-t a „Híd terabithia földjére” című családi filmben ismertem meg, azóta persze jócskán felcseperedett már, viszont tehetsége, színészetben való jártassága egy fokkal sem lett jobb egy erős B osztálynál, azóta sem. Ez persze nem megy a film rovására, mivel keveset láthatjuk ismét, amikor meg mégis akkor a felbosszantott autista szintet kell csak hoznia. (Fej a falba, sokat-sokat…)

Julianne Moore és Donald Sutherland eszement alakításai továbbra is a markukban tartja a nézőket. Amikor csak e kettős valamelyike van a vásznon a lélegzet is eláll, és párosuk a filmtörténelem egyik leghatározottabb „The BOSS” karakterét csúcsosítják ki a sorozat végére. Persze mind a ketten remek színészek, akik hosszú karrierjük során, már rengeteg értékelhető alkotással hozzájárultak a „jólétünkhöz”.

Woody Harrelson pedig Woody Harrelson. Nem lehet szavakba önteni milyen érzés ezt a fickót a vásznon látni újra és újra. Remek karakterszínész, hatalmas, odaadó alakításokkal (és itt nem a Zombiland-re célzok), aki bármilyen karakter bőrébe képes belebújni, és a tőle telhető maximumot (ami szerencsére igencsak magasan van) kihozni belőle.
A szériához méltóan a mellékszereplők is remekül idomítottak, viszont ezekről már nem terveztem külön szót ejteni, mivel a szereplőgárda teljes egésze remek alakítással járul hozzá A kiválasztott 2 sikeréhez. Merthogy tényleg sikeres.

NONSpoiler

Miáltal a befejező részben a történet kicsúcsosodása és annak lezárása olyan sztori-szálakkal van megáldva, hogy képtelenség róla úgy beszélni, hogy ne áruljak el fontos momentumokat az alkotásból, ezért ezt a részét inkább átugrom most, mivel senkinek sem akarom elrontani az élményét. Legyen elég annyi, hogy kiemelten nagy szerepet kap a háború, az ezzel járó halál. Nagyon sokan áldozatul esnek a kirobbanó konfliktusnak, sokan a főbb szereplők közül is, és mindezt a film nagyon a helyén képes kezelni, mivel ami a vásznon történik, az realisztikusnak, valósnak hat attól, hogy a lepörgő események közepette nem hagy időt a gyászra a történet.

A halállal kapcsolatban viszont azt éreztem, hogy időnként elveszíti tényleges súlyát. Valahogy ezt, sokkal jobban kezelte a Harry Potter sorozat a lezárás közeledtével, még akkor is, ha egy-egy szereplőt ténylegesen nem volt időnk gyászolni. Egyes karakterek halála sokkal nagyobb fókuszt érdemelt volna, amíg vannak, akikre egy pár perccel kevesebbet kellett volna áldozni Az éhezők viadalában.

A sorozat befejező része fantasztikusra sikeredett. A történet végre lezárul, méghozzá pofátlanul jól kivitelezett formában, a színészek kimagaslóan alakítanak, a rendezés majdnem tökéletes(!). A felcsendülő zenei motívumok tovább mélyítik az amúgy is komor világképet, a kamerakezelés, vágások nagyot dobnak az amúgy is sötét hangulaton. A lezárás pedig… Nem az, amit várnál, annál sokkalta reálisabb, hihetőbb. De nem lövöm le a poént.

A filmet teljes szívemből ajánlom mindenkinek! És hogy miért nem kap maximális pontszámot? Mivel hiába a remek – egy teljes szériát felölelő – fejlődés, hiába a jól teljesítő színészi gárda, az ügyes rendezés, ha az alapanyagot már egyszer sikerült a földbe döngölni a lezáró ep, előző részével. Jobb lett, mint az előd, de annak hatásai továbbra is érződnek a produkción, ezért ha a kimagaslóhoz közel sem érhet, a jó kategóriába simán belefér.

-Kese-