MOZI – 1820, Tél. Az Essex nevű bálnavadász hajó elhagyja New Englandet, és a Csendes Óceán irányába indul. Hónapokkal később, a hajót egy gigantikus bálna támadja meg. A fedélzeten, George Pollard kapitány, és a még tapasztalatlan, de annál keményebb Owen Chase, megpróbálják kézben tartan az eseményeket. De szembe a megvadult elemekkel, és az éhező fenevaddal, a legénységet felőrli a pánik és a kétségbeesés. Ron Howard, az egyik legjobb amerikai rendező legújabb filmjében, az “A tenger szívében”, egy valós történetet mesél el, ami a Moby Dick című regény elkészültét is inspirálta.

1851-ben jelent meg először Herman Melville története a hajós kapitányról, és Moby Dickről, a gyilkos bálnáról, ami napjainkig is fontos része az amerikai irodalomnak, nem mellesleg egy hatalmas siker világszerte. Sok amerikaihoz hasonlóan, Ron Howard is az iskolapadban találkozott először az alkotással, de nem fogadta el azt a tényt, hogy a történetet valós események ihlették. Moby Dick valódi története 2000-ben született.

Az ausztrál színész Chris Hemsworth (Thor) tette szóvá Howardnak, hogy a film forgatókönyve, már 10 éve lappang a fiókjában. A rendező szerint azért volt szükséges a hosszú várakozás, mivel még nem állt készen a technológia arra, hogy elkészülhessen a produkció, abban a formában, ahogyan azt ő megálmodta.

Mielőtt viszont belefognánk, a tényleges boncolgatásba, meg kell említenünk, hogy a rendező – akitől az Apollo 13-at is megkaptuk már – nagyon a helyén kezelte a technológiát, és végig az irányítása alatt tartotta az eseményeket úgy, hogy a technika nem vette át a film “főszerepét”, mindösszesen kellékként szolgált.

Korhűség a köbön

A tenger szívében egy lélegzetelállító alkotás. Egyszerre egy elképesztő hajós kaland, hatalmas hangsúllyal a hajótörést követő túlélésen. A képi anyag pazar, a korhű (19. századi) élet rekonstrukciója pedig nagyon ügyesen kivitelezett. Ugyanez igaz az összecsapás jeleneteire, a híres ámbráscetre, ami lenyűgöző látványképpel fogadja a nézőket.

Egyes jelenetek kapcsán két film is eszembe jutott: A “Pi élete” és a “Minden odavan”. Mindkét alkotás különbözik egymástól. A “Pi élete” egy álomvilágra hasonlít inkább, a “Minden odavan” pedig egy teljesen más élményt nyújtott (1 színész, szótlanul). Howard egy klasszikus módját választotta a filmezésnek, nagyobb hangsúlyt fektetve az elmélkedésre, és karakterei érzelmi világára.

Észrevehetünk némi hasonlóságot a “Kapitány és katona”-című filmmel – főként a tengerészek kapcsolataiban. Meggyőződésem, hogy Ron Howard megpróbálta a lehető legaprólékosabban megformálni a bálnavadászokat, és azok munkásságát, nem is beszélve a kapitány szerepéről a hajón. A hierarchia és a nyomás, amit a rendszer gyakorol, horribilis döntések elé állítják a túlélőket, amit a film remekül bemutat.

Minőségi színészi játék

A remek színészi játékok csak még magasabbra emelik az alkotást. Ben Whishaw (Herman Melville, a Moby-Dick szerzőjének szerepében) és Brendan Gleeson folyamatosan fenntartják az érdeklődésünket, úgy, hogy közben nem tesznek mást, csak elmesélnek egy történetet italozás közben.

Chris Hemsworth másodszor dolgozik együtt, Ron Howarddal (először a “Hajsza a győzelemért”-ben, amit szintén Howard rendezett). Mindenképpen lejegyezendő, hogy a rendező nagyon tudja, hogyan hozza ki a maximumot a színészből. Hemsworth pedig ügyesen bizonyítja, hogy nem csupán skandináv isten szerepben mutat jól a vásznon. Remek munkát végzett hősként – valódi hősként, még ha egy-két megkérdőjelezhető döntést is kellett hoznia a történetben. Egyéb iránt, látványos fizikai átalakuláson is átesett Chris a szerep kedvéért.

Hemsworth hihetően adja a tengerészt, egy szerencsétlen örökséggel, aki megpróbál nevet szerezni magának a hajózási cégek köreiben. Karakterét – akár csak a “Hajsza a győzelemért”-ben – szembe állítják a kapitány karakterével, akit Benjamin Walker testesít meg.

Ne feledjük el, a többi remek színészt se: Cillian Murphy és Joseph Mawle (Öld meg a haverod!), vagy a fiatalabbak: Tom Holland és Frank Dillane (aki a fiatal Voldemort-ot játszotta a Harry Potter-ben) akik remekül hozzák támogató szerepeiket.

A sminkesek is kiváló munkát végeztek, a szereplők vékonyabbaknak látszanak, dehidratáltak, és a sérüléseik valódinak hatnak. Messze vagyunk a Karib tenger kalózai filmektől, ugyanis a produkció kulcsszava a realizmus. És természetesen, a “Big Fish”: a filmben látható albínó óriás ámbráscet (jelen esetben névtelen) szintén valósághűen kerül szemeink elé.

Sokkoló utóíz

Mikor kiléptem a vetítőből, enyhén sokkolódva bámultam magam elé, a filmben megismert karakterek szenvedése miatt. Nem igen értem a rengeteg negatív véleményt a filmről, amit az interneten olvastam, én örömmel láttam a vásznon Moby Dick “születését. Az egyetlen fennmaradt kérdés csupán ez; hol kezdődik a fikció, és mely részek igazak?

A történet ugyan tényleg elég száraz (csak épp annyira, mint karaktereink whiskey-je), de Howard döntött úgy, hogy ilyen formán teríti elénk a film mondanivalóját. A XIX-ik század rekonstruálása, az USA nyitottsága a jövőre nézve, a földből pumpált olaj megjelenése, mind remekül kezelt háttérelemek. Végül is Howard egy jónak tekinthető produkciót szállít le a mozirajongóknak, ahogy egy borzasztó tengeri katasztrófát mesél el.

-BadSector-