TESZT – Az elmúlt időszak azért elég sokatmondó volt az AAA kategóriás lövöldék terepén. Amíg az Activision totálisan „sci-fisítette” a Call Of Duty-t, a DICE lecserélte a Battlefield-et Battlefront-ra addig talán az egyetlen tényleges „katonai szimulátor” amit a stílus rajontói idén beújíthatnak maguknak karácsonyra, az a Ubisoft féle Raibow 6: Siege. A játék alapjául voltaképp a katasztrofális sorsú Patriots szolgálhatott, amit a rengeteg hányattatás után a fejlesztők az ostromra cseréltek. A színtiszta taktikai mókát ígérő produktum vajon mennyire képes megvetni a lábát a túltöltött multiplayer-piacon?

A sorozat történetében még egyszer sem mondhattuk el az R6 játékokról, hogy túlságosan letisztult játékmenettel lettek volna felruházva. Az eredeti stratégia központú taktikai akciójátékok alapfelállásából elindulva, a sorozat hatalmas utat tett meg a két Vegas játék óta. Egyre csak alakult, és idomult az aktuális korszak trendjeihez, ami végül azt eredményezte, hogy a program egy (addigra már elhanyagolt) stratégiai vonallal megáldott Call of Duty lett. Sajnos ezúttal sem mondhatjuk el, hogy a Rainbow Six teljesen visszatért a gyökereihez, de azt már annál bátrabban, hogy többé nem akar COD lenni.

A fejlesztők a legtöbb ihletett a kései 90-es évekből, és az akkori legnépszerűbb taktikai lövöldéből, a Counter Strike-ból nyerték. A nosztalgia érzés azonnal el is kapja a játékosokat, mikor becsatlakoznak a játékba, viszont elég nagy negatívum az, hogy sok szempontból a program ténylegesen nem ad többet az egykor virágzó CS-nél. Persze tele van tűzdelve újdonságokkal, ki is lett csinosítva méghozzá kegyetlen módon, rengeteg pénzt tömködtek a projektbe ami meg is látszik rajta, viszont mindehhez nem kevés bátorságra volt szükségre a Ubisoft-nak, miáltal akármennyire is nézem a játék túl keveset nyújt.

„Rampage”

Komolyan, játék közben a Counter Strike-ba későbbiekben bekerült csatakiáltásokat vártam a leginkább, amik fragelés után kerültek mindig lejátszásra. A játékmódokat illetően elég szűkösen áll a Siege, így a fun kedvéért szerintem belefért volna egy könnyed szerződést írni a Valve-al, az ilyen hangok licescelése érdekében.

A legelső játékmód a Hostage Rescue, amiben a terroristák egy szűkös, zárt helyen (ház, üzlet stb) fogva tartják túszaikat. A rossz fiúk oldalán lehetőségünk van elbarikádozni magunkat és rabjainkat, csapdákkal dekorálhatjuk a helyszínt, hogy a behatoló „felszabadítókat” az első tűzharc előtt megtizedeljük. Az ellentétes oldalon az anti-terroristák csapatában játszva célunk kiszabadítani a túszokat és/vagy legyilkolni ellenfeleinket. Mindehhez felhasználhatunk ajtó alatt beosonó kisebb robotokat, hogy felderítsük a helyszínt behatolás előtt.

Az 5V5-ös csatározások kielégítőek a stílus rajongói számára, viszont az a nagy – és szomorú – helyzet, hogy azok akik a csapat alapú taktikai lövöldékkel ezidáig nem próbálkoztak, vagy nemes egyszerűséggel nem a szívük csücske a műfaj, azoknak az R6 semmit nem nyújt, amivel megnyerhetné magának őket. Minden pozitívuma talán az, ami felkeltheti egy laikus játékos figyelmét, hogy elhanyagolja a Cod-tól megszokott Arcade hangulatot és játékmenetet, a taktikázást, mint játékelemet nagyon is komolyan próbálja venni. Persze ez nagyban függ attól is, hogy milyen szedett-vedett ős-gamer és teen-titan csapatba pakol be minket a rendszer.

A következő játékmód a Horde mód ami a következőképp néz ki: bedob a játék a pályára, úgy hogy halvány lila gőzöd nincs, hogy milyen randomizált feladattal fog felhúzni a program. A mód sokkal inkább tűnik a Hostage Rescue egy kicsit átalakított változatának, mint hogy egy ténylegesen különálló módnak nevezhessük.

Utolsó (merthogy csupán három van) módunk pedig a 10 misszióból álló egyjátékos őrültködés, ami hasonlóképpen a Star Wars: Battlefront-hoz mindösszesen arra szolgál, hogy bemutassa a játék mechanikáját, megismertesse veled a „fjúcsőröket”, viszont se nagyobb kihívást, sem pedig érdekes történetet nem hoz magával. FEKETE PONT A UBISOFT-NAK! (Nem mintha nem tudtuk volna előre, hogy ez lesz…)

Red Faction: Siege

A játék egyik legérdekesebb újítása a teljesen rombolható környezet amit nagyon szépen kiviteleztek a készítők. Lényegében ténylegesen bárhol lyukat robbanthatunk, falba, talajba, házba (az ellen koponyájába…) és ezáltal még több lehetőségünk adódik taktikailag arra, hogy meglepjük ellenfeleinket. Persze ehhez kell az együttműködő csapat.

A grafikát rossz szó nem érheti, a játékba zsúfolt karakterhad, és pályák mind remekül néznek ki. Amit viszont szemrebbenés nélkül ócsárolhatunk az a mindösszesen 3 játékmód, amiből kettőt nem is neveznék annak. Nem elég, hogy a nagyon is ígéretes Patriots-ot elkaszálták a fenébe, de még egy ennyire silány felhozatallal is képesek ezután elénk állni! „Van bőr felséged orcáján, jó vastag!…”

A választható karakterek közül mindegyiknek megvan a maga specialitása, így minden pályán érdemes jól átgondolnunk, hogy kivel megyünk a csatába. A későbbiekbe nehogy megbánjuk a rossz választást, ugyanis elhalálozás után nem történik respawn, meg kell várnunk a kör végét akárcsak a Counter Strike-ban.

A taktikázási lehetőségek nagyon jóra sikerültek, okozhat még egy-két meglepetést a játék a próbálkozni vágyó gamereknek. Akármennyire is szóltam le a Hostage Rescue mellett feltüntetett két játékmódot, valójában ezek is szórakoztatóak tudnak lenni. Az egyetlen probléma a képlettel az, hogy az érték-ár kategória egy új definíciójába kerül a játék, az „Ezek is a fejükre estek” kategóriába. Túlságosan kevés az anyag a programban ahhoz, hogy ténylegesen megérje az árát. Van más amire szórhatjuk a pénzt.

-Kese-

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Ubisoft Montreal

Stílus: Akció, FPS

Megjelenés: 2015. nov. 30.