MOZI – A 2015-ös évet nem mondhatjuk egy túlbuzgó időszaknak a filmek terén. Kaptunk jó pár remek produkciót, érkezett az új Star Wars, de a fű alatt, az agyon hype-olt divatfilmek mellett a szemfülesebbek értesülést szerezhettek olyan nagy kaliberű filmekről is, mint amilyen jelen cikkünk tárgya, a Carol. A Todd Haynes rendezésében megjelent romantikus dráma az 50-es évek Amerikájában játszódik. Főszerepben Cate Blanchett, aki Carol-t alakítja, mellette a fiatal Rooney Mara Therese szerepében.

Karaktereik különböző társadalmi rétegből származnak, az épp válófélben lévő Carol pedig úgy lép szerelmi kapcsolatba Therese-el, hogy közben a válási hercehurca közepette gyermekéért kell megküzdenie. A korszak előítéletei azonnal ellene kezdenek dolgozni, nem elég, hogy meleg kapcsolatba kezd, de mindezt még akkor teszi, mikor még nem vált el, grátiszba egy rangon aluli nőbe szeret bele.

Manapság az azonos neműek közötti párkapcsolat már kevésbé számít tabu témának, mint ahogyan az a film korszakában volt. Az 50-es évek amerikája nem volt egy leányálom azok számára, akik nemi identitásukat nem a társadalmi normák alapján építették ki. Ez a téma nem túl gyakori a film-iparban, de azért láthattunk már olyan alkotásokat amik igyekeztek feldolgozni a hányattatott sorsú meleg-párokat a nevezett korszakban. A Carol drámája nem áll meg ezen a téren, mivel Cate Blanchett karakterének válási procedúráját, a gyermekelhelyezést és a társadalom reakcióját is igyekszik bemutatni kapcsolatára, a Rooney Mara által alakított Therese-el.

Azok az 50-es évek…

Ugyan a film története jó, sőt helyenként egész kimagasló, de a legnagyobb erőssége mégis a hangulata. A designerek keze munkáját kell dicsérnünk, ugyanis a korhű ruházat, a frizurák, az emberek külcsínye, mind beránt minket az 50-es évek sikár, ám fejlődő világába. A gazdasági virágzás ábrázolása, a korabeli kulturális viszonyok, a domináló színek mind a helyén vannak kezelve, ezért elmondható, hogy a Carol hangulata egészen egyedire sikeredett. Mindehhez társul a színészek játéka, akik közül kiemelkedik Rooney Mara elképesztő átélésével.

Ha kicsit merészebben szeretnék fogalmazni, azt is mondhatnám, hogy a Carol valójában Rooney filmje, miáltal ő a legjobban teljesítő színész a filmben. A színésznő már a Tetovált lány című filmmel mély nyomot hagyott a mozirajongókban, és ezúttal sem hagy kívánni valót maga után. Persze a sikeréhez hozzájárultak Todd Haynes rendezői instrukciói is, és a közös munkájuk végül egy kimagaslóan teljesítő színészi játékot eredményeztek Rooney-tól.

Mi is az ábra?

A Carol legnagyobb pozitívuma, az a karakterek ábrázolása. Carol-t egy elegáns, folytonosan szürke egyéniségnek mutatja be, ami nagyon passzol a korszak felső társadalmi osztályának képéhez, ezzel szemben Therese-t, az ő totális inverzeként festi le, színes ruhákban mutatja, festetlen arccal, tele szenvedéllyel. Az ő ellentétük aztán a film legizgalmasabb részévé válik, miáltal karaktereik őrülten szeretnék kiismerni a másikat. Az egyetlen ide kapcsolódó hiba az, hogy a két nő karaktere nem fejlődik a játékidő alatt, legalábbis egyáltalán nem vehető észre személyiségükön a másik hatása.

Szintén sötét folt a vásznon, Carol férjének figurája, aki a lehető legtaszítóbb alakként van ábrázolva, akit filmvásznon csak láthattunk. A probléma vele az, hogy nem tudhatjuk meg, mitől lett ennyire ellenszenves, mitől vált – bocsánat a kifejezésért – seggfejjé, minden vele kapcsolatos érzésünk az lehet, hogy legszívesebben bitóra küldenénk kérdés és teketóriázás nélkül.

Áldatlan állapotok, áldásos játékok

A film rettenetesen jó hangulatba rángatja a nézőket, és nem kérdés, hogy mély nyomot hagy a megtekintőkben. A színészi játék profi, a történet érdekes, a feszültség egy pillanatig sem enyhül. Félretéve a történetbeli hasonlóságot, a gyermek-elhelyezési hercehurca, és az ez körül felszabaduló érzelmek, engem leginkább a Kramer kontra Kramer című filmre emlékeztetett, kibővítve a korszak egyik legnagyobb előítéleti táptalajával, az azonos neműek partneriségével, megfejelve a társadalmi rétegek közötti különbségek elítélésével. Egy remek alkotás, kiváló hangulattal, kimagasló színészi játékkal. Ahhoz képest, hogy fű alatt jött, a 2015-ös év egyik legjobban működő filmje. Minden mozirajongónak ajánlom!

-Kese-