TESZT – Igazi frissítő felüdülést ad a rengeteg „üsd-vágd-kaszabolj” vagy éppen az „ürítsd a tárat bele” játékok közepette, egy olyan kalandjátékkal összefutni, mint amilyen a Gone Home. A First Person nézetes kalandjátékoktól már nagyjából megszokhattuk, hogy a paranormális tevékenységek körül kószáló történet alapján, folytonos ijesztgetések közepette járunk a story végére, ezúttal azonban nem lesz ilyennel dolgunk. A hideg persze végig futkos majd a hátunkon, de ez a remekül felépített hangulat miatt következik be, és nem az elénk derengő jump-scare-ek miatt.

A program egyik legnagyobb pozitívuma, hogy mindent ránk hagy. A játékot elkezdve halvány lila gőzünk sincs arról, hogy hol vagyunk, kik vagyunk, vagy éppenséggel honnan jöttünk, viszont adva van számunkra egy ház (nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, hogy karakterünk családjának fészke), amibe bejutva szép lassacskán feltérképezhetjük életünket, családunk tagjait, és azok hollétét.

Mesterien felépítve

A teljes játékosra bízás miatt lehetetlen úgy beszélni a programról, hogy ne áruljak el felfedezésre váró dolgokat, de ahhoz, hogy véleményem kibontakoztassam, sajnos kénytelen vagyok egy-két spoiler-t elejteni. Karakterünk egy fiatal lány, aki egy éves Európai kirándulásról tér haza a családi fészekbe, még jóval azelőtt, amikorra ígérkezett, így a teljes házat üresen találja. Sem a szülők, sem pedig a húgi nincsenek otthon.

Első feladatunk a bejutás lesz, amit a gyakorlottabb kalandjáték kedvelők probléma nélkül véghez is visznek majd, a többieknek nem árt egy kis agymunka hozzá. A házba beérve pedig megkezdődhet a kutakodás, a lakásban elhagyott papírcetlik, újságkivágások, fotók és jegyzetek alapján egy olyan történet bontakozik ki előttünk, ami magyarázza szüleink hollétét, és felkarolja a hugica szerelmi életét. A program története Sam-ről (kishugunkról) szól, akinek meséjét akkor ismerjük meg teljes egészében, ha a játék minden apró részletét átkutatjuk.

Tapogatózás

Lehetőséget kapunk arra, hogy úgy jóformán minden tárgyat megérinthessünk, felemelhessünk a házban, hiszen soha sem tudhatjuk, hogy hol rejtőzködik a következő nyom. A felemelt tárgyakat forgathatjuk a kezünkben, hogy tüzetesebben megvizsgáljuk, hiszen bárhol találhatunk információ morzsákat.

A fiókokat, szekrényeket átkutatva, rejtett szobákba belépve bontakoztathatjuk ki, a rossz társaságba keveredett hugica történetét, ez mellett a ház eredettörténetét és a szülők hollétét is. A paranormális tevékenységek sem maradtak ki, viszont megkönnyebbülésünkre szolgál, hogy ez a része a programnak pusztán háttértevékenység, és a hangulat fokozására szolgál, de valódi veszély nem fenyeget minket.

Kalandoroknak kötelező

A grafika szép, a hangok remekül játszanak idegrendszerünkkel, a vihar villanásai a falon, amik odaillő, és nem odaillő árnyékokat vetnek a környékünkre epikus hangulatot építenek ki a Gone Home-ban. Minden olyan játékosnak ajánlom, aki szereti az ehhez hasonló játékokat, nem kap idegbajt attól, hogy karaktere nevétől kezdve a legapróbb információkig mindent saját erőből derítsen ki az elhagyott információ-morzsák gyűjtögetésével, és szereti a romantikus történeteket. (Merthogy végtére is erről lesz szó…)

-Kese-

Kiadó: The Fullbright Company

Fejlesztő: The Fullbright Company, Midnight City

Stílus: Kaland, Interaktív

Megjelenés: 2016.Január