SPOTIFY – Az évről évre, albumról albumra kaméleonként mindig más-más alteregó mögé bújó David Bowie hosszú ideje uralta a zenei palettát különös, meghökkentő, mégis szerethető stílusával. Az 1947-ben, Londonban született David Robert Jones 1965-ben vette fel a Bowie nevet, ezután pedig nem sokkal a glam-rock műfaj vezéralakjává nőtte ki magát. A zenéjébe rejtetten, árnyaltan utalgatott a „trend-vezérekre”, parodizálta őket ahol csak érte, és mind e közben ő lett a trend legnagyobb iránymutatója.

1967-ben az előadó 2 stúdióalbummal is megajándékozta a hallgatóságát, ezek közül az egyik saját nevét viselte, a másik pedig a Love You Till Tuesday címet kapta. Mind a két album remekre sikeredett, de még mindig nem hozta be Bowie elvárásait. 1969-ben újra kiadta David Bowie című lemezét, ezúttal kibővítve, Space Oddity címmel. Ugyanezen évben történt a holdra szállás is, ezáltal a lemezt vitték, mint a cukrot. Az album 1972-es újrakiadása az Egyesült Királyság zenei top listáján a 17-ik, míg az Egyesült Államokban 16-ik helyen végzett. Ez volt a korai sikertörténet, de Bowie később sem adott kevesebbet.

Mindaz, mit adhatott…

A méltán híres rock-zenész szám szerint 27 stúdió albumot adott ki élete során. Persze ebbe szerepeltek újrakiadások is, amiket új címen, kicsit megpiszkálva újra előhúzott a kalapjából. Zenei karrierje mellett 22 filmes produkcióban is megmutatta magát, ezek közül a két legutóbbi a Ben Stiller rendezésében, és főszereplésével megjelent Zoolander, és a Christopher Nolan által rendezett Tökéletes trükk. A hosszú ideje ragyogó csillag sajnos a napokban lehullt az égről, de még mielőtt kialudt volna fénye egy újabb albummal ajándékozott meg minket, a Blackstar-ral.

A Blackstar hangulata enyhén fojtott, visszafogott mégis helyenként pörgős. A feltűnő dallamok a 80-as évek glam-rock melódiáira emlékeztetnek, a dalszöveg Bowie utolsó hagyatékaként, a tőle megszokott módon árnyaltan figurázza ki az általa olyannyira utált pózőröket. Az előadó kora persze kitűnik hangjából, kevesebb energiát, kevesebb tüzet közvetít, mint az előző megjelenései. Ez persze korára való tekintettel teljesen megbocsátható.

Fekete csillag

Az album nyitódala a Blackstar egy meglepően modulált dal, ami összesen 9 perc és 58 másodpercig igyekszik magára vonni a figyelmet. Érdekes módon rengeteg elemet kapott a manapság felkapott elektronikus zene műfajából, ami azért kissé hátrányára válik Bowie utolsó nyitódalának, viszont azok a részek, amikor a glam-rock tör előtérbe akkor élvezhető, dallamos és figyelemfelkeltő a dal.

A ’Tis a Pity She Was a Whore egy jóval pörgősebb, ütemesebb szerzemény, mint az ezt megelőző. A szaxofon dallamosan szirénázza tele dobhártyánkat, miközben a szép kort megélt David Bowie hozza a tőle megszokott rock feelinget. Az album harmadik helyén helyet foglaló Lazarus egy lassabb melódia, elképesztő harmóniával megáldva. A dallama kissé komorabb, mint amit vártunk, viszont egy olyan teóriát szorít ki belőlem, amit lejjebb szeretnék kifejteni, az összegzésnél.

A Sue egy kicsit visszafogottabb minőségben összerakott dal, ami ugyan hozza a glam-rock stílust, viszont kissé kaotikusabb, szétszortabb a David Bowie-tól megszokottaktól. A Girl Loves Me-ben újra megmutatkozik az előadó valódi énje, előtör egy kicsit a humor és az árnyalt társadalomkritika, ami miatt sokan annyira szerették a zenészt. Az album utolsó dalát megelőző Dollar Days egy elképesztően dallamos alkotás, amit a cikk megírása közben vagy 20-szor meghallgattam. Bár ez is csak erősíti azt a teóriát, amit egy bekezdéssel feljebb megemlítettem.

„A csónak partot ért…”

Az album utolsó dala az „I Can’t Give Everything” egy kitűnőre faragott dal, ami híhetetlen szaxofon-játékkal, Bowie elképesztő hangjával van megfűszerezve. A remek ritmus és a továbbra is komor, ám néhol már derűsebb hangulat felvillanyozó. A teljes album hangulata szép vonalban követve egy ívet, ugyanazon a pályán mozog, mint ahogy a lezáró dal is. A reménytelenséget jelképező komor hangulat, és az azt váltó üde, reményteli atmoszféra egymást váltogatva egy kitűnő albummá tették a Blackstar-t.

Aki meghallgatja az albumot, – ami egyébként a Spotify-n is elérhető – az valószínű egyet fog érteni velem abban, hogy David Bowie, az egykori „Fehér Vékony Herceg„már egyáltalán nem jósolt magának sok időt, és ez nagyon kiüt az album hangulatára. Egyszerűen egy olyan ember hangját halljuk végig, aki igyekszik felkészülni a közelgő végre, ám egy utolsó lábnyomot még szeretne hagyni a zene poros útján. Úgy érzem, hogy egy olyan nyomot sikerült hagynia a Blackstar-ral, amit egyhamar nem fed el semmi. Újfent nagyot alkotott Bowie.

-Kese-