TESZT – A Frozenbyte immáron harmadik alkalommal „trájnozik”, és harmadszorra már a harmadik dimenziót is teljes mértékben igénybe veszik a hősök. Azért másban is változott a Trine az első két részhez képest. Nem biztos, hogy jó irányba indult el a három karakter…

Itt, a legelején leírnám, hogy a játékot egyedül játszottam, de tudom, hogy bőven van lehetőség kooperatívan játszani – de ha esetleg egyedül kellene nekiülni, akkor se aggódjunk. (Online, azt nem fogunk játszani – nem lehet.) Jó ez a játék, de sajnos szerintem elmarad az első két résztől. De akkor essünk neki részletesen az indoklásnak…

Együltében!

Bár a Trine 2-höz képest jó háromszoros büdzséje volt a játéknak (durván hat millió dollár), azért érződik az olcsójános megközelítés a Trine 3-ban. Kezdjük például azzal, hogy nekem a sztori kivégzése úgy 2 óra 32 perc volt, és ez az összes artifact (mondjuk én inkább háromszögnek hívom őket) felszedését is magába érti. A vicc ebben az, hogy ennél még gyorsabban is végig lehet tolni: YouTubeon lazán találhatunk 1 óra 40 perces playlistet. Persze ebben a 11 Lost Pages extra pálya nincs benne, de akkor is…

Jó, tény, hogy nem PS4-es téma, de amikor Steamen felkerült az early accessre, akkor két pálya volt játszható, a Frozenbyte pedig azt ígérte, hogy ennél sokkal hosszabb lesz. Ja, úgy nyolc pálya összesen. Ez nem valami sok! A sztorit meg direkt nem nagyon hozom fel – eddig sem tűnt a franchise erősségének. Trine megidézi a három hőst, hogy megmentse a többi varázslót. Nem nagy etwasz…

Kettedmagammal

A játékban továbbra is a három megszokott karakter játszható, akik között váltogathatunk kedvünkre, ha szólóban küldenénk padlóra a Trine harmadik felvonását. Pontius, a lovag harcban tud könnyedén mozogni, ellökhet faltörő köveket és tömegével széttörhet padlókat.

Ja, és tud lebegni is a pajzsával, illetve falról is el tud szökkenni – nem tudom, de szerintem nem lenne szabad egy fal mellett ugrálhatva átjutnom egy szakadékon… Amadeus ezúttal sem a zongoraművész Mozart, hanem varázslóként képes lebegni, illetve tárgyakat mozgatni – cserébe viszont egyáltalán nem rendelkezik offenzív mozdulatokkal, így rá vigyázni kell.

(A kedvencem pedig az, ahogy képes ilyen fadobozokat idézni.) Zoya, a tolvaj az íj-nyíl párosával nem a közelharcban jártas, ráadásul csáklyájával nagyobb távolságokra el tud jutni. Gyorsan elsajátíthatjuk a mozdulataikat és képességeiket, főleg amiatt, mert a nyolc pályából… három a bemutató. Nem viccelek, komolyan karakterenként egy pálya tekinthető tutorialnak, ugyanis egyedül az adott hős/hősnő lesz csak az adott szinten elérhető!

A 3D hátrányai

Mivel ebben eltért az első két résztől a folytatás, sajnos tartottam attól, hogy a Frozenbytenak problémái adódnak a kamerakezeléssel. Ez bekövetkezett: nem egyszer „beragadt” a kamera és lemaradt mögöttem egy picit, ami a puzzlek megoldása közben nem éppen a lehető legsegítőkészebb kivitelezés… és ha ehhez hozzávesszük, hogy a kezelés nem mindig pontos (és ennél a műfajnál ez fontos lenne), akkor már sajnos a fejemet tudom vakarni az egész miatt.

Visszaesé- vége a szavamnak

A Trine 3 valami másban sajnos visszaesett: nincs már lehetőségünk a skillpontok alkalmazására, hogy tuningoljuk a három barátot. Ezt az egész koncepciót úgy, ahogy van, ott hagyták az előző felvonásokban. Megértem, hogy az újításra szükség van, de ne annak árán, hogy valami mást kiveszünk az eddig megszokott játékmenetből!

Akkor még ehhez adjuk hozzá, hogy a játék annyira hihetetlen módon ér véget, mintha a Trine 3 képembe vágná, hogy NA MAJD A NEGYEDIK RÉSZBEN, LÜKÉK! Komolyan, Amadeust idézem: „még egy kaland és minden újra normális lesz”. Mindez a befejezés egy laza ötven másodperces jelenetben, aztán stáblista. Vicc.

Pedig a stílusa megvan

Hiába lett három dimenziós a Trine 3, a látványvilága továbbra is bájos és szerethető. Sőt, ha valami minőségi, azt el kell ismerni: a játék PS4-en csont nélkül fut 60 fps-sel. Ebben a tekintetben remek példát állítottak fel: szép táj, hangulatos környezet, sőt, az audió is továbbra kimagasló. A soundtracket az előző részekéért is felelős Ari Pulkkinen pakolta össze, szóval itt nincs problémám a játékkal.

Én megvárnám, hogy ingyen PS Plus cím legyen

Erre nem adnék ki öt eurónál többet. Sőt, látván a Sony mostanában adott PS Plus játékait, szerintem az év végére ezt oda fogják majd adni az előfizetőknek. Úgy korrekt, de én nem adnék ezért ki sok pénzt. Remek a játék, jók a puzzlek, de az alapokon sokkal több volt az előző két részben, így pedig nem tudok a Trine 3-nak egy magas értékelést adni. Visszaesés az eddig látottakhoz képest, így a Frozenbytenak a következő résszel bizonyítania kell. (Mert lesz folytatás, látván azt a bullshit endinget pláne.)

-V-

Kiadó: Frozenbyte

Fejlesztő: Frozenbyte

Stílus: 3D-s platformer, beat’em up

Megjelenés: 2015. december 16. (PS4)