TESZT – Egy remek történet, kellemes grafikai megoldásokkal, eszement jól működő narratívával, és persze olyan taktikai játékmenettel amit ügyesen fűszereztek meg a Bioware-től leszerelt srácok a szerepjátékok tömjénezett elemeivel. Ha egy kiváló történet hősi főszereplőjévé avanzsálnád magad, akkor feltétlenül tegyél egy próbát a Stoic taktikai szerepjátékával.

Nem láttam sok esélyt a projektnek, mikor annak idején bemutatták a Kickstarteren, és őszinte leszek, a mai napig nem értem, hogy az a koncepció, amire a The Banner Saga épül, hogyan működhet. Márpedig működik, és nem is akárhogyan. A leginkább képregényekre hajazó történetvezetés, a döntéseink hangsúlyossága, a taktikai csatározás és a szerepjátékos fejlődgetés egy olyan pikáns ízt kölcsönöz a játéknak, amit még jó ideig emlegetni fogunk.

Gyönyörű grafika

A stílusában a 60-as évek Disney meséire hajazó grafika azonnal remek hangulati alaphangot ad a játéknak. Nincs szükség atomerőművet igénylő 3D-s grafikai motorra, mikor a történet elmeséléséhez – ami a Banner legnagyobb ereje – bőségesen elegendőek a Csipkerózsika-style rajzok. Ez a hangulati elem talán a legerősebb a játékban.

A játékot aláfestő dallamok megint csak ügyesen lettek megkomponálva. Erős felhozatal áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy tovább építse bennünk a grafika által építeni kezdett atmoszférát. Ehhez jönnek még a remek szinkronok – már ahol van -, és a hangok amik a játék összképét tökéletesre festenék.

Játékmeneti bravúr!

A játékban saját, harcosokból álló csapatunk menedzselhetjük, kiválaszthatjuk, mely hősök tartsanak velünk, ha csatározásra kerülne a sor. A harcosaink közül a kiemelt karakterek szintet lépnek az összetűzések során, fejleszthetjük őket, hogy jobb, erősebb csapattal nézhessünk a további veszedelmek elé.

Az elesett harcosok nem halnak meg, csupán legyengülnek, így ezeket érdemes pár nap pihenőre küldeni a sérülésüket követően, hogy később új erőre kapva megint csak felhasználjuk őket. Érdemes odafigyelni harcosainkra, ugyanis, ha túl sokat dolgoztatjuk őket, akkor sztrájkba is vonulhatnak, és nem állnak ki értünk a harcokba.

A hősök hangulata változó, nekünk kell tenni azért, hogy jól érezzék magukat és hadba hívhatók legyenek. Ha bármelyikük morcossá válik, előfordulhat, hogy nem tudjuk behívni a küzdelembe, ha viszont túl sokáig hagytunk valakit parlagon, akkor bebetonozza magát a csapat összeállító képernyőre, és nem tudjuk kicserélni másik hősre. Fontos odafigyelni, hogy mindenkinek a kedvére tegyünk, különben harcosaink gyakorta fognak cserbenhagyni.
Nem csak a frontra kell a taktika…

Amikor azt mondjuk a Banner Saga-ra, hogy taktikai szerepjáték, a taktikai részt nem csak a csatározásra értjük. A térképen való barangolás is odafigyelést igényel. Ilyenkor oda kell figyelnünk a csapataink utánpótlására, a morálra, és ha azt látjuk, hogy széthúzás van egy csapatban, azt azonnal pihenőre kell küldenünk egy városban.

Ilyenkor gyakorlatozásra is inthetjük őket. Érdemes körültekintően megvizsgálni a városokat is, hiszen nem tudhatjuk, hogy melyik helyszínen kit-mit találunk. Előfordulhat, hogy vállalkozó szellemű emberbe botlunk, aki szívesen csatlakozna hozzánk, vagy épp tárgyakat szerezhetünk be.

Egy hajszálon múlt…

Sajnos a The Banner Saga sem tökéletes. Talán kevésbé lehetnénk haragosak a Stoic srácaira, amennyiben a hibák valami orbitálisak, nehezen megoldhatók lennének, viszont a Saga esetében olyan buta hibákat sorakoztatott fel a csapat, hogy az vérlázító. A legfeltűnőbbek közül az egyik az a butácska mentésrendszer, ami a mentések után ad jelzést („mentettem mesterem”) tehát totálisan kiszámíthatatlan.

A másik, hogy teljesen megvonták az automatikus csatározást, így minden egyes harcot nekünk kell megvívnunk. Ez pusztán azért frusztráló, mivel a helyszínek nem túl változatosak és egy idő után monotonná válik a játék. Majdnem tökéletes, de azért mégsem, remélem a második rész összeszedettebb lesz…

-Kese-

Kiadó: Versus Evil

Fejlesztő: Stoic

Stílus: Indie, Stratégiai

Megjelenés: 2016.01.12